Budapest Régiségei 21. (1964)

JELENTÉSEK - Zolnay László: A középkori budavári Szent László- és Szent Mihály-kápolna : adatok a Nagyboldogasszony-templom déli oldalkápolnáinak történetéhez 375-388

Az Újszövetségben szereplő három napkeleti bölcs, vagy mágus ikonográfiája azt mutatja, hogy a három mágus kultusza már az ókereszténység idején jelentős fogalomváltozáson mentát. Tertullianusnál(160—240) a mágusok már mint királyok jelennek meg (nam et Magos reges habuit fere Oriens). A XI. századi Césaire d'Arles-nál: illi Magi trés reges dicuntur. L. Réau adatai szerint a középkor Európa-szerte szentként és királyként tiszteli a Három Mágust ; a kultuszt — kevéssel a budai Ellenpeck-féle kápolna alapítása előtt — Hildesheimi János karmelita Liber Trium Regum c. müve népszerűsíti.

63 A magyar Szent István és László király és Szent Imre herceg kultusza a Háromkirályokénál jóval későbbi tehát, s bár a középkori köznyelv — Imrét is beleértve — magyar szentkirályoknak nevezte is őket, kultuszuk s mint titulárisuknak együttes megjelenése, soha nem téveszthető össze a Három Mágusból alakult Háromkirályok kultuszával. A budai Ulvingus-kápolnát, vagyis a Szent László-kápolnát mindössze egy alkalommal említi oklevél capella Sanctorum Regum néven, azonban ugyanez az oklevél világosan kifejezi: rector capelle Comitis Wlwengi bone memorie in honorem sanctorum Regum Stephani et Ladislai beatorum et sanctissimi Ducis Emerici dedicate.

64 így tehát a középkor budai embere nem tévesztette össze Ulvingus kápolnájának tituláris szentjeit: a magyar szentkirályokat a Háromkirályokkal! S erre később sem kerülhetett sor, hiszen Ellenpeck (1402—1406) Háromkirályok kápolnájának alapítása idején a sokvédszentű Ulvingus-kápolnát már egyértelműen Szent László-kápolnának nevezték. A Szent Lá

szló-kápoIna helye 1686 után az a kápolna, amelyet Fontana megjelöl s amelyet dolgozatom az 1334-ben alapított Ulvingusféle kápolnának vél, a jezsuita rend birtokába került. Újjáépítésére nem került sor ; rendeltetését — csakúgy, mint számos más középkori rommá lett egyházi intézmény — végleg elveszítette. Az újkori térképek azt mutatják, hogy a jezsuiták építkezései, ha talán le is hordták e kápolna felmenő falait, annak helyére nem terjedtek ki. Ez reményt ad arra, hogy e XIV. századi épület maradványait — s vele alkalmasint Ulvingus családjának temetkező-helyét — megtaláljuk. Feltárásával Budának egy olyan korszakból való építészeti emlékére akadhatunk, amelyben a nagyobb építkezések — a déli királyi palota építésének erős ütemű megkezdéséig — szüneteltek. Azokra a hipotetikus adatokra, hogy vajon a főtemplommal összefüggő toldatok, valójában ott álltak-e, ahol azt több-kevesebb eltéréssel Némethy Lajos, Madzsar, Csemegi és e sorok írója véli, érdemi, végleges választ ugyancsak a régészet adhat (3. kép). E sorok írójában még mindig maradt bizonyos kétely abban a tekintetben: a főtemplom 5—6. boltszakaszához ízülő „térbővítés" valóban királyi oratórium volt-e ; hiszen ennek írott nyoma nincsen s eszméjét először Némethy 1876. évi főtemplom-monográfiája vetette fel. Ez a terbővület ugyanis, az alaprajzok szerint önálló sekrestyével rendelkezett, csakúgy, mint az 1476-ban említett Ernusth-kápolna. De meg azzal a gondolattal sem könnyű megbarátkozni, hogy a templomtest déli hosszfala mellett üresen maradjanak a törzsfal egyes szakaszai s az Ernusth-kápolnát — mint Csemegi véli —• egy már fennálló déli oldalkápolnához további délre eső, másodlagos toldatként fűzzék hozzá. Ellentmond ezeknek a feltevéseknek az is, hogy a XVII. századi metszetek a főtemplom déli hosszfala mentén egybefüggő oldalkápolna-sort jeleznek, s e metszeteken nyoma sincs semmiféle további déli kápolna-toldatnak. De la Vigne, Haüy 1686/87. évi térképei a főtemplom déli oldalán a torony melletti oldalkaputól a szentélyig egy — mintegy négy kápolnából álló — összefüggő oldalkápolna-sort mutatnak; ez lehetővé teszi azt, hogy mind a Némethy és Csemegi által feltételezett királyi oratóriumot, mind a Háromkirályok kápolnát, mindpedig Ernusth kincstartó sírkápolnáját ezek sorában keressük (4. kép). Mindezekre a kérdésekre több fény derül, ha megvalósul a főtemplom körül tervbe vett nagyarányú talaj süllyesztés. A Szent László-kápolna azonban jóval délebbre esvén a főtemplom testétől, e talajsüllyesztés során felszínre nem kerülhet, annak felderítése tehát önálló régészeti feladat. A XVIII. századi Szent Borbála-lőportár A főtemplomtól délre eső terület mai helyszínét és a XVIII. századi felméréseket megtekintve, a Szent László-kápolna helye tekintetében felmerül annak a lehetősége, hogy ezt a középkori, 1686-ban romként ábrázolt templomot azonosnak vegyük a jelenleg gyermekjátszótérnek használt mélyebb szintű kiugró bástya Sankt Barbara Pulvermagazinnak jelzett XVIII. századi épületével

65 (5. kép). 63 Réau, L.: Iconographie de 1' art chritérien II/2. kötet, Párizs, 1957. 231—249. 64 Magyar Tört. Tár, IV. évf. 141. 65 így a bécsi Kriegsarchiv 1741-ben és 1774-ben készített budavári helyszínrajzait. Fotókópiák: Budapesti Tört. Múzeum Középkori osztálya: 269/1951. és 21/1953. jelzet. 386