Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: Középkori zsinagógák a budai Várban 271-284

A csarnok északkeleti sarkában, mélyen az omlásrétegek alatt előkerült az egyik boltszakasz boltozati záróköve, hegyes szögben összemetsződő bordakereszteződéssel, nyíló rózsa motívumával. Á kéthajós csarnok falának vastagságát csupán az északi hosszfalnál mérhettük. Itt a fal vastagsága lm. Anyaga: vegyesen mészkő és tégla. A feltárás során megállapíthattuk, hogy a zsinagóga építése idején, tehát 1461-ben, eredetileg magára a várfalra támaszkodott. Támpillérekkel megerősített zárófala maga a városfal volt. Az épület falait belül vakolás fedte. Egyes faragványokon piros festéknyomokat is találtunk. A zsinagóga— a mainál 4,4 m-rel mélyebb — padlószintje a XV. század külső járószintjeihez igazodik. A Táncsics Mihály utca 23. északi kertjének — tehát a zsinagóga romjait borító területnek — mai járószintje: 164,4 m. A zsinagóga téglapadlózata: 160,93 m. Ez azért is lényeges, mert a zsinagóga padlószintje lényegében egyezik a Táncsics Mihály u. 9. alatt feltárt gótikus „A" épület padlószintjével (160,40 m). De egyezik annak a pince formájában máig meglevő félkörbástyának padlószintjével is (159,5 m), amelyet az 1687. évi Hauy-féle felmérés, még mint felszíni tereptárgyat jelöl. A zsinagóga padlószintjét tehát nem süllyesztették lényegesen mélyebbre a környező épületek XV. századi szintjénél. Itt és ekkor derült ki, hogy a Táncsics Mihály utca 9. szám alatti ásatás, 1962-ben feltárt „B" épülete sem pince, hanem földszint volt.

10 Ugyanígy földszint volt a Táncsics Mihály u. 21.hez csatlakozó, félkörív alaprajzú mai pince is, amelyet Hauy 1687-ben még ábrázolt. A második éve tartó feltárás során megállapítottuk, hogy a budai nagy zsinagóga monumentális, igen gazdagon tagolt és díszített csarnokai a budai török kor végét már erősen megcsonkított alakban érték meg. Kétségtelen az, hogy 1526 és 1541 között, amikor a budai zsidónegyed házai keresztény főemberek kezére kerültek,

11 a nagy zsinagógát liturgikus rendeltetésétől megfosztották, s a templom gótikus boltozatrendszere már a Roggendorf-vezette 1530. és 1541. évi ostromok kemény ágyútüzében beomlott. A XVI. század budai hadiesemények leírása során Szerémi, Verancsics, Paolo Giovio, Istvánífy egyaránt megemlékezik arról, hogy az ágyútűz 1530-ban porig leomlasztotta a várfalat a zsidók negyedénél és az ekkor az Országh család birtokában álló Kammerhofnál. Ásatásunk azt mutatja, hogy ezekben a nehéz ostromokban a zsidótemplom, főként annak a várfallal egyező északi fala, és boltozatrendszere is, igen súlyosan megrongálódott. 1541 után viszont a Budára visszatérő zsidók már nem voltak a Mendelekkel vetekedő gazdasági viszonyok között, s ekkor a török-Budán immáron olyan mesterek sem akadtak, akik e pompás gótikus épületet újjávarázsolhatták volna. A pusztulást mutatja az, hogy a templom déli falíveit a török korban — közép- és török kori — téglákkal falazták el. Ekkor tehát a boltozat már összeomlott. Szinte bizonyos, hogy 1541-ben a Budára visszatérő zsidók a hajdani gótikus boltozatot, amely az 1530. és 1541. évi ostromok tüze előtt még fennállott, sík födémmel pótolták. Valószínűleg ekkor mehettek tönkre a templom 13. kép. A középpillér lábazata északról nézve Le dé du püier central vu du nord 280