Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114

Egyed mester felől a következőket tudjuk: Az 1264/65. évi hadjárat során István ifjabb király oldalán vett részt az Ernye bán ellen vívott csatában, majd az isaszegi ütközetben. Korábban István oldalán harcolt a bolgárok ellen is; Tirnova várát ő vívta meg.

52 1265-ben István ifjabb király étekfogómestere volt.

53 Fivére Péter, 1266-ban, Lodomér mesterrel egyidőben István ifjabb király alkancellárja volt, később erdélyi püspök.

54 Egyed mester 1266—1269-ben István ifjabb király tárnokmestere, 1270—1272-ben pozsonyi ispán volt. V. István halála után megkísérelte az özvegy királyné és a gyermek Kun László fogságba ejtését, majd Gergely nevű testvérével együtt Ottokár cseh királyhoz szökött. 1273. évi visszatérése után Macsó és Bosznia bánja volt; 1313-ban halt meg.

55 Karácsonyi János szerint — csak úgy, mint Lodomér mester, a későbbi érsek — a Monoszló nemzetség ivadéka volt.

56 io. MAGISTER STEPHANUS, MAGISTER ST. Az előbb tárgyalt András mester kápolnaispánnal ellentétben és Monoszló nembeli Egyed mesterhez hasonlóan ugyancsak a megjutalmazott bárók egyike. Vegyes árukat, tatár és tengerentúli bíborokat kapott adományba, ezenfelül pedig három márka értékű — Syr Wulamnál elzálogosított — zálogtárgyát a király visszaváltotta. Az őreá fordított összegek értéke 59 és fél márka. István mestert a kor alakjai közül leginkább Rátót nembeli Domokos fiával, Istvánnal azonosíthatjuk. Rátót nembeli István mester 1264. év tavaszán (amikor az öreg s az ifjabb király ellentétei végképpen elmérgesedtek — s amikor IV. Béla egykori hívei közül sokan, így a Hahót nembeli Ponith bán s a Hahót nembeli Csák bán is az ifjabb királyhoz pártolt) elhagyta Mária idősebb királynénak évi 500 márkát jövedelmező tárnok- és lovászmesteri tisztét, otthagyta az idősebb király nyugati országrészén levő birtokait és Istvánhoz, az ifjabb királyhoz csatlakozott. IV. Béla nyomban lefoglalta, elkobozta Rátót nembeli István királynéi tárnok- és lovászmester birtokait s ezzel István mesternek 3000 márka összegű kárt okozott.

57 A földönfutóvá lett Rátót nembeli Istvánt az ifjabb király azzal kártalanította, hogy — a számadásunkban szereplő juttatásokon kívül — az ifjabb királyné lovászmesterévé tette.

58 Az 1264/65. évi háborúban István ifjabb király csapatainak egy részét, az ifjabb király északi hadseregét Rátót nembeli István vezette Annának, Bosznia és Macsó hercegasszonyának — az ifjabb király nővérének — hadai ellen. (E változó szerencsével folytatott küzdelem során esett el István ifjabb király fellegvára, Sárospatak ; itt került IV. Béla király fogságába az ifjabb királyné, az ifjabb királyi pár gyermekeivel együtt.) Rátót nembeli István, Sárospatak eleste után is tovább harcolt s az ifjabb királyné harcos jobbágyainak, pohárnokainak és a királynéi szakácsok csapatainak élén fogságba ejtette az ifjabb király ellen hadakozó Aba nembeli Wata fiát, Lászlót. Ezután, 1265 tavaszán, csapatait Isaszegnél egyesítette az ifjabb király dél felől felvonuló csapataival, ahol is részt vett az isaszegi győzelem kivívásában. 1266-ban az ifjabb királytól az ágasvári uradalmat kapta adományba. 1272-ben V. Istvánnak immár, mint királynak főlovászmestere volt. Ekkor olvasunk róla utoljára.

59 Rátót nembeli István lovász- és tárnokmesternek jegyzékünk magister Stephanusával való azonosítása nagy segítség a számadás datálásában. Aránylag elég hamar felbukkan a számadásban, a megadományozottak között (23. tétel). Mivel pedig még a jegyzék végén is szerepel (109. tétel), szerepe az ügylet időtartama, tehát a relatív kronológia meghatározásához is hozzá segíthet. Hiszen tudjuk felőle, hogy egészen addig, amíg az ellenségeskedés apa és fiú között végképpen el nem mélyült, IV. Béla királynak, illetve az idősebb királyné udvarának bárója volt. Mivel az ifjabb király már az 1264. év elején hadban állt atyja főembereivel, nem valószínű, hogy azok egyikének huszonnyolc márka ezüst értékben különféle árucikkeket adományozzon (mercimonia, a 23. tételben). A vele kapcsolatos tételek szerint Rátót nembeli Istvánnak IV. Bélától való elpártolása idejével kezdődnek a juttatások és ez — Pauler igen meggyőző érvelését elfogadva — az 1264. év első felénél korábbi időpontra nem helyezhető. De éppen István mesternek a felvidéki hadjáratra való indulása — 1264. júniusával — már le is zárja a neki való juttatások lehetőségét. A 109. tétel szerint három márka értékben elzálogosított értéktárgyait váltotta vissza a király; ez pedig csakis 1264 május-júniusa táján, tehát akkor eshetett meg, amikor a Székelyföld felé húzódó ifjabb király elszakadt a Felvidékre küldött hadvezérétől. 52 Karácsonyi J. : i. m. II. 379. 53 Szentpétery I. : 1837. sz. 54 Karácsonyi J. : i. m. II. 379. 55 Szentpétery I. ; 1840. sz. — Vö. Pauler Gy. : i. m. II. 328., 329., 331., 332., 337., 342. 56 Szentpétery I. ; 1899., 1901. a. 1961., 1963., 2172. sz. — Karácsonyi J. : II. 379. 57 Wenzel G. : XI. 544. skk. 58 Wenzel G. : XI. 548. 59 Szentpétery I. : 1840., 1857. sz. — Vö. Pauler Gy. : II. 328—331. — Karácsonyi J. : III. 9. 91