Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 2. közlemény 161-207

ÖSSZEFOGLALÁS Az eddig bemutatott anyagból a Zsigmond-korszak öt csoportja 62 csempetípussal hét különböző fajta kályhát, valamint 2—3 szemeskemencét jelent. A még fel nem dolgozható típusokat is figyelembe véve legalább 80 mintával számolhatunk. Az egyes csoportok legalább négy különböző udvari műhely

18 működését jelzik. Ezek — az I. műhely főúri kályhájának kivételével — az 1408/15 és 1437 közötti időszakban dolgoztak a királyi udvartartás, valamint néhány főúr részére. A műhelyek működésének relatív és abszolút időrendjét a biztosan datálható címerek és a másolatok (.-*) jelzik: Csoport Csempetípusok A négy Zsigmond-kori udvari műhely tevékenysége tehát maximálisan három, minimálisan egy évtizedet ölel csak fel. Bármelyiket fogadjuk is el, mindenképpen rövid ideig működhetett csak egy-egy műhely. Különböző fazekasmesterek bekapcsolódásával egymástól függetlenül konkrét célok betöltésére : egy-egy építkezési szakaszban elkészült palotarészek, királyi kastélyok felszerelésével bízták meg őket. Munkájuk végzéséhez mindegyik műhelyben új mintakincs (1—2 kályha számára elegendő negatívkészlet) készült melyhez a pozitív minták zömét fafaragó asztalosok, szobrászok adták meg. A használatban álló típusok pótlására, bővítésére kis mértékben maga a fazekasműhely is készített mintákat illetve lenyomatokat, újabb negatívok részére. A mintakincs, negatívkészlet nem került át egyik mestertől a másikhoz, ha a korábban felállított kályha valamelyik díszítménye megtetszett a következő mesternek, úgy csak egy kész csempe lenyomata, másolása útján használhatta fel. Megfigyelhettük azt is, hogy egy-egy műhely kályhacsempéinek hátrészkiképzése (az ún. fiók, vagy „kályha" rész) a műhelyen belül többnyire azonos, de a másik műhelytől eltérő jellegű.

19 Ez is különböző fazekasmesterekre vall. Az azonos korú közép-európai anyaggal műhelyeink tevékenységét ma még nehéz összevetni. A környező országok publikált vagy kiállításokon látható csempéi zömükben városok vagy kisebb várak leleteiből származnak, a céhes városi vagy mezővárosi fazekasság termékei a gazdagabb polgárság, vagy a főnemesség részére. Ennek megfelelően művészi és technikai kivitelben, ábrázolásainak tematikájában is eltérőek. Királyi udvartartásból vagy udvarhoz tartozó főúr lakóhelyéről alig ismerünk anyagot, de az is rendszerint későbbi. Összehasonlítva annyit már most is megállapíthatunk, hogy tematikájában ezekhez közelálló, stílusában és díszítésének technikai kivitelében pedig egyenrangúak, néha még kvalitásosabbak is a magyarországi készítmények. Főleg a kályhák összhatása, a díszítés változatossága és színgazdagsága emeli ki a budai, visegrádi, nyéki emlékanyagot. A leletek vizsgálata ma már végérvényesen bizonyítja, hogy az egyes kályhákon egymás mellett különbözőszínű csempéket alkalmaztak a XIV. sz. második felétől a XV. sz. közepéig a királyi palotákban. (Csak azV. csoport egyik budai kályhája kivétel.) A különböző színű ólommázakkal a csempéket egy időben vonták be és egyszerre égették. így megfigyelhettük az I., II. és IV. csoportokhoz tartozó csempéken a hátrészre véletlenül rácsorgott és ráégett más színű mázak nyomait. Ha a különböző színek különböző, de egyszínű kályhákhoz készültek volna, úgy legkevesebb, a színek számának megfelelő számú kályha állott volna egyegy palotában. Ennek azonban ellentmond az is, hogy például a nyéki vadászkastélyban az egyszerű szürke 172