Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Aquincum a IV. században 55-77

szélén a Filatori gát mentén, a polgárváros területén a Gázgyár telepén, illetve annak Szentendrei úti határán.

100 A sírépületeket belül többnyire díszesen kifestették, a sírok mellé helyezett mellékleteket azonban nem ismerjük, mert a kis épületeket még ebben a században, néhány évtizeddel később, feltörte és kirabolta az új lakosság, amelyet 370 körül telepítettek az aquincumi táborba. Legtöbb esetben a jövevények is idehelyezték halottaikat (pl. Bécsi út 102., Vályog u. 10, Bogdányi út), a kidobott korábbi tetemek vázát azért találjuk bolygatva a sírépület valamelyik sarkában. A IV. század elején a szinkretisztikus vallásokat követő, tehetős lakosság feltűnően sok keleti, kisázsiai szokást, ritust, divatot őrzött.

101 Része lehetett ebben az ekkor kelet felől beáramló új szellemi irányzatoknak, sőt maguknak az uralkodóknak is, akiknek a környezetében, s ezt utánozva a provinciák vezető rétegében a kereszténységgel keveredett a keleti babonák egész raja. Aquincumban a III. század folyamán a névanyag is bizonyítja, hogy a lakosság tehetősebbjei jelentős számban Kisázsiából és Szíriából vándoroltak be. Számolnunk kell azzal, hogy ezek leszármazottai laktak még I. Constantinus idejében a hegyvidéki villákban s így a keletről jövő hatásokat elsősorban ők fogadták be és honosították meg. Az érezhető keleti befolyás ezen felül a IV. század elején új keleti telepesek érkezésével is összefügghet, akiknek jelentős szerepe volt a pannóniai kereszténység elterjedésében is.

101a Az aquincumi emlékanyagban 340 után eltűntek a fent vázolt temetkezési szokások, amint látni fogjuk, az épületek emlékanyaga is feltűnően megváltozott. Az újabb súlyos háborús megpróbáltatások elől ekkor költözhetett a provincia belsejébe, vagy más tartományba Aquincum tehetős birtokos rétege. A topográfiai problémák vázolásánál megemlítjük, hogy a Hajógyár-szigeten feltárt ún. helytartói palotát a régészeti megfigyelések szerint a IV. század elején már nem lakták többé. Az épületben az is megfigyelhető volt, hogy annak helyiségeit tervszerűen ürítették ki, a kutatók véleménye szerint a Duna szintje emelkedett ekkor olyan mértékben, hogy a szigetet is elöntötte volna.

102 Az épület felhagyásának időpontja azonban egybeesik a provincia közigazgatásának átszervezésével. Ezért valószínűnek tartjuk, hogy nem a vízszint emelkedése, hanem inkább az adminisztráció átszervezése okozta az épület kiürítését. A polgári helytartó Sopianaeba ment,

103 a katonai parancsnok Aquincumban minden bizonnyal a tábor preatoriumában lakott ettől kezdve, amit a Laktanya utcában tártak fel. Itt több díszesen berendezett épület is előkerült.

104 Feltételezhető, hogy a IV. század folyamán az Aquincumba látogató császárok is itt szálltak meg kíséretükkel. 2. A IV. század közepe Aquincumban A 340—370 közötti időszakban roppant szegényes a leletanyag Aquincumban, ennek következtében egészen hiányosak ismereteink a város kiterjedéséről, lakosságáról. Látszik, hogy a 334. évre tehető nagy barbár támadás, amely éppen Aquincum körzetében érte a határvonalat, óriási pusztulást okozott. Erről a dátumról minden pannóniai táborhely publikációja során említés történik, a szarmata betörés az Aquincumtól délre fekvő Campona és Intercisa táborát érte a legsúlyosabban.

105 A IV. század elején tatarozott épületek újra leégtek. A Laktanya u., Miklós u., Szentendrei út és Flórián tér sarkán álló katonai középületek kivételével a többit már fel sem építették többé teljesen, hanem a romos épületek egy-egy épebben maradt szárnyába húzódott be a lakosság. Minthogy a központi fűtés nem működött többé, az épületekben a szobák egyik sarkába kályhákat helyeztek, sok helyen kis főzőhelyeket tapasztottak agyagból.

106 Ilyeneket ismerünk a Raktár utcai épületből, a Szél utcai csarnokos épületből, a Vihar utcából, a Vörösvári út 22-ből, a Calvin u. 16-ból, a Polgár utca 7-ből, a Korvin Ottó utca 63-ból, a Lajos utca 160-ból. Ez a felsorolás azt is mutatja, hogy a század közepén a canabae külső peremét már nem is lakták mindenütt. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a villák új lakossága felduzzadt. Egy-egy nagyobb helyiséget több kis szobára osztottak, egy család helyett több lakta a korábbi családi házat. A Csúcshegyi villában megfigyelhető volt, hogy a IV. század közepétől kezdve ipari tevékenységet folytattak a lakóépületben, mert fémöntőkemencét találtak az egyik szobában, valamint javításra szoruló eszközöket, szerszámokat.

107 100 Hampel J. : Arch. Épigr. Mitt. 2 (1878) 68. — Bud. Rég. III (1891) 51 és 58. — Szilágyi J. : Bud. Rég. XIII (1943) 356. — Bud. Rég. XVI (1955) 420. —Nagy T. : Bud. Rég. XIII (1943) 376. — A Bogdányi úton 1956—1957ben előkerült sírkamrák feldolgozás alatt. — A pannóniai analógiákhoz összefoglalóan Fülep F. : AAH 11 (1959) 399 skk. 101 Vö. Mócsy A. : PWRE Suppl. IX. 710. íoia Nagy y. : A pann. kereszténység története a római védőrendszer összeomlásáig. Diss. Pann. II. 12. Budapest,, 1939. 30. — Radnóti A. : MTA Közi. 5 (1954) 499. 102 Szilágyi J. : II. 353, korábbi irodalommal. 103 Legutóbb összefoglalóan Mócsy A. : i. m. 588. 104 Szilágyi János megfigyelése: Arch. Ért. 78 (1951) 231. 105 Fülep F. : Top. II. 646. — Nagy T. : Top. II. 59. 106 Az aquincumi lelőhelyekre vonatkozó irodalom Sz. Póczy K. : Bud. Rég. XVI. (1955) 59. — Camponára vonatkozóan Fülep F. : i. m. 651. 107 Nagy L. : Bud. Rég. XII (1937) 28 skk. — A problémához legutóbb ellentétes véleménnyel szólt hozzá Nagy T. : i. m. 64. Budapest régiségei 65