Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Aquincum a IV. században 55-77
találtak az utóbbi 15 év alatt több ízben is leletmentések során. Mellékelt topográfiai összesítő térképünk arra mutat, hogy a Flórián tér környéke maradt sűrűn lakott és erődített a legkésőbbi időkig. Ezt a továbbiakban részletesebben is dokumentáljuk. Egyelőre arra gondolunk, hogy a Szőlőkert és Vörösvári út sarkán felszínre került vallumrendszer kis szakasza s ennek meghosszabbításában a Calvin utcai középkori királynéi vár északi várárkának elődje, 70 talán a canabae védelmére készülhetett a IV. század elején. Ugyanebben az időben ugyanis végig a limes vonalon alapvető erődítés folyt a nagyobb táborhelyeken. Ekkor történik pl. az Eskü téri erőd átépítése is. 71 De a polgári telepeket is fallal erősítették meg több ponton, mint pl. Sopianaeban, Scarabantiában stb. 72 Lényeges, hogy az aquincumi polgári település városfalát is végigjavították ekkor, sőt északi városkapuját teljesen átépítették. 73 Az Óbuda alatt húzódó katonaváros tábor körüli területének nagysága és az egyes épületek nagy mérete, belső díszítése szempontjából felülmúlta a polgárvárost, 74 így indokolt, hogy legalább a város belső magját biztosítsák az ellenséges betörések állandósulása idején. Az új erődrendszer egyúttal a tábor és canabae vízellátását biztosító aquaeductus épségét is védelmezte. A vízvezetéken is történtek ekkor újabb javítások, 75 tehát még üzemben volt a IV. század elején, összesítő térképünkről azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a katonaváros — a polgárváros egészen szabályos elrendezése helyett — nem utcahálózatba tervszerint épülő háztömbök egységéből állt, hanem lazán összefüggő házcsoportokból. 76 Ezek beljebb a tábor közelében sűrűbbek voltak, útelágazásoknál kiterebélyesedtek ; kertek között állhattak az épületek, sehol sem alkottak háztömböket. A térkép továbbá arra is figyelmeztet, hogy a vízvezeték szabta meg a település irányát: a házcsoportok mind a vízvezeték nyomvonalát és elágazásait rajzolják ki. így rajzolódik ki végig a Szentendrei út — Korvin Ottó utca vonalában az egyik laza épületsor (a Filatori gát, Kerék u. Meggyfa u., Szentendrei u., Miklós u., Flórián tér, Kiscelli u. — Szőlőkert u.) ásatásokkal igazolt vízvezetékvonal mentén. 77 Egy másik ilyen épületekkel szegélyezett útvonal az Árpád-hídfőtől a Bécsi útig követhető végig a Vörösvári út mindkét oldalán : Lajos u.—Serfőző u., Szentlélek tér—Polgár tér, Vörösvári út 18,20,22,24,26, majd Emese u.—Körte utca sarkán, és egy nagyobb csoport a Bécsi út és Vörösvári út sarkán. A vízvezeték több elágazásáról tudunk eddig: az egyik ág könyökcsövét a Körte u.—Vörösvári út sarkánál találták meg néhány évvel ezelőtt. 78 A Hunor u. 20-ban és Vihar u. 13-ban figyelték meg ennek a vonalnak egy-egy hosszabb szakaszát, ez az ág feltehetően a táborba szállította az ivóvizet a hegyekből. A Vörösvári út—Szőlőkert u.— Pacsirta u.— Kiscelli u. 12 sz. alatti vízvezetéknyomok a canabae ivóvízszükségletét ellátó rendszerhez tartozhattak. A vízvezeték a Bécsi út 185— 195 sz. közötti szakaszon több forrás vizét gyűjtötte össze, 79 de korábbi megfigyelések alapján 80 feltételezzük, hogy a több mint tizezerfőnyi település vízellátásához előzőleg felvette a Farkastoroki út—Erdőalja út—Jablonkai út mentén rövid szakaszon kb. 9 forrás vizét a Testvérhegy lejtőjén. Az említett szakaszon sűrű villatelepülés követi a vízvezetéket. Erre a vízgyűjtési módra számos példát idézhetünk Itáliából, Észak-Afrikából, Germániából, Galliából, ahol a régészeti kutatások során részleteiben is feltárták újabban a városi vízvezetékeket. 81 A Vörösvári út mentén futó nagy csatorna irányát (térképünkön 17. számmal jelölve) szintén fontosnak tartjuk topográfiai szempontból. Ez a 85 X125 cm belterületű szennyvíz levezető csatorna hosszú szakaszon követhető az Árpád-hídtól kezdve a Vörösvári útig. A Föld utca környékén többször megtörik, jelezve, hogy korábbi építményeket kerül meg, majd rátér az aquaeductus irányára. Minthogy a főcsatorna mindig főútvonalat követ, mellette feltárható lenne a középkori metszeteken még jelzett útvonal, aminek a folytatását „sárga sáv" néven már ismeri a régészeti irodalom, s amelyet több ponton meg is ástunk a Vörösvári és a Bécsi út mentén. 82 70 Nagy L. : Bud. Rég. XII (1937) 270 és 275. — Szilágyi J. : Bud. Rég. XVI (1955) 418. 71 Nagy L. : Az Eskü téri római erőd, Pest város őse. Budapest, 1946. 17 skk. 72 Sopianae irodalmához legutóbb Fülep F. : Arch. Ért. 89 (1962) 23. — Scarabantia történetéhez Holl—Nováki— Póczy : Arch. Ért. 89 (1962) 62. 73 Szilágyi J. : Bud. Rég. XIV (1945) 45. 74 Ehhez Mócsy A. : AAH 3 (1953) 194. — Barkóczi L. : AAH 3 (1953) 201. — Az aquincumi canabae déli kapuját Nagy L. : Bud. Tört. I 2- 366. ettől a lelőhelytől délre kereste. 75 A legújabb megfigyeléseket Wellner István publikálja. 76 Ehhez Nagy T. : Top. II. 51. 77 Térképünkön 54., 55., 57., 36., 37., 38., 25., 1—3., 10. sz. lelőhelyek. 78 1955-ben leletmentés alkalmával egy dupla könyökcső került erről a lelőhelyről az Aquincumi Múzeumba budakalászi mészkőből. 79 Vö. Garády S. : Arch. Ért. 49 (1936) 488. 80 Ehhez Nagy L. : Budapest Története I 2 . 363. 81 Legutóbb Schober A. : Die Römerzeit in Österreich. Wien, 1953. 84. — Stähelin F. : Die Schweiz in röm. Zeit. Basel, 1948. 472. 82 Garády S. : Laur. Aquincenses I. Budapest, 1941. 183. — Vö. B. Bonis Ê.—Burger A. : Arch. Ért. (1957) 65. 63
