Budapest Régiségei 22. (1971)

ANYAGKÖZLÉSEK - Gáboriné Csánk Vera: Újkőkori sír és szarvastemetés Békásmegyeren 287-292

63. évi ásatások alkalmával számos hasonló gödröt tártam fel, ezek azonban lényegesen kevesebb paticsot, ház-váz-részt tartalmaztak, és méretük minden esetben jóval nagyobb volt. Erre azért utalunk, mert bizonyos problémát jelent, hogy a neolitikus csontváz önálló temetkezés (sír) volt-e, vagy pedig egy igen jól megépített, de egészen szokatlanul kis méretű kunyhó összedőlt maradványai fedték-e be a halottat. Az utóbbi feltevés ellen szól az, hogy a békásmegyeri fiatal kőkori lakógödrök mindig mélyebbek, öblösebbek,

3 itt a gödör sekély mélységű (40 cm), egyenes falú, viszont a fölötte és részben benne talált építmény-maradványok, egy primitív építmény ellenére is sokkal jellegzetesebbek. Ugyanakkor a nagyméretű mészkőtömbök a neolitikus telepen kizárólag itt fordultakelő. A csontváz helyzete önmaga is eltemetésre utal, annak ellenére, hogy csak részben zsugorított és hogy közvetlen mellékletei nem voltak. (A csontváz D—É-i iránya, a felhúzott karok az arc előtt, az arc K-i iránya.) A halott „melléklete" valószínűleg maga a felette fekvő objektum lehetett. A régészeti anyagot tartalmazó halom és a csontváz ásatásilag annyira tiszta helyzetben, környezetben és olyan részletes felbontás mellett került elő, hogy megpróbálhatjuk rekonstruálni a földbekerülésének körülményeit. Egy rítus-rekonstrukcióval kerülünk szembe, amely tudomásunk szerint egyelőre analógia nélküli ebben a korszakban, de az ásatási megfigyelések olyan határozottan és plasztikusan adták a következtetést, amelyet feltételezés mellett is reálisnak kell tartanunk. A halott elhelyezésére kisméretű, egyenes falú, vízszintes fenekű, sekély, a lakógödröktől teljesen eltérő gödröt ástak. A gödörben hulladék nem volt, tehát nem szemétgödörbe helyezéssel állunk szemben, amit a 40 cm-es mélységkülönbség is igazol. A gödör fölé paticcsal és mészkövekkel megerősített, kisméretű kunyhó került, nyilván provizórikus jelleggel. Ehhez tartozhatott a tiszai kultúrájú tál. A halottat az így elkészített „halott házába" helyezték, amely esetleg a lábnál tapasztalható erős égés következtében dőlt össze. Az összedőlt halom tetejére került a melléklet, az említett vékony falú bögre és a 2. képen látható nagyobb mészkődarabok. Amennyiben a szokatlanul kisméretű kunyhó önmagától dőlt volna össze és temette volna maga alá lakóját, nem találnánk magyarázatot a gödör leletszegénységére, (a lakógödörben mindig jelentős mennyiségű régészeti leletanyag van) a halom tetején levő edényre és összerakott kövekre és a halott rituális elhelyezésére. Ezenkívül a kis „halott háza" lényegesen erősebb konstrukciót mutat, mint a telepen de facto használt lakógödröké. . A neolitikumnak ez a harmadik temetkezése, sír a főváros területén, a fiatal vonaldíszes kerámia és a tiszai kultúra találkozását Békásmegyeren már ismerjük. A fiatalabb kőkori telep feltárása során további, más jellegű gödröket találtunk. Ezek az 1. képen látható terület felénk eső részében, az 1—2. négyzetekben helyezkednek el, kibontásuk után eléggé komplikált, egymásba kapcsolódó, egykorú gödörrendszert képeznek (6. kép). A 70 cm mélyen jelentkező gödrök a bontás során, különböző relatív mélységük révén, jól elváltak egymástól, részben metszették egymást, részben áthúzódtak a felület közepén hagyott tanúfal alatt. Ennek felbontása után két kisebb szemétgödröt és egy nagyobb, mélyebb, ismét temetkezést tartalmazó gödröt találtunk. Az utóbbi kör alakú, valamivel nagyobb, mit az előbbi sír, É és K felé padkásán mélyült. Feneke és oldalfalai ennek is egyenesek voltak. A gödör fenekén egy teljes szarvascsontvázat tártunk fel (7. kép). Az állat kifejezetten nagytermetű, agancs nélküli (nőstény), és elhelyezéséből világosan látható, hogy eltört gerinccel, 19 289 5. kép. Neolitikus temetkezés Békásmegyeren Das jungsteinzeitliche Grab nach der Freilegung, von SO her