Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos kolostor 245-269

9. kép. A Frauental-i apácakolostor templomának hosszmetszete és alaprajza. XIII. sz. (Eydoux után) Profil en long et plan de l'église du couvent des religieuses de Frauental. 1

3-ième siècle. (D'après Eydoux) lakot vagy esetleg ablakokat vágtak.

41 Ezen keresztül láttak ki az apácák a templomba, innen látta meg Margit a templomban levő koldusokat, „Krisztus testét" (oltáriszentség?), halála után pedig innen nézték az apácák a sírja körül lejátszódó jeleneteket,

42 Ezek az utalások a kar helyét a hajó nyugati végében határozzák meg, különösen figyelemreméltó annak az apácának a vallomása, aki arról panaszkodik, hogy a sírnál történteket igen rosszul látta, mert a kórusablak „multum parum stat apta", ami világosan arra utal, hogy a kórus nem a sír közelében, hanem távolabb, a templomhajó végében volt. A XIII. századi források azt is elmondják nekünk, hogy ebben az időben a kórus a templom földszintjén volt. Ez onnan derül ki, hogy Margit így végrendelkezik temetésének helyéről halála előtt: „Én hamar meghalok és kérlek titeket, hogy temettessetök engemet az karban az szent kereszt oltára elé.. ."

43 Bár utolsó kívánságát nem teljesítették, mert végülis a szentélyben temették el, az mégis világosan kiderül halála előtt elmondott szavaiból, hogy a kórus csak a földszinten lehetett, mert emeleti karzaton nem lehetséges oltár elé sírt ásni. Az is figyelemre méltó, hogy míg á XIII. századi források kizárólag a „chorus"-ról beszélnek, addig a kolostorban a XVI. század első évtizedeiben a rend tagjaként élt Ráskay Lea legendájában két ízben is szerepel a „kar alya", vagyis kórusalja kifejezés.

44 Ez világosan azt jelenti, hogy a XVI. század elején a kórus már az emeleten volt. A margitszigeti kolostortemplom hajóját 1838-ban tárták fel és az ásatás nyomán a legutolsó, XVI. századi állapotot ismertük meg. A korábbi, XIII. századi és XV. század eleji elrendezésre az 1961-es kutatás során a szentély felé legközelebb eső ún. „belső támpillérpár" között nyitott kutatóblokk vetett fényt (1. kép). Ebben mutatkozott az a 78 cm széles keresztfal, amely a XIII. századi kórust a hajó felé lezárta. Ennek közepén egy téglával fedett oltáralapozás nyúlik a kórus belseje felé (Szt. Kereszt oltár). A fal és az oltár XIII. századi datálását az indokolja, hogy a XV—

XVI. századi elrendezés alapozását ezekre helyezték. A hajó, ill. apácakórus XIII. századi északi és déli falának alapozása a mai szinttől mindössze 30—40 cm mélységig terjed. Ilyen csekély alapozás mellett ezek a falak semmiképpen nem voltak alkalmasak arra, hogy egy boltozat súlyát elbírják. Az első építési periódusban a XIII. században tehát az apácakórus a lapos famennyezettel, vagy 255