Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 2. közlemény 161-207

Azl408—15közötti években zajlanak azok az események, melyek az ábrázolás aktualitását adhatták. A XIV. sz. második felének reformátor szellemű prágai prédikátorai után Húsz J. tevékenysége ebben az időben váltja ki a legnagyobb ellenhatást a római egyház részéről. 1408-ban teszik meg a prágai plébánosok az érseknél panaszukat Húsz ellen; megismételve a következő évben rendeli el az inkvizíciónál kivizsgálásukat az érsek, egyben a pápától is beavatkozását kérve. 1410. márciusában már közhírré teszi a. pápai bullát az eretnekség felszámolására, majd elégeti Wickliff könyveit és két nap múlva 1410. július 18-án Huszt és társait egyházi átok alá veti. Vencel király közbenjárása a pápánál hiábavaló, a pert folytatják, 14.11. márciusában Húsz kiátkozását az összes prágai templomban kihirdetik és az érsek egész Prága városát átok alá veti. Még ez évben a cseh királlyal szemben az érsek Zsigmond támogatását várva elhagyja az országot és Zsigmondhoz utazik. 1412-ben a pápai küldöttek tevékenysége újabb ellenállást vált ki Prágában, Húsz és társai a szószékről és az egyetemi katedráról bélyegzik meg a pápa (XXIII. János) és legátusának eljárását : többek között a pénzadományok ellenében történő bűnbocsánatot; a pápát Antikrisztusnak nevezik és nyilvánosan pápai bullákat égetnek el. A prágai plébánosok közbenjárására a pápa kardinálisa útján 1412. júliusában Huszt a legsúlyosabb átok alá veti s a legtöbb prágai templomban beszüntetik a szentségek kiszolgáltatását. 1413-ban Rómában ismét elítélik Wickliff tanait, majd meghirdetik a konstanzi zsinatot — főleg Zsigmond ösztönzésére. A zsinat 1415 júliusában — Zsigmond római király jelenlétében és hozzájárulásával — máglyára küldte a prágai prédikátort.

13 Régebbi kormeghatározásunkat tehát egy évtizeddel módosítanunk kell, az Anjou-korszak után az első új kályhákat a budai palotában csak Zsigmond első építkezéseinek befejezésekor, valószínűleg a század második évtizedében állítják fel. Az 1954-ben általunk rekonstruált kályha (36. kép) szerkezetileg és formájában változatlan megoldásban képzelhető el, de alsó részén — az előzőkkel azonos méretű — 10—11—12. típus csempéivel gazdagodva, felül pedig a 9. és a 13. típus díszítései teszik változatosabbá az első rekonstrukción egyforma mintájú sorokat. A méretek mellett az egyidejű készítést bizonyítja, hogy pl. a 8. és 13. t. oromcsempéjéből, valamint az 1. és 11.1. csempéjéből teljesen egyező árnyalatú sárgásbarna mázzal készültek el darabok. Az egyik kályhát a budai palotában

14 — melyhez e típusok tartoztak — már a XV. sz. 50-es évei előtt lebontották. A műhely jelentőségét az új darabok még inkább bizonyítják. Kronológiailag most is ez a műhely a legkorábbi, hisz a nyéki műhely már másolatot készít a 2. típusról,

15 sőt most már nyilvánvaló, hogy a 12. típus címeres csempjet is másolták. Egy ismeretlen csoportba tartozó lenyomat mellett a nyéki műhely 1. típusa is (37. kép) ennek hatására készült, de nem lenyomat útján, hanem jóval gyengébb plasztikai kivitelben és tükörképként — tehát közvetlenül negatívba mintázva: a sasok elhelyezése a címerpajzsban, fejük állása, a körültekeredő sárkány elhelyezése mind megfordított. Mindez bizonyítja, hogy a nyéki műhely tevékenységekor az I. csoport műhelye már megszűnt, negatívjai sem maradtak meg, a heraldikai gyakorlatot jólismerő, fejlett szobrászi készségű mestere már meghalt vagy elhagyta az udvart. Munkáinak most megismert tágabb képében még inkább kiemelhető az ábrázolások témakörének erősen lehatárolt kötöttsége, udvari jellege. Most már a XV. sz. közepéig ez a témájában mereven heraldikai-lovagi irányzat köti a királyi műhelyek tevékenységét. II. CSOPORT 4. típus: a már korábban leírt darabok töredékeit sikerült kiegészíteni, s így itt bemutathatjuk e sarokcsempe képét a luxemburgi címer oroszlánjával (m: 24 cm, 120. kép). A budai palotából zöld, barnássárga és aranysárga mázas példányok kerültek elő az 1—2. és 3. típus csempéihez derékszögben hozzáépítve. 17. típus: kerek kályhaszem, domború előlappal, hátrésze bordázott falú, külön ráragasztott. A díszítés öt sugarasan álló tölgylevél a 2. típus állatmesés csempéjének leveleivel egyező stílusban (átm. : 14,5 cm, 121. kép). A budai palotából 4 példány töredékét ismerjük, eltérő színben: vörösesbarna illetve sötétvörös engobbal máz nélkül, fehér engobbal, valamint almazöld máznyomokkal. 18. típus: hagyma alakú kályhaszem, korongon kihúzott forma, háromnegyed részéig ölommázzal fedve. (M: 13,8 cm, alsó átm.: 10 cm, 122. kép). A budai palotából szürkésfehér cserépből készült zöld, mezza-majolika, zöldesbarna, csokoládébarna mázú példányok kerültek elő, a mázak színárnyalatai megegyeznek a nyéki műhely csempéin alkalmazott színekkel (azonos zöldesbarna színt találunk pl. a 6., 13., 14. típusnál is). III. CSOPORT Az 5. típus oromcsempéit sikerült rekonstruálni. A mérműves dísz középosztóval képzett két csúcsíves nyílás felett három kör négy karély okkal. Az oromzatot kétoldalt lépcsősen elhelyezett háromszögű díszek kísérik. (M : 46 cm, sz : 23—23,5 cm, 124. kép). A mérművek kompozíciója és megformálása elárulja, hogy 166