Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban 103-160

mázasához a kettős fejű görög Her mész-ábrázolások

7 szolgálhattak mintaképül. Massilia közvetítésével előbb Gallia és a Rajna vidéke, majd innen a széles területeket összefogó oppidum műveltség időszakában a Duna-vidéki keltaság kaphatta kézhez ezt a kultikus herma-formát. Egészen valószínűtlen mármost, hogy amikor a kisebb dunántúli kelta telepek szentélyeiben kőszobrok álltak, az eraviszkusz törzsi központban a szentélyek berendezésénél nem kapott volna szerepet a kőfaragás. Az emlékanyag hiánya a kérdést nem zárja le. Ma még azonban nem lehetséges, hogy a bennszülött kőfaragás, valamint a római foglalás első századában megjelenő kőemlékek kölcsönös viszonyát tanulmányozzuk. A kőfaragásban a bennszülött háttér csak az I. sz. végétől ad életjelt magáról, eltérően az agyagművességtől, ahol a bennszülött hagyományok az oppidum-időszaktól kezdve nagyobb törés nélkül egészen a század végéig, a kisebb telepeken a II. sz. elejéig nyomon követhetők. RELIEFPLASZTIKA 1. SÍRKÖVEK Az I. századi római kőemlékek legkorábbi figurális csoportja a budai auxiliaris tábor késő ClaudiusNero-Vespasianus-kori helyőrségéhez, az ala Hispanorum prima nevű alakulathoz kapcsolódik. E csoportnál alig valamivel idősebb, sőt részben egykorú, a két flottakatona Csillaghegyen talált, felül lekerekített sima sztéléje,

8 melyek még nélkülözik a figurális díszt. Mindkettő az egyszerű itáliai sztélét képviseli, melynek alkalmazása Itália egyes vidékein az etruszk foglalástól egészen a Flaviusok koráig követhető.

9 ÉK-Pannónia területén ez az egyszerű sírkőforma még a századforduló körüli években megtalálható.

10 A flottakatonák sírköveinél korábbi időből, az I. sz. első évtizedeiből a kutatás mindössze egyetlen kőemlékre hivatkozhatott, az óbudai ala-tábor sima léccel kereteit építési feliratára

11

. Erről azonban kitűnt, hogy az egyik Vespasianus korában itt állomásozó ismeretlen nevű lovascsapat hagyatékához tartozik.

11/a A katonai kőfaragás e szerény igényű emlékeihez csatlakoznak időben az ala Hispanorum prima említett sírkövei. Időrendi megítélésükhöz szükséges megemlíteni, hogy e lovascsapat Claudius uralkodása első éveiben még a Scarbantia—Vindobona útvonal mentén fekvő Nagymarton (Mattersdorf)-Borbolya (Walbersdorf) körzetében állomásozott,

12 ahol a negyvenes évek elején egy ismeretlen nevű lovasegységet váltott fel. A hispán csapatot valószínűleg a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején helyezték át Aquincumba, ahol a hetvenes évek közepéig maradhatott. Az ala Vespasianus utolsó éveiben már a moesiai sereghez tartozott. A csapat emlékanyagához tartozó aquincumi lovas sztélék kora—

Claudius-, sőt Tiberius-kori keltezése így aligha képezheti gyümölcsöző vita tárgyát. Az ala Hispanorum prima közel 25 esztendős itteni tartózkodása idejéből eddig öt sírkő került elő. A teljesen ép Nertus-sztélé (1. kép)

13 Ti. Claudfius] alsó részében csonka sírköve (2. kép)

14 és a kőfaragás szempontjából kevésbé jelentős három további feliratos töredék.

15 A Nertus-sztélé felépítésében, a mellékjelenetek témaválasztásában, szorosan csatlakozik az ala Scubulorum borbolyai kőemlékeihez, Ti. lui. Rufus itáliai műveltségű mestertől készített sírkövéhez, valamint ennek helyi utánzatához, Petronius Rufus síremlékéhez.

16 A Nertus-sztélé az idézett borbolyai kövek gyengébb kvalitású kelet-pannóniai változatának tekinthető. A borbolyai sztélék az itáliai típusú sírkövek két legfontosabb alkotóelemét, a mellképes fülkét, és a feliratos mezőt, pillér-, illetve oszloparchitektúrába foglalták, míg a járulékos táblaképeket csupán sima léckcretes mezőkben helyezték el. A Nertus-sztélé átvette ugyan a borbolyai sírkövek csavart oszlopos, illetve kannelurás pillérektől képzett architektúráját, ezt azonban nemcsak leegyszerűsítette, hanem megcserélte és egyúttal eredeti funkciójától — a két főmező kiemelése — megfosztotta. Elhagyta továbbá a borbolyai sírkövek oromzatkiképzését és a kisméretű portréfülke íves lezárásával koronázta meg a sztélét. Lehet, hogy ebben közvetlen itáliai mintaképek is közrejátszottak. Az inkább eltérő műhelygyakorlatból és kó'faragásbeli tudáskülönbségből adódó eltérések ellenére az aquincumi és a borbolyai kőemlékek szorosan Összefüggnek. Egymás mellé állítva Ti. lui. Rufus, Petronius Rufus és Nertus síremlékeit, világosan leolvasható, hogy először a nyugat-, majd a kelet-pannóniai kőfaragók kezén hogyan formálódott át, egyszerűsödött le az itáliai típusú mintakép. Ebből a szempontból a feliratos mező alatti táblaképek összevetése, amelyre most részletesebben nem térhetünk ki, különösen tanulságos. A borbolyai körnek egy másik kelet-pannóniai változatát ismerjük meg Ti. Claudfius] töredékes sírem104