Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Lócsy Erzsébet: Adatok a budai várnegyed XIII. századi beépítéséhez 209-222

(167,97—98, ill. 167,61—62). Igen érdekes módon nemcsak a padmagasságok, hanem a mélyen fekvő régi falmaradványok és a korai járószintek is feltűnően változnak. Az északi oldalon az előzőknél szélesebb fülke előtt nyitott árokban a korai falrakás 1,04 m, a korai járószint 1,52 m mélyen került elő. Azonos a helyzet a szembeni szegmensíves fülkénél is, ahol a 14—18 cm-re előreugró régi falmaradvány 1,24 m, a járószint pedig 1,52 m mélyen került feltárásra. A kapualj déli falának Ny-i vége a falkutatás során újkorinak (barokk) bizonyult, de alatta 1,14 m mélyen a felmenő faltól 32—42 cm-re előbbreugró faicsonkot tártak fel az 1,90 m-es kutatóárok teljes hosszában. Itt a korai szintet már nem érték el. Az Űri utca 38. sz. épületre Czagány István 1958. évi kutatási eredménye hívta fel figyelmünket, nevezetesen az az árkádmaradvány, melyet déli udvari szárny homlokzati falában tárt fel.

42 Az árkádpillérek lábazatát ugyanis 110—120 cm mélyen találta az udvarszint alatt, illetve 120—130 cm-rel mélyebben a XIV. sz.-ra datált kapualj mindkét falát áttörő gótikus ajtók küszöbszintjénél. Az 1966. évi helyreállítás során a kapualj-szintet lesüllyesztették a középkori küszöbökig, ezzel az ülőfülkék is megfelelő padmagasságot nyertek, de ez a szintsüllyesztés sem szüntethette meg a kapualj és udvar közötti szintkülönbséget. A kapualjból ma több lépcső vezet le az árkádlábazatoknak megfelelően szintsüllyesztett udvarra. Miután feltételeztük, hogy az udvar árkádsora a kapualjénál korábbi, mélyebb szinten épült fel úgy, mint a már említett Üri u. 6. sz. ház egykori udvari szárnya, 1966-ban a helyreállítással egyidőben kisebb kutatást végeztünk a kapualjban, és megtaláltuk korábbi feltevésünk régészeti bizonyítékait. Kutatóárkot nyitottunk a déli fal tövében a kapu felőli ülőfülke és a kapualj udvar felőli végén, a csúcsíves ajtó előtt. Az I. sz. árokban az ülőpadszinttől (167,72) 52 cm-re (167,20) a felmenő falnál 12—20 cm-re előbbre ugró falat találtunk, az előzőkhöz hasonlóan: a felmenőtől elütő jellegű falrakással, kisebb kövek sűrű habarccsal szorosan rakva. Ezen az „alap"-falon vastag habarcsönteten áll a felmenő fal, éppen úgy, mint az előző épületben. A bolygatott épülettörmelékes betöltés alatt az előre ugró fal szintjétől 45 cm-re (166,75) összefüggő, kemény habarcsos réteget találtunk, majd ezalatt 54 cm-re (166,21) agyagba döngölt tört kövezés került elő. (Tehát 1,51 m-rel mélyebben az ülőpadszintnél.) (4. kép) A kövezet alatt már csupán néhány cm-re mélyíthettük az árkot, apró köves, humuszos épülettörmeléket találtunk és egy, a XIII. sz.-ra jellemző cserép töredéket. Pontosan erre az eredményre jutottunk a fal nyugati szakaszán a gótikus ajtó előtt is. A küszöbszint (167,14) alatt 45—60 cm-re változik a falrakás, de a falsíkváltás itt csupán 4—7 cm (a felmenő fal ugrik ennyit előre). Ezzel hozhatjuk összefüggésbe azt a habarcsréteget, mely az árok metszetében a küszöbtől 45 cm-re mutatkozott (166,69, az előző árokban 166,65), majd 97 cm-en megtaláltuk a tört köves szintet is. (166,17, az előzőben 166,21.) Tovább mélyítve az árkot 1,30 m-re a humuszos, törmelékes feltöltés alatt kövezetlen járószint mutatkozott, alatta humuszos feltöltés. A kiásás határa a küszöbtől 1,60 m (5. kép). Tehát a kapualjban folytatott kutatás eredményei nyomán, a szintviszonyok a következőképpen alakulnak : 215