Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

H. GROSS. 1958 mint beágyazó anyag is barnás színű, sötétebb árnyalatú, és élesen elválik a környező réteges mészkőtől. A feltárás során, felületenként a kultúrréteghez érve —, majd ezt egyre mélyebb szintekig bontva — kitűnően lehetett követni a település kiterjedését. (8. kép.) Egy-egy felszín preparálásakor kirajzolódtak a tanyahely maradványai —, a két lakótér, „teknő" azonos korú települése—a sötétebb kultúrréteg mindenütt elvált a természetes környezettől. A település geológiai helyzetének köszönhető, hogy a feltárás — mint egy barlang esetében — faltól falig történhetett, és végül zárt egységet képezett. Az ásatás során a fiatal-paleolitikus nyíltszíni telepeken vagy a még fiatalabb őskori telepeken alkalmazott módszert igyekeztünk alkalmazni. Anélkül, hogy helyszínrajzok és az egyéb dokumentációs anyag közlésére itt hely volna, nagyon részletes megfigyeléseket kaptunk a csonthalmok, hulladék, tűzhelyek és a régészeti leletek elhelyezkedéséről, a kőipar típusok szerinti megoszlásáról, a kisebb és nagyobb méretű lakótér jellegéről, szerepéről és egymáshoz való viszonyáról. (9. kép.) A feltárás területe kb. 250 m

2

, mélysége 3—4 m volt. Az egyes kisebb területek négyzethálós felbontásánál átlag 20 cm-enként bontakozott ki egy-egy erősebb lakószint, településréteg. Meg kell jegyeznünk, hogy ezt a vastagságot a hulladékhalmok gyakran elérték, helyenként meghaladták, tehát a 20 cm-es bontás ugyanazon vastag kultúrrétegkomplexum szintenkénti bontása. Ezeket a szinteket a felszín alakulását követve tártuk fel, majd nagyobb felületek kialakulása után a szitusz-adatokat rögzítettük. (10. kép.) A paleontológiái és régészeti anyag részletező különtartása arra az eredményre vezetett, hogy meg lehetett állapítani, melyik hulladékhalom, mely teleprész, milyen állatfajokat, milyen arányban tartalmazott, hogyan oszlott meg ehhez képest a kőipar stb. Két helyen pl. kisebb, alkalmi műhelyt tártunk fel, ezeknek anyagát külön érdemes vizsgálat alá venni, és a régészeti anyag vizsgálatát kiegészítve, technológiai szempontból értékelni. Valamennyi vizsgálat természetesen a mennyiségi-összetételi szempontot és a statisztikai módszert veszi alapul. ** A vastagabb felső kultúrréteget 5 egymás alatti szintre lehetett bontani. (11. kép.) Az alsó vékonyabb településréteget egy egységként kezeltük. (Vastagsága és a leletanyag kis mennyisége szintekre bontást nem kívánt meg.) A település teljes feltárása után a négyzethálós helyszínrajzok mintegy egymás fölé helyezhetők, s a koordináta-rendszer ismét több települési megfigyelést eredményez. (Lakótér egyes részeinek lakottsága, feltehető használata.) (12. kép.) A vertikális tagolás rendszerint az egyes, erősebb telepszintek mélységi sorrendjét követte. Eredménye : a régészeti leletanyag, a kultúra rendkívül lassú alakulásának megállapítása, a legfelső szintekben egyes tipológiai elemek megnövekedése és a paleontológiái leletanyag szintenkénti alakulásának statisztikus megállapítása. Mielőtt az érdi moustiéri lelőhely faunájáról és flórájáról szólnánk, még egyszer vissza kell térnünk a két kis völgyfő, a két, mészfallal elválasztott lakótér horizontális megfigyeléseihez. Az ásatási megfigyelések és a további vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a két terület rétegei szinkronban állnak egymással. Az alsó kultúrrétegtől (és az alsó, geológiailag datáló szinttől) kezdve a jelenkori rétegig a stratigráfiai sorrend azonos, vagy jól paralelizálható. A faunisztikai leletanyag alulról fölfelé alakulása is azonos. Mégis, megfigyelésünk az, hogy a „kis lakótér" felső kultúrrétege az ÉK-i szektorában a nagyobb lakótér felső kultúrrétegének elsősorban az alsóbb szintjeivel azonos. A kisebb teknő hátsó szektorában kép. A Würm eljegesedés klímagörbéje H. Gross nyomán Klimakurve der WürmVereisung, nach H. Gross 16