Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

só'bb eszközró'l — azonnal megállapítható, hogy külső vagy belső szelet-e, s ezt a szempontot nemcsak a szilánkfajták, hanem az eszközök tipológiai osztályozásánál is figyelemmel lehet kísérni. Az ipar standardizáltságának — a gondolaton, tervszerűségen, kiválasztáson túl — ez a közvetlen technológiai alapja. Az egész ipart jellemzi a kéreggel fedett eszközök nagy mennyisége. A szilánkok osztályozásánál megfigyelhető egy hasznos szilánkméret —, 6—12 cm nagyságú — a legfontosabb eszközfajták ezekből készültek. Az azonos szilánkméret mellett, egy statisztikai vizsgálat után, mindig kapunk bizonyos százaléknyi eszközt, mely határozatlanabb típusú, gyengébb kidolgozású, vagy eltér az állandósult formáktól ; ezek minden esetben a kisebb méretkategóriába tartoznak. Ugyanakkor már a nyersanyag természetes előfordulásából adódik, hogy az ilyen szilánkok nem kvarcitból, hanem jobb minőségű kőzetből vannak; külön figyelmet érdemel ezek tipológiai megoszlása, pl. mennyiségi arányuk változása a lelőhely iparában, ill. a lelőhely, a kultúrréteg egyes szintjeiben. A technikából következik, hogy a szilánkoknak gyakran nincs leütési síkja, ugyanakkor a kavicsfeldolgozásból adódnak a jellegzetes, kéreggel fedett talonú szilánkfajták is. Főleg a hároszögletű és párhuzamos oldalú szilánkokon találunk szinte tipizálható leütési síkokat, melynek leütési szöge a clactoni technikára emlékeztet. A feldolgozás azonban bármennyire szabványosuk is, a leütési szög a nyersanyag gömbölyűségéből adódik ; ezek tehát csak pseudo-clactoni jellegű eszközbázisok. A kőzet minőségéből adódnak a szabálytalan szilánkformák ; ugyancsak a kvarcit-nyersanyag az oka annak, hogy a szilánkok előlapja ritkán határozott jellegű, a hátlapon gyakran nincs bulbus, az észközök tájolását a kéreggel fedett vaskosabb rész, vagy a leütés pontja határozza meg. Az érdi ipar jellegzetessége, mondhatnánk specialitása a retusálás módja. A moustiéri kultúra tágabb körében ismert retusfajtákat itt, a kvarciteszközökön, nem találjuk. A kvarcitnak van egy megmunkálási módja, retusfajtája, mely ebben az iparban a legjellegzetesebb, arányát tekintve is domináns, s amelyet jelző keresése helyett leghelyesebb kvarcit-retusnak nevezni. Az érdi iparral kívánjuk ezt a retusfajtát bevezetni, mivel nagy földrajzi körzetben vele egyező és az eszközök arányát tekintve hasonló nincs, és mivel a többi retus-meghatározást rá alig használhatjuk. A retus tulajdonképpen szabálytalanul lépcsős — egyes esetekben határozott törekvés mutatkozik a meredek élű, lépcsős retusú eszközök előállítására — a kőzet szemcséssége, világos színe miatt azonban első pillantásra kevésbé szembetűnő, mint a kagylósán hasadó, vagy más karakterű, jobb minőségű és sötétebb színű kőzetfajtákon. A megmunkálás azonban erőteljes, pl. vaskos élű Quina- és fél-Quina jellegű eszközök is előfordulnak. Az eszközöknek egy másik, kisebb részén szabálytalan egy-kétsoros retus van. Maga a retusálás többnyire a szilánk jellege, alakja szerint történt, ugyanakkor előfordulnak olyan eszközök, melyek az adott szilánkformán túl alakítva lettek. A megmunkálás minőségére, a retus módjára nézve talán elég megemlítenünk, hogy a kvarciteszközökön gyakran fordul elő hátoldali élretus, (az előlap élének retusálása mellett), nagyon gyakori a tompító-retus, és többször találunk hátlapon való, máshol jobb kőzetből Ítészült eszközök technikáját kitűnően utánzó levékonyítást, („à dos aminci") eszközt is. Az eszközök tipológiai vizsgálatánál az a benyomásunk, hogy ez a technika eredetileg nem kvarciton alakult ki, de helyi nyersanyagon tökéletesen alkalmazták. A retusfajta leírása helyett — ami nem lehet elég plasztikus — néhány összehasonlítási támpontot adhatunk. Ilyen pl. a Castillo-barlang (béta réteg) kvarciteszközeinek megmunkálása, a Grotte du Pince alsó rétegének legjobb kvarciteszközei : hasonló retus fordul elő egyes La Quina típusú iparokban, pl. a CombeGrenal K-rétegében, Krapina és Veternica alsó rétegeinek legjobban megmunkált kvarcit-eszközein. Lényegesen gyengébbek a Repolust-barlang eszközei és nyersanyaga miatt, részben technológiai szempontból is hasonló, de a retus tekintetében összehasonlíthatlatlanul gyengébb pl. a Mixnitz kvarcitipara. Az érdi leletanyag autopsziás ismeretének pótlására talán ezek az elérhető és ismert analógiák szolgálhatnak tájékozódásul. Ez a retusfajta nyilván nem itt alakult ki — az ember nem itt specializálódott a helyi nyersanyagra sem — ezt már korábban alaposan ismerhette. Többször megfigyelhető, hogy a más, jobb minőségű kőzeteken ismert retust alkalmaztak a kvarciton, és éppen a legfontosabb eszközfajtákon. Ezenkívül pedig az egész nyersanyagnak kisebb része, de az eszközöknek 25%-a nem kvarcit, hanem jobb kőzetfajta, %-os arányukat egyes eszközfajták tipológiai feldolgozásánál megvizsgáltuk, ezek retusmódja azonos a más, „riörmál"-moustiéri lelőhelyeken ismerttel, ami alatt mi a„moustérien typique" közép-európai fórmáját értjük. A technológiai vizsgálat számos részletre statisztikai vizsgálattal tér ki, itt azonban eredményét nem 26