Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

készítésük ismeretét vitte tovább — ezt alkalmazta a helyi anyagon is —, részben pedig egy attól eltérő jellegű típuskört alakított ki, amelynek alapja lényegében egy technológia. A fent említett eszközök szerepét, a kultúra összképének megítélésében természetesen döntőnek nem tarthatjuk. Az ipar tipológiai jellegzetességei mindenekelőtt a tág értelemben „citrus" eszközök: gerezd, kéreg- és egyéb hasonló jellegű kaparok, a kavicshasítási technikából származó és azt kihasználó különféle eszközfajták. Hogy ez a kultúra a gyenge minőségű kvarcitból minőségileg kiváló eszközöket készített, hogy az eszközök mérete állandósult, alakúk sorozatszerűvé vált, ez az alapjellegen túl a kiforrottságát bizonyítja. Érd iparát és kultúráját átfogóbban tekintve, három lényeges sajátság jellemzi : a kavicsfelhasználás, a pontinianóéhoz hasonló, kvarcittól „rontott" vagy módosult technológia, tipológiailag pedig a kaparok feltűnő túlsúlya, erős szerepe. Feltehető, hogy egyben ezek azok a sajátságok, amelyek ezt a kultúrát a moustiérinek egy átfogó körébe kapcsolják, amelybe különböző lelőhelyek, néha lokálisan módosult iparok (Tata), és földrajzilag távoleső pontok is tartoznak. A korbeli eltérések és természeti-ökológiai tényezők különbözősége, a „kör széleihez" közelebb eső, vagy esetleg már előzőleg benne levő más moustiéri csoportok, esetleg régibb elemek ezt az átfogó jelleget különbözőképpen alakítják, befolyásolják, és úgy látszik hogy ezt a kavicsfeldolgozó, kaparókban gazdag moustiérit, mely néha más fáciessel együtt jelentkezik — ennek alapján lehetne csoportokra bontani. — A kérdés vizsgálatához más lelőhelyek iparának ismertetése lenne szükséges, ez azonban túlesne mostani célunkon, ezért a kultúra kérdéseit Érdre szűkítjük le. Az ipar összetételének, a kultúra jellegének meghatározását a Bordes-féle módszerrel kíséreljük meg. Eredményét közvetlenül az ipar kumulatív görbéje, technológiai és tipológiai indexei mutatják (14. kép). Technológiai indexek: IL = 1,06 IF = 0,00 IF

S = 0,00 Ham = 0,00 Tidológiai indexek : Il

ty = 0,63 IR = 65,52 IC = 28,39 IA< = 2,78 IA

U = 2,78 IB = 0,00 Jellegzetes csoportok: I. = 1,01 II. = 65,64 III. = 8,23 IV. = 2,91 Érd kumulatív görbéje meglepően azonos a charentienével, összetételét tekintve egyedülálló moustiéri ipar a mi területünkön. Az azonosság vagy azt jelentené, hogy egy feltűnő szokatlan konvergens jelenséggel kerültünk szembe, amelyet egyes kultúrák homályos régibb gyökereire lehetne visszavezetni, vagy pedig azt, hogy a Bordes-rendszer a közép-európai területen nem használható. Összevetésül, csupán kiragadott példaként az abri Chadourne atipikus charentienjének és egy tipikus moustiérinek, Houpevillenek az összetételi görbéjét adjuk meg.

34 Az eltérés, ill. hasonlóság szembetűnő. A leletanyag meghatározása, az ipar charentien jellegű összetétele több problémát vet fel, s ezek közül elsősorban a vizsgálati módszer helyességének kérdését, alkalmazhatóságának módját kell érintenünk. Mint fentebb említettük, s részben a leletanyag ismertetése során is láttuk, Érd eszközkészlete, a meglevő Quina típusok ellenére tipológiailag, a kultúra belső tartalmát tekintve nem charentien. Az eszközfajták nagyrészt nem fedik a francia tipológia alapformáit, definícióját, mint láttuk, a technológia, a megmunkálás módja is eltérő. A leletanyagot elsősorban Önmagában kell tekintenünk, s ezt súllyal a kavicsfeldolgozás, a „citrus jellegű" kavicseszközök érthetően magas aránya jellemzi, azt mondhatnánk, hogy Érd elsősorban önmagához „hasonló", azaz egyedi fáciesű. Kétségtelen azonban, hogy a „charentiennek" egészen tág értelmű körében előfordulnak hasonló iparok. Az eszköztípusok funkcionálisan azonban azonosak a francia terminológiával jelölt szerszámokkal, ugyanúgy meghatározhatók — felhasználható a típussorrend, a statisztikai módszer —, ha az egyes típusok mellé gyakran indexet kellene is tennünk azzal, hogy „közép-európai", „lokális", „speciális", vagy éppen „érdi" jellegű. A Bordes-féle módszert tehát csupán keretként használjuk, s az itt közölt kumulatív görbe nem tipológiai-tartalmi hasonlóságot (sőt azonosságot), hanem funkcionális összetételt jelent. Ebben az értelemben áll Érd ipara a charentienhez a legközelebb, anélkül, hogy a valódi értelemben vett francia kultúrával kapcsolata volna. Közös tipológiai vonások is előfordulnak, szűkebb értelemben vett Quina és 32