Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

A két völgyteknőt jóval a Würm-eljegesedés előtt kitakarította a víz, a csupasz mészkő-környezet maradt csupán, s ezekben a száraz, töredezett mészkőfalakkal körülvett, szabálytalan alakú „teknőben" települt meg az ember. Az első betelepülés, az alsó vékonyabb kultúrréteg még a mállékony mészkőn fekszik, majd kb. a Würm 1 periódusának kezdetétől folyamatos üledékfelhalmozódással a két völgyfő feltöltődött, befedte az alsó, majd a felső település maradványait. A kitöltés kitűnően bontható rétegsora egészen a Würm 3 maximumáig tart. Alsó részében átlag 140 cm vastagságú kultúrréteg-komplexum alakult ki. A két völgyfőt, teknőszerű területet, a továbbiakban már mint emberi lakóhelyet — lakóteret — fogjuk fel. Ezek, mint említettük, szorosan egymás mellett húzódnak, s köztük a mészkő alacsonyabb falat alkot. (3. kép.) A település két része között némi mélységkülönbség van — egyik nagyobb területű, mélyebb, másik sekélyebb és szűkebb —, a nagyobb lakótér hosszabb, a fővölgyre nyíló torkolata szélesebb, míg a kisebb medence csak a szűkebb területen vágódott be a mészkő-környezetbe. Több tényező, így elsősorban a rendkívül nagy mennyiségű állatmaradvány —, kb. 250 m 2-en 15 000 meghatározható állapotban maradt állatcsont — arra mutat, hogy az a terület nemcsak rendkívül védett és relatíve „meleg" volt, hanem minden valószínűség szerint vadváltónál feküdt. A mélyebb harántvölgyben, melynek talpától a lakótér 8 m magasan fekszik, időközönként víz folyt — a magasabban elhelyezkedő enyhén D-i dőlésű kis völgyteknőben viszont a laza mészkő a csapadékot azonnal elvezette. Erre utal a nagyobb medencében, annak alján feltárt gyenge kis víznyelőkezdemény, mely azonban a betelepülés idején eltömődött, majd a további rétegfelhalmozódással fejlődése teljesen megszűnt. A lelőhely morfológiai képe természetszerűleg a feltárás végén alakult ki a legjobban, amikor a lakó­terület, a két völgyteknő úgy maradt üresen, kiaknázva, ahogyan azt az ember először megtalálta. (1. kép) Ki kell emelni, hogy a két, alacsony mészkőfallal elválasztott lakótér betelepülése egyidejű, és egy­szerre történt, majd rétegződése továbbra is folyamatos volt. Szerencsés körülmény, hogy a rétegképződés, a feltöltődés sebessége éppen lépést tartott a kultúrrétegek, a lakóhely maradványainak felhalmozódásával, s így a kultúrát tartalmazó rétegkomplexumban megszakítás nem történt. Csupán az alsó és a felső vas­tagabb települési réteget választja el egymástól egy 20 cm vastag steril mészkőmálladékból-törmelékből álló réteg. A lelőhely két kultúrrétege teljesen azonos jellegű leletanyagot tartalmaz. Az első betelepülés rövid időtartamú, vagy egyelőre csak átmeneti jellegű volt. A völgy talpra, a mészkőaljzatra legalul 20 cm-es kultúrréteg települt. A régészeti lelet ebben kevés, gyakoribbak az állatmaradványok, de egy tűzhely maradványa és az eszközkészítés hulladéka biztosan jelzi a település első fázisát. Fölötte következik a steril, elválasztó réteg. A lelőhely rétegtani viszonyait leegyszerűsítve, erre települt a 80—100 cm vastagságú, a leletanyagtól szinte tömörré vált, gyakran majdnem cementálódott felső kultúrréteg. Ez a régészeti és paleontológiái leletanyag tömegét szolgáltatta, és szintenként való felbontása számos települési megfigye­lést eredményezett. Az ásatás lefolyását, módszerét és eredményeit itt nem ismertethetjük —, előre bocsáthatjuk azonban, hogy nemcsak vertikális, hanem igen részletes horizontális — minden szitusz-adatra, topográfiai helyzetre ügyelő elkülönítés egy sor olyan vizsgálati lehetőséget nyújt, mely a régészeti és állattani anyag összefüg­géseivel újszerű paleoetnográfiai megfigyelésekre vezet. A feltárásnak mintegy technikai módszerbeli legjobb eredményét éppen ebben látjuk; moustiéri lelőhelyen középső-paleolitikus telepen ugyanis rend­kívül ritka eset az, ahol a régészeti és paleontológiái anyag horizontális együttes vizsgálatára lehetőség nyílt. A telep korának meghatározásában döntő a lelőhely stratigráfiája és geokronológiai besorolása. Mivel itt Érd régészeti anyagát kívánjuk bemutatni, ennek ismertetésétől el kell tekintenünk. A lelőhely területén, feltárása közben számos szelvényen vizsgálhattuk a rétegképződés menetét, pontos adatokat kaptunk az egyes würmi szakaszok klimatológiai és rétegképződési menetéről. Az ásatások végén, a tele­pülés középső részén végül egy 20 m hosszúságú alapszelvényt tartottunk fenn, amely a kőzettani-stratig­ráfiai vizsgálatok és a korrendi besorolás alapja. Ennek eredménye, igen részletes tagolással rendelkezé­sünkre áll, mivel azonban az a monografikus feldolgozás részét képezi, csak vázlatát adhatjuk. (4. kép.) A lelőhely rétegtani viszonyait Kriván Pál dolgozta fel, s kézirata alakján adhatjuk az alábbi megfi­gyeléseket. A lelőhely rétegsora helyi eredetű képződményekből épült fel, és csak kevés benne az allotigén eredetű kőzetanyag. A törmelékes anyagok a szarmata-mészkőből származnak. Ezeken talajképződési folyamatok 12

Next

/
Thumbnails
Contents