Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50
közös típusokat, bizonyára jelentős szerepet kapnának benne a kavicsfeldolgozó iparok sajátos formái, s amelyet ugyanazon módszer szerint használhatnánk. Annak ellenére, hogy a mi eszköztípusaink részben eltérnek az ismert alaptípusoktól, a rendszer módosítását nem tartanánk elvileg helyesnek. Egyes típusok kicserélésével, behelyettesítésével ugyanis éppen az összehasonlítás egyetlen lehetőségét, logikai alapját veszítenénk el, s ha a módosítást indokoltan következetesen hajtanánk végre, végül két-két olyan összetételi görbét kapnánk, melynek összevetéséhez már semmiféle alapunk nincsen 35 . Érd kultúrája, összetételét, az eszközfajták arányát tekintve legközelebb a charentienhez áll, anélkül, hogy az eredeti kultúrával tartalmi, származási kapcsolata azonos korbeli szinten volna. A két terület távol fekszik egymástól, etnikai kapcsolat, úgy véljük, alig lehetséges. Tipológiai értelemben előfordulnak olyan fokú hasonlóságok, melyek egymástól távoleső lelőhelyeket kapcsolnak össze. Ha pl. Jabrud 10. rétegének meghatározása „charentien type Ferrassie" lehet a kaparok aránya és a levallois kidolgozás miatt, nem kellene tartózkodnunk attól, hogy Érdet egy közép- vagy délkelet-európai sensu lato charentiennek nevezzük. Mégis szűkítenünk kell azt a kört, amelyhez a leletanyagot kapcsolhatjuk, vagy egyedi jellegeit kell döntőbbnek tartanunk. Ugyanakkor érdemes megvizsgálnunk, létezik-e olyan charentien ipar másutt, melynek nemcsak a funkcionális összetétele, hanem eszközeinek egyedi tipológiai jellege is hasonló Érdhez. Előre kell bocsátanunk, létezik, előbb azonban a mi iparunk jellegzetes vonásait kell áttekintenünk. A jellegzetes hiperbolikus görbe egyértelműen charentien összetételt mutat, ami az indexekben is jól kifejeződik. Az 1—8. típusok aránya alacsony, a kultúra értékelésében jelentősége nincs. Döntő a 9—11 eszközfajta együtt kezelhető magas aránya (az ipar 35,09%-a !) —, egy kaparókban gazdag moustiéri — míg a többi fő eszköztípus egyenletes, de jóval alacsonyabb százalékos arányban fordul elő. A kettős kaparok gyenge megmunkálásúak, nem jellegzetesek ebben az iparban ; a csúcsos kaparok viszonylag kis mennyiségük ellenére nagyon jellegzetesek; a 21. típus eszközeinek egy része lokális jellegű; a 22—24. típus aránya viszonylag alacsony. A 36—38. eszközfajták között, bár ez a görbén nem fejeződik ki, a „couteau à dos naturelle" itt erősebb hangsúlyt kap. A 40. típus ismét erősen helyi jellegű az érdi iparban —, lényegében ismét a gerezd alakú eszközök arányát növeli — egyben kissé magasabb az aránya, mint más hasonló iparokban. Az 59—61. eszközök, a chopperfélék aránya minden charentien jellegű iparban relatíve magas, kivéve ott, ahol az eszközök levallois technikával készülnek. Az ipar technológiai indexei jól tükrözik a jellegzetes kavicshasítási technikát. A levallois-index egészen jelentéktelen, hasonló ritkán található a Ny-európai „rokon-kultúrában". A tágabb és szűkebb facettálási index: 0, de úgy látszik, hogy ez inkább fácies-jelző, mintsem a kavicshasítás egyszerű következménye. Az egész ipar extrémen nem levallois kivitelű —, azt mondhatnánk, egészen konzervatívan alkalmazza a kavicshasításnak a pontinianóéval rokon módját, kifejezi a nyersanyag jellegét — következésképpen a lamináris index is gyakorlatilag: 0. Megjegyzendő, hogy ha a lamináris indexet tipológiai értelemben vennénk, úgy mégis akadna néhány pengeszerű eszköz — arányuk jelentéktelen volna —, s ezek inkább a kultúrréteg felsőbb szintjében jelentkeznének, ahol egyben a kavicstól eltérő nyersanyag aránya is relatíve magasabb. A tipológiai indexek szintén egységes jellegű kultúrát mutatnak. A tipológiai levallois-index jelentéktelen, gyakorlatilag néhány bizonytalan, gyengén megmunkált eszközt tartalmaz. Feltűnő az iparban a moustiéri hegy teljes hiánya, ami nemcsak az ipar tipológiai jellegére, összetételére, hanem a telepen folyó munka jellegére is utalhat. A moustiéri hegy nélküli moustiéri egyébként nem ritkaság. Az IR feltűnően erős, ugyanakkor a charentien-index figyelemre méltó, értékelhető ugyan, de jóval alatta van a jellegzetes francia charentien-Quina-típusú iparokénak. Érd a francia moustiéri osztályozás szerint egy atipikus charentien, esetleg keleti charentien volna, s ehhez járul még, hogy az indexen belüli Quina-típusú eszközök aránya (IQu) gyenge. Különlegességük itt az, hogy kis számuk ellenére pregnánsan jelentkeznek, aminek magyarázatát itt nem kíséreljük meg. A teljes acheuli index és a „couteau à dos-index' 'alacsony, utóbbi azonban nem fejezi ki a reális értéket, mivel a természetes hátú kések arányát nem veszi számításba. Az IB = 0 — a bifaciális eszközök teljes hiánya azonban éppen a magyarországi, elsősorban a dunántúli moustiéri vonatkozásában különösen figyelmet érdemel. Az azonos jellegű technológia mellett elválasztó jellegzetesség pl. a tatai moustiéritől. A jellegzetes csoportokat tekintve a levallois csoport a kultúra értékelésénél nem vehető számításba. A moustiéri csoport döntően magas indexértékkel jelentkezik, a fiatal paleolitikus csoport azonos némely 34
