Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

indultak meg, és bár a nagy mésztartalom miatt hasonlóak az előbbiekhez, világosan rendzinatalaj jellegűek. A lelőhely felszínét fedő holocén réteg is mészkőn kialakult rendzina-talaj. Egyetlen kivétel a rétegsor legalján, a völgytalpra települt, de csak nyomokban fennmaradt vörösbarna erdei talajképződmény — a rétegtani-kronológiai besorolásnak ez adja az alsó, legrégibb határát —•, mely enyhe, mediterrán vonásokat mutató éghajlati periódusban képződött. A kultúrrétegek anyaga szintén helyi törmelék, mészkőmálladék. Amint említettük, ennek felhalmozódása lépést tartott a régészeti anyag felhalmozódásával, azaz beágyazódásának menetével. Az allotigén anyagok lösz-eredetűek. Magában a kultúrrétegben, a felső, vastagabb települési komplexumban csak két, nagyon vékony lösz-közbetelepülést találunk, de csak foltokban maradtak fenn, egyébként a vastagabb löszrétegek a kultúrrétegek fölött fekszenek, a Würm-eljegesedés fiatalabb szakászába tartoznak. A kultúrrétegek mészkő-málladéka legalul üledékfelhalmozódási határokat, határfelületeket mutat, és így települt a rétegsor kezdetét képviselő vörösbarna erdei agyagra. Magát a kultúrréteget egy üledékfelhalmozódási határfelület, később pedig 9 kis, gyenge tundrafelszín, és 3 rendzina-talajkezdemény, maradvány és a már említett két löszréteg tagolja fel. Az említett gyenge tundrafázisok egyetlen tundrái klímájú időszaknak, csupán rezgésszerű talajtani megnyilvánulásai, és nem jelentenek külön éghajlati fázisokat. Ugyanezt mondhatjuk a talajnyomokról és a kultúrrétegbe közbetelepült löszképződményekről is. Ezek adják meg a rétegsor finomabb bontását, felosztását. (5. kép.) A szoliflukciós, talajfolyásos felületek kis éghajlati ingadozások bizonyítékai a Würm-eljegesedés első felében, de még olyan kismértékű áttelepítést (anyagáthordást) sem jelentettek, amely pl. a tűzhelyek sértetlenségét, a régészeti és paleontológiái maradványok eredeti helyzetét a legkevésbé befolyásolta volna. Az ásatások során az összes „kultúrhagyaték", a település minden maradványa annyira elmozdulatlan, originális fekvésű volt, hogy pl. két kis tűzhelynél a valószínű szélirányt meg lehetett állapítani. Ez a megfigyelésnek azonban valóban a maximális esete volt. A kultúrrétegek tehát régészeti szempontból egyetlen, egységes rétegfejlődést, képződést mutatnak, ugyanakkor pedig a finom kőzettani-stratigráfiai tagolással szinte iskola-szelvénye a régibb, Würmeljegesedés lefolyásának. A tundrái éghajlat kisebb ingadozásai a települést nem zavarták meg, azt mondhatnánk, semmit nem jelentettek az itt élő embercsoportok számára. Közvetett hatása azonban megnyilvánult a természeti környezetben, az állatfajok arányának változásában, s úgy látjuk, ezen keresztül a kőiparban is. A kultúrréteg felső szintjében kibővült az állatfajok száma, a vadászzsákmány, ami ismét további következtetéseket enged meg. A lelőhely kronológiája szempontjából nem kevésbé fontosak a kultúrréteget, a táborhelyet fedő rétegek. A szelvények vizsgálatát erősen sematizálva: a kultúrrétegek fölé két vastagabb löszköteg települt, közöttük erős tundrásodás, jellegzetes jégzsákok és szoliflukciós jelenségek figyelhetők meg. (6. kép.) Végül legfelül egy ún. girland-tundra szintje zárja le a Würm-eljegesedés végét, felette a mai, rendzinajellegű talajt találjuk. Látható, hogy a stratigráfiai megfigyelések és vizsgálati adatok a rétegsort erősen bontják, klimatológiai értékelésükre azonban nem térhetünk ki, csupán vázlatát adhatjuk a periodizációnak. A legrégibb (mediterrán jellegű éghajlatot sejtető) erdőképző klíma-periódus után óceáni, hűvös-nedves éghajlati szakasz következett. Ennek tartama alatt gyakran ismétlődtek rövid, gyenge, szubarktikus klíma-ingadozások. Ha ezeket kis „stadiálisként" értelmezzük, úgy a rendzina-talajkezdemények rövid interstadiálisként foghatók fel. Később az éghajlat világosan hideggé és szárazzá vált, ennek vége felé néha szubarktikus vonások jelentkeznek. (Erős tundra-jelenségek fagyott altalajon.) A kultúrrétegek felett a további éghajlati periódusok összevontabban mutatkoznak. A löszképződés egy idő után megszakadt, majd a felső rétegek (számunkra fedőrétegek) legerősebb tundrái periódusa következett. (Würm 3) A teljes rétegszelvény számos klímaszakaszra bontható, a kultúrréteget fedő rétegek is 6 különböző, egymást követő, az üledékképződésben redukáltabban jelentkező periódust tartalmaznak. Bennünket ezúttal csak a kultúrrétegek kora érdekel közvetlenül, s ennek stratigráfiai meghatározásához két biztos támpontunk van : A völgyfő torkolatánál sikerült egy vörösbarna agyagréteg maradványát megtalálni, az alsó kultúrréteg alatt, amely interglaciális korszak erdőképző fázisát jelzi. A felső, vastag kultúrréteg feletti tundra14