Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 2. közlemény 161-207

HOLL IMRE KÖZÉPKORI KÁLYHACSEMPÉK MAGYARORSZÁGON II. BEVEZETÉS A feldolgozás I. részének közreadása óta (Bud. Rég. XVIII. 1958.) részben a későbbi ásatások, de főként a még fel nem dolgozott töredékek további vizsgálata és az ehhez kapcsolódó restaurálás olyan jelentős mennyiségű új anyagot eredményezett, hogy indokolttá vált ezek bemutatása is. Az első alkalommal 78 kályhacsempe-típust közöltünk, ezt további 28-cal bővíthetjük.

1 így folytatásként ismét a 15. század első felének műhelyeivel foglalkozunk. A tanulmányozott és bemutatott anyag a fazekasság egészének termeléséhez képest rendkívül kis nagyságrendű,

2 tudományos jelentősége — régészeti datáló tulajdonságai mellett — annál nagyobb. Ezek az udvari műhelyek közvetlen és közvetett hatásukban az ország legtávolabbi vidékein működő fazekasságot is befolyásolták. Készítményeik stílusa és technológiájuk fejlesztően hatott, tematikájuk viszont sok esetben retardálóan, egy letűnőben levő kor szempontjából irányította a vidéki mestereket. Példaként azokat az erdélyi mestereket említhetjük, akik a lovagalakos kályha névadó kompozícióját másolják a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején —, mikor a lovagi torna és az általa fejlesztendő lovagi szemlélet letűnőben van — vagy a dunántúli mestereket

3

, akik a XV. sz. közepén, kályhájuk fő díszévé valószínűleg egy Zsigmond-kályha hatására, a cseh királyság címerállatát választják. A témaválasztást azonban ezeknél is befolyásolhatta a megrendelő főúr. Az udvari műhelyek ismerete nélkül nemcsak a vidéki mesterek problematikáját

4 nem lehet eredményesen vizsgálni, de sok esetben a szomszédos országok hasonló középkori készítményeit sem, mert egyes mesterek magas kvalitású készítményei hosszú ideig hatottak más országokban dolgozó társaikra is. Csoportosításunkat most is eredeti szempontjaink szerint végeztük. A készítmény technikai kivitelének és stílusának vizsgálatából következtethettünk egy-egy műhelyre, tehát lehetőleg nem egyes csempéket, hanem összefüggő csoportokat mutatunk be. (Egyes darabokat és töredékeket azért is hagyunk ki feldolgozásunkból, mert még nem lehetett hovatartozásukat megállapítanunk.) A típusok és a képanyag számozásában a folyamatosságot fenntartjuk, a képaláírásban az őrzési helyet csak akkor jelöljük, ha nem a budai királyi palotából előkerült darabot közöljük. ZSIGMOND KIRÁLY KORA 1387—1437 I. CSOPORT (1408—) Az ide sorolt nyolc csempetípus mellett további hét gazdagítja képünket e műhely működéséről. Cserépanyaguk a többivel egyező, erősen soványított szürkésfehér vagy sárgásszürkére égetett (csak a 14. t.-nál barnásvörös) és stílusuk is azonos mesterre mutat finom plasztikájú, jól komponált, a heraldikai gyakorlatot jól ismerő megoldásukkal. 9. típus: téglalap alakú, dongáshátú csempe. A léckereten belül széles, bevagdalt szalag szegélyezi. Díszítését képező címer még ismeretlen, mert eddig csak egy csempe bal felső sarkának töredéke került elő a (heraldikailag) bal felé néző koronás, tollas sisakkal (111. kép). Mérete és dísze szerint, e csempetípus mintegy tükörképe lehetett az 5.-nek (32. kép), azonos kályhán, azzal váltakozva állíthatták fel. A töredék a budai palotából került elő (Vármúzeum, 51.729. ltsz.), barnássárga mázú. (Rekonstruált sz: 25 cm) 10. típus: felezett méretű sarokcsempe. A léckereten belül a teret teljesen kitöltő kompozíció: álló 11 161