Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban 103-160

a legio II adiutrix-tól meghonosított koszorús sírkövek törés nélküli hagyományozását példázza (10. kép). Az oromzatban a századforduló kedvelt timpanondíszét, az összekapcsolt delfinpárt faragták ki. Már korábban megfigyelték, hogy a legio-műhely arányaiban módosult koszorús sírkő változata szolgált mintaképül T. FI. Bonio, valamint Cusides az ala Frontoniana lovaskatonái, sírtábláinak.

35 A 16 évi szolgálat után elhunyt Bonio sírtáblája

36 (11. kép) a 104—5. évek valamelyikére keltezhető, amennyiben elfogadjuk, hogy a bój Nertomarussal együtt akkor sorozták, amikor a Domitianus-kori germán-szarmata háborúk előestéjén a későbbi Felső-Pannonia területéről töltötték fel az akkor még Cárnuntum körzetében állomásozó batavus lovascsapat állomány keretét. Mindkét lovaskatona sírkövét a legio műhelyben faragták ki vagy az auxiliaris vz'cusban dolgozó műhely teljesen a legioműhely hatása alatt állott. Elképzelhető még, hogy a nagyobb kapacitású legio-műhely szállított mezőbeosztással kifaragott sírköveketazala műhelynek, amely azután a feliratot és a képmező ábrázolását a megrendelőnek elkészítette. A két utóbbi lehetőség egyike mellett szólhat a két ala sírkő sajátos keresztrózsás oromzata és a felirat t.m.p. formulas lezárása. Mindkettő Adnamata és Absucus Aquincumból Intercisába elkerült bennszülött sírkövein is megtalálható.

37 E bennszülött kövek apró levelű vékony kötésű koszorúdísze azonban aligha készülhetett a festői hatású, nagyleveles koszorúkat faragó legio-műhelyben. A lovaskatonák, valamint a bennszülöttek említett sírköveit ezért a magunk részéről is a vízivárosi tábor telepére lokalizálható ala műhely termékeinek tartjuk. Flaus Blandi filius, valamint Malsus és Clitugenus pillér-, illetve oszloparchitektúrába foglalt mellképes sírkövei

38 egyrészt a Domitianus-kori architektúra-keretelés átöröklődését, másrészt új, a canabae felől jövő ösztönzések átvételét jelzik. 106 után, amikor a tartomány átszervezése következtében, esetleg a 106. évi szarmata támadás tanulságait is leszűrve, a vízivárosi tábort feladták és új ala tábort jelöltek ki Campona területén, ahová helyőrségként az ala Frontoniana-t áthelyezték, a budai ala műhely is feloszlott. Aquincum területén a t. m.p. formula, valamint a kereszt alakú rózsa későbbi szórványos felbukkanása más műhelyhez csatlakozott ala kézművesek munkájára utalhat. A nagytétényi Tersio-sírkő oszlopos fülkébe állított lovas alakja,

39 amely mint kőfaragói munka is gyenge minőségű, már ottani helyi készítmény. Az óbudai, majd budai ala műhely közel hatvan éves tevékenysége a korai bennszülött sírkövek szempontjából döntő jelentőségű. Az albertfalvai ala tábor még fel nem tárt temetőjének sírkőanyaga a jelenlegi megítélést lehet, hogy módosítja. Mai ismereteink mellett azonban határozottan úgy látszik, hogy az eraviszkusz civitas területén a bennszülött lakosságtól annyira kedvelt mellképes fülketípus, a lovas harcos, illetve a calo jelenetes képsávból átformált vadász-, valamint kocsijelenetek elterjedésének egyik kisugárzó központja az ala műhelyben jelölhető meg. A II. sz. első évtizedeiben ennek a műhelynek hagyományában készültek pl. Scorilo és ([L]ucus Ate(filius) óbudai, valamint Matomarus albertfalvai hármas beosztású kocsi-, illetve vadászjelenetes sztéléi (12. kép).

40 Az Intercisába (Dunaújváros) elkerült Demiuncus-sztélé

41 és ennek szentendrei párhuzamai — valamennyi helyi, bennszülött kőfaragók kezétől származik — viszont már annak az új műhelynek ösztönzéséről tanúskodnak, amely nem sokkal 106 után a canabae-ban kialakult. Az ala műhelynél jóval tovább, legalább az Antoninusok koráig, dolgozott a 90-es években megalakult legio-műhely. Az óbudai táborban 106—7 után bekövetkezett helyőrségváltás nem jelentett törést a műhely tevékenységében. Ti. Claudius Satto veteranusnak a 110-es években faragott koszorús köve (13. kép)

42 még ebben a műhelyben készült. A korábbi évekhez képest a sztéléforma megnyúlott kissé és a feliratos mezőt keretelő sima lécek is szélesebbé váltak. A Satto-kő arányaiban készült, de nem e műhely terméke, 12. kép. A bennszülött Matomarus és felesége sírkőtöredéke Albertfalváról Fragment de la dalle tombale des indigènes Matomarus et sa femme, trouvée à Albertfalva 111