Budapest Régiségei 21. (1964)

JELENTÉSEK - Gerő Győző: Adatok a budavári Szent Mihály-kápolna topográfiájához 389-393

1. kép. A budai vár keleti oldala 1741-ben. A 10. sz. körül jelzi a Szent Mihály-kápolna altemplomát — immár, mint a bástyarendszer kazamatáját —; a 21. számmal jelölt Szent Borbála-lőportár a Szent Lászlókápolna romjaira épült La façade est du château de Bude en 1741. Le n° 10 marque la crypte de la chapelle Saint Michel — utilisée alors comme casemate de la courtine; la soute aux poudres Sainte Barbe, marquée du n° 21 a été construite sur les ruines de la chapelle Saint Ladislas tételeznünk. Az épület északi oldalfalán, az apszis és az oldalfal csatlakozásánál erősen kiugró támpillért jelez. Hasonló támpillért találunk ettől nyugati irányban is. Alaprajza és mérete alapján kétségtelenül gótikus kápolna. A várfalra kiülő szentélye sem egyedülálló a budai templomok között. Hasonló megoldást látunk a közelében álló domonkosok temploma, vagy akár a palotában levő királyi házikápolna esetében. Az említett templomokhoz hasonló elhelyezése esetlegesen bizonyos támpontot jelenthet a kormeghatározást illetően is. Építésének idejét az említett analógiák alapján a XV. század elejére tehetjük. E feltevésünket egyébként az oklevelek is teljes mértékben alátámasztják. Helyszínrajzunk a kápolnától délre, de attól nem messze a C jelzet alatt egy kaputorony alaprajzát tünteti fel, amelytől egy, a falakon kívülre vezető lépcsőlejárat indul. Ez a mai Jezsuita-lépcső őse volt, amely annak helyén épült. Ezt a gyalogbejáratot, amely a várfalon kívül fekvő temetőbe vezetett Zolnay az oklevelekben szereplő „kisajtó"-val azonosítja.

8 Köztudomású, hogy a Mátyás-templomhoz tartozó középkori temető a várfalon kívül, a hegy lejtőjén terült el. E helyen még a török korban is temető volt, amint azt az egyes metszetek is bizonyítják. Bár e területen is a felső szint alatt hamarosan már szikla következik, kétségtelen, hogy e terület sokkal inkább alkalmas volt temetkezés céljára, mint a várfalakon belüli rész. Az 1541-es császári ostrommal kapcsolatban is történik említés a Nagyboldogasszony-templom temetőjénél álló Szent Mihály-kápolna kisajtajáról. Mindezek az adatok kétségtelenné teszik a Matthey-féle helyszínrajzon látható kápolnának a Szent Mihály-kápolnával való azonosságát. Szent Mihály a halottak védőszentje volt, az ő tiszteletére épültek a középkori temetőkápolnák, és nevüket is tőle nyerték. Ha a jelen esetben a terep adottságai nem is tették lehetővé, hogy a kápolna magában a falakon kívül fekvő temetőben épüljön fel, szentélye és északi oldalfala így is szerves kapcsolatban állott azzal. A későbbi helyszínrajzokon már nem találjuk meg kápolnánk ilyen részletes alaprajzát. Az egyik 1741ből származó helyszínrajz

9 már csak az északi oldal két támpillérét jelzi, amely mellett a várfalon belül szaggatott vonallal talán a kápolna keresztboltozatát tünteti fel. (lásd Zolnay tanulmányának 5. képén.) Néhány évtizeddel később, 1774-ben már mindössze a két támpillért látjuk.

10 Az eddig elmondottak alapján kitűnik, hogy a Szent Mihály-kápolna helyét a mai Jezsuita-lépcsőtől északra, a Mátyás-templom déli oldalkápolnáinak vonalában kell keresnünk. A kérdéses hely a Halászbástya déli szakaszának északi tornya alá, illetőleg attól nyugatra húzódó területre esik. Ugyene kötetben megjelent munkájában. Budapesti Történeti Múzeum Középkori osztályának fényképtára: 269/1951. sz. Uo.: 21/1953. sz. 390