Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos kolostor 245-269

FEUERNÉ TÓTH RÓZSA A MARGITSZIGETI DOMONKOS KOLOSTOR A szigeti domonkos apácakolostor területén 1945 után, a Budapesti Történeti Múzeum irányítása alatt három éven át (1958, 1961, 1962) folytak kisebb ásatások. Ezek közül az 1958-as kutatások az ugyanebben az évben lezajlott helyreállítási munkák előkészítését szolgálták, a későbbiek pedig az időközben felmerült kérdések részbeni tisztázását tették lehetővé. A kutatások néhány elszigetelten is tárgyalható problémáját két, külön tanulmányban dolgoztam fel.

1 Ezek a feltárások nagyrészben hitelesítő ásatások voltak, megelőző ásatásoktól

2 érintetlen rétegeket csak az ún. „Gazdasági épületszárnyban" a Duna-parti oldalon találtunk. Most, a részletekre és évekre bontott ásatási leírást mellőzve, összefoglaló képet szeretnék adni az ásatások és az utóbbi évek tudományos kutatásának eredményeiről. Az egységes kép alkotásának szempontjai a következők: 1. milyen eredményeket hoztak az újabb ásatások és tudományos kutatás, 2. mennyiben módosítják ezek a „Margit-romok"-ról 1958-ig kialakult és elfogadott véleményeket. A kolostorról 1838-tól kezdve igen sokan írtak, de építéstörténetének, jelentős problémáinak tisztázása elsősorban Kubinyi Ferenc,

3 Lux Kálmán,

4 Lux Géza

5 és Lovas Elemér

6 érdeme. Munkásságuk nyomán a következő általános építéstörténeti kép alakult ki. IV. Béla király, Margit leánya számára a szigeti kolostort meghatározhatatlan időpontban, de valószínűleg az 1246-os év után kezdte el építtetni. Margit, 17 társával 1252-ben költözött be, amikor még nem voltak teljesen készen az épületek. Az építkezés befejezését IV. Béla 1255-ös adományozó levele

7 bizonyítja. A XIII. század második felében készült el a kolostornégyszögtől nyugatra álló kápolna. A feltárt romépületek datálását Lux Géza végezte el, aki lényegében két építési periódust különböztet meg,

8 egy XIII. századit, és egy másodikat, a XV. század végén. Az utóbbiba sorolja a XVI. század első két évtizedének munkálatait is (templomszentély és kápolna boltozása), amelyekről Ráskai Lea emlékezik meg kódexeiben.

9 Az újabb kutatások nyomán a kolostor általános építéstörténete Összetettebb képet mutat. A XIII. századi munkák eddig kialakult képe nem módosul jelentékenyen, de az 1409-es építkezés említését — amely Johannes Dominici pápai legátustól származik

10 — véleményem szerint az eddiginél jobban figyelembe kell venni. A legátus, mint XII. Gergely pápa követe búcsút hirdet mindazoknak, akik Margit sírjához zarándokolnak és a Nyulak szigetén levő apácakolostor, ill templom építési alapjához hozzájárulnak. Ez az adat mindenképpen egy újabb építési periódust jelent, amit nem vonhatunk egybe azzal az újabb építkezéssel, amely a XV. század legvégén, a XVI. század elején következett be. Azt a tényt, hogy jogos a három nagyobb építési periódus meghatározása, a kolostorépület egyes részeinek részletesebb ismertetése fogja bizonyítani. Az eddig figyelmen kívül hagyott második építési korszak jelentőségét még az is alátámasztja, hogy időközben egy újabb, 138l-es oklevél is felbukkant, amely a szigeti apácakolostor építőmesteréről, Szántói Demeter fia Kiss Pál mesterről emlékezik meg, aki az említett évben 200 aranyforintot vett fel az apácáktól a kolostor építéséért és javításáért („pro fabrica seu reparatione claustri earum").

11 Logikusnak látszik az a feltételezés, hogy a munkákat 1381 körül indították el, s míg az építkezés anyagi alapjait kezdetben maga a kolostor biztosította, addig a befejezéshez, 1409-ben már adományokra szorultak. A szigeti templom és kolostor művészettörténeti jelentőségét fokozza az a tény, hogy a tatárjárás után megépülő Buda vára legjelentősebb épületeivel, a Nagyboldogasszony templommal, a budavári domonkos férfikolostorral a legszorosabb formai kapcsolatban áll. A kapcsolat jelentőségét a Nagyboldogasszony templom viszonylatában Lux Géza

12 ismerte fel, majd Csemegi József foglalta össze akkor, amikor megálla245