Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos kolostor 245-269

semmiféle "világi személy ne tartózkodjék ott, amíg az apácák a kolostorba vezető ajtón át el nem távoztak a templomból.

25 Ezt, a kolostorból a szentegyházba vezetó' ajtót csak azzal a bejárattal azonosíthatjuk, amely a kerengő keleti szárnyáról vezet a templomhajóba (10. kép). Margit sírhelye a XVI. század húszas éveiig a szentélyben maradt, itt látta Ráskay Lea is.

26 Némethy Lajos

27 szerint a csontokat 1512-ben helyezték el ereklyetartóba, legalábbis a koponyát. Az apácák az ereklyéket magukkal vitték, amikor a török elől elmenekültek. Az ismertetett adatok meggyőzően bizonyítják, hogy Margit sírhelye soha nem volt másutt, mint a templomban, pontosabban a templom szentélyében. A szentélyben feltárt sírok közül pedig csak egyetlen olyan kővel kifalazott sírgödör látott napvilágot (6—7. kép), amely nem közvetlenül a fal mellett, hanem a templom tengelyében, tehát körüljárhatóan helyezkedett el.

28 Elképzelésünk szerint a körüljárható sírnak a főoltár közvetlen közelében, az előtt kellett volna jelentkeznie. Azonban a főoltár előtti kutatóárokhálóban semmiféle kifalazott sírgödörre nem találtunk. Az 1838-as ásatások elkésett beszámolója tégla, vagy kőfal nélküli, koporsós sírokat tárt csak fel ezen a helyen.

29 Margit sírjáról tudjuk, hogy már 1272-ben súlyos vörösmárvány lapot helyeztek rá, ami kifalazott aláépítmény nélkül nem képzelhető el. így a szentélyben elhelyezett sírok közül a szentély tengelyében, de nem közvetlenül a főoltár előtt, hanem a diadalív vonalában feltárt kővel kifalazott 1. sz. sírt tarthatjuk Margit sírhelyének. Ezt a feltételezést alátámasztja az is, hogy a sír déli oldala mellett számos olyan fehérmárvány (sajnos díszesen faragott egy sincs közöttük) töredéket találtunk, amilyent Lux Géza mintegy 110-et talált ásatása során, és szent Margit síremlékének töredékeként határozott meg.

30 A XIII. századi források leírása szerint a sírhoz járuló zarándokok a szentélyen belül tartózkodtak.

31 A tömeg jelenléte a szertartásokat akadályozhatta és ezt az elrendezést a XIV. század 30-as éveiben szüntethették meg. Talán akkor, amikor a Tino di Camaino köréhez

32 tartozó szobrász elkészítette a királyleány fehérmárvány síremlékét az egyszerűbb, 1271-ben Péter és Albert lombard szobrászok

33 által faragott vörösmárvány sírlap fölé. Ekkor építhették együtt a sír felépítményét a szentélyrekesztő korláttal, vagy Lettnerrel. Ebben az elrendezésben a zarándoktömegeket a korlát a hajó területére szorította vissza és számukra csak a síremlék keskenyebb, hajó felé néző oldala lehetett megközelíthető. Erről az elrendezésről forrásaink nem beszélnek, de nem is szólhatnak, hiszen a sírnál történt csodás események környezetleírásai kivétel nélkül a XIII. századból valók, amikor még az átalakítás előtt álltak. 7. kép. Margit-sírhely belseje Intérieur du tombeau de Sainte Marguerite 253