Budapest Régiségei 22. (1971)
ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 1., Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok-utca 14. sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei : C., A Tárnok-utca 16. sz. épület 329-350
megállapítani, hogy nyugati falában az északi helyiség üzletablakánál kisebb méretű lakásablaka volt, ami az elpusztult keretkövet körülvevő középkori törtkőfal nyíláskontúrjáról egyértelműen leolvasható. 19 Az épületnek a középkorban feltehetően nem volt lépcsőháza, így az emeletre feljárni csak kívülről, a homlokzati falhoz épített falépcsőn lehetett. A lépcső körbefutó faerkélyre, utcai függőfolyosóra vezethetett, amelynek egykori létét az Úri utcai és Anna utcai homlokzati falban fennmaradt, hat darab nagyméretű, erkélytartó konzol csonkja bizonyítja. Az egymástól körülbelül 3,0 m-re elhelyezett 32—35x40—41 cm keresztmetszeti méretű konzolok csak könnyű faszerkezetet hordhattak, amely azonban nyomtalanul elpusztult. 20 Az Úri utcai homlokzat emeleti részén az északi irányból számított, jelenlegi harmadik, újkori ablak és a félköríves záradékú szoborfülke között egy vízszintes záradékú „tisztán hengeres profilozású" Zsigmond-kori, késői gótikus ablakkeretkő (8. kép) maradványa került elő a vakolatréteg alól. 21 Az épület északnyugati és északkeleti sarokarmírozásában mintegy 6,20 m magasságban két címertartó oroszlándomborművet tárt fel a kutatás. A sarokra helyezett domborművek két utcára néző, egymáshoz derékszögben csatlakozó alapsíkján, gótikus, hornyolt profilú vízvetőpárkányon egy-egy oroszlánrelief állt. A sarkon egymáshoz csatlakozó két oroszlántest egy közös nyakban találkozott össze a szögfelező irányából és ugyancsak egy, a homloksíkhoz csatlakozó feje volt. A két oroszlántest felemelt külső, mellső lábával szintén a szögfelezőre merőlegesen elhelyezett, sarokra állított címert tartott. Mivel a címernek és a domborműnek a homloksík elé kinyúló részét a barokk időkben levésték, azért a relief sarokmegoldását nem ismerjük, sőt három másik helyen a domborműnek is csak a körvonala maradt fenn. Az északkeleti sarokkő keleti síkján azonban sérült állapotban fennmaradt az oroszlándombormű (9. kép), de a homlokzati sík elé kiugró fejét ennek is levésték. A vízvetőpárkány felső síkja felett megmaradt néhány, gombban végződő rojtmaradvány — amelyek a szoborkiegészítés során úgy látszik elvesztek — arra mutatott, hogy a címer két oldalán, a főpapi címereknél szokásos rojtháló lehetett, amelynek alsó gombjai a párkányig lógtak le. A rossz minőségű, puha, tétényi homokkőből faragott, elnyújtott törzsű, karcsú lábú oroszlántest megmunkálása délnémet szobrásziskolák stílusán iskolázott mester kezére utal. Lába alatt keskenyebb, feje fölött szélesebb kiülésű vízvetőpárkány maradt fenn, amely az esővíztől védte a finoman faragott állatalakot. 22 Az Anna utcai homlokzat emeleti részén, ebből a korból származó nyíláskeretek maradványai nem kerültek elő, ezért valószínű, hogy a XV. század első felében nyitott ablakok a későbbi posztgótikus ablaknyílások helyén állhattak. Az emelet szobabeosztására vonatkozóan csupán annyi bizonyos, hogy ennek északi végében egy téglalap alaprajzú helyiség volt eredetileg is, úgy, mint ma. 23 A későbbi eredetű épületrész — a mai Anna utcai szárny —, a XV. század második felében, toldalékszárnyként épült az Úri utcai építményhez. Földszinti falai közül ma már csak az utcai és udvari homlokzati falban és a keleti irányból számított első helyiség nyugati határfalában találhatók XV. századi falmagok. Az utcai homlokzaton, közvetlenül a sarokarmírozás mellett egy szegmentíves záradékú középkori üzletablak (4., 10. kép) keret-és könyöklőkő maradványait tártuk fel, amely az újkori vakolatréteg alatt feküdt. 24 Az ablaktól keletre egy vízszintes záradékú ajtó (4., 11. kép) keretkőmaradványát bontottuk ki. A két nyíláskeret szerepénél fogva arra mutat, hogy a földszinten eredetileg egy, az Anna utca és Úri utca sarkán levő bolthelyiséghez hasonló üzlet volt. Ezt alátámasztja az a tény, hogy az ajtókeretkő felett megmaradt a szellőzőablak keretköve is, roncsolt állapotban, ugyanolyan magasságban, mint a fentebb leírt üzlethelyiségnél. 25 Az ajtókeretkő maradványtól keletre az épületsarok mellett egy a szegmentíves üzletablaknál kisebb méretű ablaknyílás állhatott. Nagyságára, az elpusztult keretkövet körülvevő középkori fal nyíláskontúrja utal. A földszinti szobabeosztásáról csak annyi vált ismeretessé, hogy legalább két helyiséget választottak el a mai alaprajzban látható, homlokzati falakra merőleges irányú, kb. 60—70 cm széles középkori eredetű válaszfallal. Ennek középtengelyében két domború negyedköríves gyám által hordott vízszintes záradékú, késői gótikus ajtókeretkövet tárt fel a kutatás. (12., 16. kép) Az épület keleti határfalában egy félköríves záradékú ajtókeretkő (13., 16. kép) látott napvilágot, amelynek asztaloshornya a belső síkon, a szoba belseje felé eső oldalon maradt fenn. Ez azt bizonyítja, hogy a XV. században olyan közvetlenül az utcáról nyíló bejárati ajtó volt, amelynek ajtószárnya a szobába nyílt. Következésképpen, a mai Tárnok utca 16. sz. épület Anna utcai kapualja helyén a középkorban köznek kellett lennie, ahonnan épületünk keleti határfalán keresztül lehetett közlekedni a földszintre. 26 332
