Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114

Az a tény ugyanis, hogy a Velencében megőrzött számadás Istvánt nem Rex iunior, hanem Dominus Rex megjelöléssel illeti, nem cáfolja ezt a feltevést. Maga IV. Béla király is királynak nevezi István ifjabb királyt már 1249-ben és 1263-ban is.

27 3. MAGISTER LODOMERIUS A velencei számadás 118. tétele említi: „LX marcas, quas dedit magister Lodomerius eidem Syr Wylamo in silvis de Lompert." A kifizető személynek, Lodomeriusnak neve, magisteri megjelölésével együtt, könnyűvé teszi a tájékozódást. Okleveles emlékanyagunk korábbról mindössze egy Lodomeriusról tud; ez — magisteri megjelölés nélkül — 1241-ben IV. Béla királynak egyetlen egy alkalommal említett trencséni ispánja volt.

28 A Walterral és János királyi orvossal kapcsolatos időmeghatározási fix pontok mellett eleve elesik e Lodomér trencséni comes személyének kombinációs lehetősége. A problematikus — 1261/63. és 1264/65. évek közé eső — időszaknak viszont annál jobban ismert alakja Magister Lodomerius, István ifjabb király hűséges alkancellárja, a későbbi esztergomi érsek. Néhány életrajzi adata: 1257—1260-ban veszprémi kanonok ; előbb IV. Béla, majd István ifjabb király kancelláriájának tagja. 1264-ben — amikor az atyja ellen támadó István ifjabb királyt deszignált kancellárja, Miklós erdélyi prépost elhagyta,

29 — István ifjabb király Lodomért tette meg saját alkancellárjának. 1264 és 1266 között az ifjabb király több oklevele említi Lodomér mestert az ifjabb király alkancellárjaként.

30 (Utóbb, 1266-tól Pétert, a velencei számadásban is szereplő Monoszló nembeli Egyed mester fivérét, a későbbi erdélyi püspököt

31 találjuk az ifjabb király alkancellári székében.

32

) Lodomér mestert az 1264—1266. évi oklevelek egyházi méltóságának megjelölése nélkül, Magister Lodomerius vice cancellariusként nevezik. Később, az 1268. évtől nagyváradi püspök

33 majd 1279-től 1298-ban bekövetkezett haláláig Esztergom érseke.

34 így tehát a velencei Computusban szereplő magister Lodomeriust István ifjabb király 1264—1266-ban ismételten említett alkancellár jávai azonosítjuk. Lodomér mester, mint láttuk, már 1260 óta az ifjabb király kancelláriájában működött. Az 1264. év, Lodomér mester ifjabb királyi alkancellárságának kezdete, 1266., alkancellárságának megszűnése és az 1268. év, nagyváradi püspökségének kezdete — jegyzékünknek újabb datálási lehetőségét adja meg. A számadás korhatározása szempontjából tehát igen fontos a Magister Lodomeriust említő adat: Lodomér mester igen jelentős summát, 40 márka súlyú ezüstöt ad át — nyilván gazdája megbízásából — Syr Wulamnak a Beregerdőn (in sylvis de Lompert), vagyis olyan területen, amely István ifjabb király országrészéhez tartozott. 4. BENEDICTUS PREPOSITUS, B. PREPOSITUS A számadásnak tíz tétele említi s maga a Computus kezdete is utal arra, hogy az ügylet tempore Benedicti prepositi történt. Három ízben ő fizetett Syr Wulamnak, öt alkalommal pedig ura részére különféle árucikkeket vett át. Egyszer Benedek prépost váltotta vissza, királyi utasításra Egyed mesternek Syr Wulam zálogába vetett értéktárgyait. Említései: a számadás kezdősorában s a számadás 5., 82., 90., 91., 110., 116., 118., 122. tételében. Benedek prépost általában a király részére vett át árukat, zálogkiváltásokat eszközölt, királyi megbízásból kifizetéseket intézett. Bizonytalan, hogy egy hat márka értékű ezüstövet saját részére, ajándékképpen vett-e át (91. tétel), s az a tíz márka, amelyet Syr Wulam egy ízben a dominus Rex meghagyásából Benedek prépost kezéhez fizetett (102. tétel), Benedek prépost jutalma-e. Azonban az a négy márka értékű bársony (92. tétel), s az a két márka értékű ezüstgyűrű (110. tétel), amelyet átvett, valószínű, hogy urától kapott személyes ajándéka. Az eddig elmondottak alapján elvetjük Huszti feltételezését: Benedek prépostnak azzal a Benedekkel való azonosítását, aki 1238-tól budai, majd fehérvári prépost, utóbb választott kalocsai érsek, majd pedig 1254. és 1261. között esztergomi érsek volt.

35 A velencei számadásban szereplő Benedek mester, Benedictus prepositus pályafutása: 27 Szentpétery I. : V. István ifjabb királysága. Századok, 1921. 77. 28 Szentpétery I. : 11., 704. sz. 29 Knauz F. : II. 33—39. — Pauler Gy. : A magyar nemzet története, II. Budapest, 1893. 330—331. 30 Szentpétery I. :1830., 1832., 1836., 1837., 1838., 1840., 1852., 1853. sz. 31 Karácsonyi J. : A magyar nemzetségek. II. Budapest, 1901. 379. 32 Karácsonyi J. : i. m. II. 379. — Szentpétery I. : 1577., 1644. sz. 33 Knauz F. : i. m. II. 99—111. 34 Knauz F. : i. m. II. 99—111. 35 Szentpétery I. : 674., 678., 685. sz. — Életrajza: Knauz F. : i. m. I. 413—414. 88