Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban 103-160

18. kép. Sabina mellképes sírköve Albertfalváról Stèle funéraire avec buste de Sabina, trouvée à Albertfalva kézműipari tevékenység számára is kedvezőbb előfeltételeket teremtett a polgárvárosban. Helyét Hadrianus későbbi éveiben az a műhely foglalta el, amely a szélisten-protómés kő, és végső fokon az itáliai mester hagyományait tisztábban megőrizte. E műhely stílusát legszebben Aelius Quintus ezredkürtös (cornicen) sírköve (19. kép)

55 képviseli. A Medusa-fővel, tengeri csikópárral díszes oromzat, a tagolt és indafrízt hordozó párkány, a méllképes fülke kiképzésével együtt, ahonnan a sar8* '.-..-. kokban elhelyezett kis delfinek sem hiányoznak, a legszorosabb kapcsolatot árulja el az itáliai vándormestertől meghonosított sztélé felépítésével és díszítőelemeivel. Az archivoltot tartó konzolok a Traianus-kori fülkearchitektúra gyámpillérjeinek leegyszerűsítését jelentik a profilált fejezetekre. A mellképes fülke alatt közbeiktatott kétalakos áldozati jelenet, az indakereteléssel hasonló utakon, Traianus későbbi éveiben talált utat a helyi kőfáragóművességbe, ahol az aquincumi kőfaragás egyik jellemző jelenetsávja lesz a későbbi időkben. Aelius Quintus sírkövét az elhunyt ezredkürtös haj- és szakállviselete a II. sz. 30—40-es éveire keltezi. Az említett sírkő profilált konzolokon nyugvó fülkeív-keretelését a régi típusú Rajna-vidéki teljes alakábrázolással kapcsolta össze P. Aelius Mestrius optio Hadrianus-kori sírköve (20. kép),

56 amely szerkezeti felépítésében és a mezők keretelésében ugyanakkor szoros rokonságot mutat a polgárvárosi collegium-köveket készítő műhely egyik 19. kép. Ael. Quintus, a legio II adi. egyik kürtösének sírkőtöredéke Óbudáról Fragment de la pierre tombale d'Ael. Quintus, clairon de la légion II adi., trouvé à Óbuda