Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban 103-160

A városmajori töredék, mint említettük, Ti. Claud[ius] sírkövének családjához tartozik. Az ugyancsak ide sorolható Cl. Severus töredéken, valamint az eddig még egyetlen példányban képviselt Nertus-sztélén ezzel szemben egy új, teljesebb formula olvasható. Mindkettő tehát valamivel késó'bbi a városmajori töredéknél. A t.m.p. formuláról legutóbb kimutatták,

23 hogy ennek használata Carnuntumból, à légió XV Apollinciris köréből talált utat i. sz. 63 előtt Kelet-Pannóniába. Az emlékanyag szerint azonban nem az ala Hispanorum príma honosította meg Aquincum és környékén ezt a formulát, mint gondolták. A hispán csapat idehelyezése után egy ideig még a Scarbantia környéki gyakorlatot folytatta és csak később tért át a carnuntumi formulára. Az utóbbi megjelenése az ala későbbi sírkövein, szerintünk az itt talált környezet számlájára írható. E revivalszerű folyamatot és ezzel együtt a korai sírkövek műhelyének kérdését a következőkben foglalnánk össze. A hispán lovascsapat előtt Carnuntum körzetéből idehelyezett ismeretlen nevű ala tartózkodott a budai táborban. Kezdetben e lovascsapat kőfaragáshoz értő katonái, majd később ezek közül a katonavárosba települt veteranusok készítették eluhnyt katonabajtársaik sírköveit. A sírfeliratokon ők honosították meg a t. m.p. formulát. Amikor az ismeretlen ala-t a hispán csapat idehelyezésekor máshová vezényelték, a tábor körüli vicus-ban élt veteranusai, amire számos példa idézhető, csak részben követték az eltávozó alakulatot. A hispán ala kezdetben ugyancsak saját mesterembereivel dolgoztatott. Amikor azonban rövidesen ezek közül is letelepedtek egyesek az auxiliaris vicusban, bevonhatták az eltávozott ala itt maradt és kőfaragásban jártas veteranusait az új műhelybe, talán a sírfeliratok elkészítését bízva elsősorban rájuk. Ilyen utakon kerülhetett a carnuntumi formula a Nero korában nálunk meghonosodott Borbolya-típusú sírkövekre. Az ala Hispanorum I távozása után a késő Flavius-kori sírplasztikának, a Domitianus uralkodása idején használatos sírkőtípusoknak mintegy keresztmetszetét nyújtják a budai Vigadó építésénél talált sírkövek. A legio és a melléje osztott lovascsapat 92/3. évi harcokban elhunyt katonáinak sírkövei kerültek itt elő.

24 Az ala sírköveket egyetlen töredék képviseli (4. kép).

25 E sírkő felépítése : mellképes fülke, csavart oszlopoktól kereteit lovas jelenetes keskeny mező, majd a valószínűleg ugyancsak architektúrakerettel rendelkező feliratos mező, a Nertus-típusú sztélékkel gyökeret vert sírkőformát fejleszti tovább. A korábbi gyakorlattal szemben új elem anaiszkosz-szerű mély fülke és az abban elhelyezett mellkép. A korábbi sztélék kagylós vagy íves lezárású kis fülkéi az elhunyt arcmásával első ízben adják át a helyet az ugyancsak Itáliában kialakult tágas mellképes fülkének. Nemcsak egy-egy részletében, hanem egész felépítésében is az aquincumi környezetben három új sírkőtípus jelenik meg a legio II adiutrix Vigadó téri emlékanyagával. 1. M. Valerius Marcel(l)usnak az egyszerű feliratos táblát (titulus) rozettás oromzattal bővítő sírköve (5. kép).

26 A Rajna- és a Duna-vidéki tartományokba egyaránt Felső-Itáliából talált utat ez az egyszerű sírkőforma az I. sz. folyamán. 2. L. Fulvius Secundus koszorús sírköve,

27 (6. kép) amely a rozettás, háromszögű oromzat és a felirat közé illeszkedő nagyobb mezőbe felső részén kis ovális pajzzsal (clipeus) díszített nagy babérlevélkoszorúthelyezett. A sírkő jellemző koszorúdísze ismételt leegyszerűsítés végső eredménye. A sima 107 5. kép. Az italikus M. Val. Marcelus légionárius sírtáblája Budáról Pierre tombale du légionnaire M. Val. Marcelus, un italique, trouvée à Buda