Budapest Régiségei 21. (1964)

JELENTÉSEK - Zolnay László: A középkori budavári Szent László- és Szent Mihály-kápolna : adatok a Nagyboldogasszony-templom déli oldalkápolnáinak történetéhez 375-388

Marie Virginis... constructe, Buda tanácsa előtt tanúságot tesz — a kápolna kegyurának — néhai Petrus Wulfingusnak végrendelkezéséről.

34 1430/33-ban a budai Szent László-kápolnának (capella Sancti Regis Ladislai sita in cimiterio parochiali ecclesie beaté Marie Virginis) név szerint meg nem nevezett laikusok a kegyurai ; a kápolna salláriumát Cherdi Imre pécsi kanonok, a későbbi vatikáni magyar gyóntató élvezte.

35 1433-ban Herestyeni Boldizsár Benedek, esztergomi kanonok nyeri el a pápától a budai Szent László-kápolna Szent Imre-oltárának rektorátusát. (... de rectoratu altaris Sancti Emerici fundati in capella Sancti Ladislai Regis de Buda.)

36 1435-ben Pál, a budavári Szent László-kápolna káplánja a budai — sasadi — dézsmák ügyében tanúskodik.

37 1436-ban a Nagyboldogasszony-templom temetőjében álló Szent Imre herceg-kápolna Szent Lászlóoltárának rectoraként olvassuk Albert mestert.

38 1447-ben Hunyadi János kormányzó előtt Somi János emel panaszt Cyby János és Somogyi Imre ellen, a budai Szent László-kápolna (capelle Sancti Ladislai Regis ad latus ecclesie parochialis Beate Marie Virginis in civitate Budensi habite) kegyúri jogában való megsértése miatt. Somi panasza szerint a kápolna kegyúri jogát, az elmúlt zavaros időkben Cyby és Somogyi tőle jogtalanul bitorolták el. Pesti Benedek és Adorján, a Szent László-kápolna káplánjai, a vizsgálat során azt vallották, hogy a kápolnát Somi János ősatyja, „Wiluengh fundasset" ; így nyilatkoztak Lógod hospesei is ; Lógódi Tamás budai bíró pedig azt vallotta, hogy a kápolna alapítója, Ulving comes egyenes őse volt a panaszos Somi Jánosnak; Somi a patronátust iure hereditario birta.

39 1454-ben a kápolna budavári háztulajdonával kapcsolatban említik annak rektorát Jánost (Johannes Rector capelle beati Ladislai Regis in Cimiterio parochialis ecclesie beaté Marie Virginis de Castro seu civitate Budensi).

40 1469-ben újra a kápolna Szent Imre-oltármesterségéről esik szó: Andreas rector altaris sancti Emerici ducis in capella Sancti Ladislai regis et confessons in cimiterio beate Marie Virginis Budensis.

41

1470-ben Karai László budai nagyprépost kér pápai búcsút a Szent László-kápolna hívei számára ;

42 meglehet tehát, hogy ő élvezi a kápolna — mint alább látjuk: igen számottevő — javadalmát. A XV. század utolsó éveiben Georgius de Rans, a bolognai egyetem magyar hallgatója szerepel e kápolna oltármestereként.

43 1510 körül jogvita támad a Nagyboldogasszony-egyház plébánosa és János, a Nagyboldogasszonyegyház temetőjében álló Szent László-kápolna rectora között. A pertárgy: egy házrész, a két egyház budavári házai között. A vitás házrészt mind a két pap saját egyházáénak vallja.

44 1520-ban a pápa Csézi Andrást, az esztergomi nagyprépostot (1520—1539)

45 megerősíti a budavári temető Szent László-kápolnájának — évi hatvan aranyat jövedelmező — javadalmában. A javadalmat Csézi a kápolna kegyurától, Somi Gáspár temesi ispántól kapta.

46 (Gaspar de Som... ad quem ius patronatus et prestandi personam ydoneam ad capellam Sancti Ladislai regis in cimiterio parochiali ecclesie... pertinere dinoscitur.) 1521-ben Somi Gáspár a pápa engedélyével, megismételve 1519-ben II. Lajos király előtt tett adományát, az Ipolysági konventre ruházza át a budai Szent László-kápolna kegyúri jogát. Az adománylevél megemlíti, hogy a kápolnát Somi Gáspár ősei alapították. A kápolna épületén kívül annak minden jogára, felszerelési tárgyára, földjére, házára, bérletére, vámjára kiterjed az adományozás, amely II. Lajos király előtt Budán megy végbe.

47 Somi Gáspár temesi ispán — a Kinizsi Pál neveltfiaként ismeretes — Somi Józsa temesi ispánnak és szörényi bánnak fia,

48 II. Lajos országnagyjainak egyike, mint azt a hivatkozott 1447. évi oklevél is mutatja, Ulvingus comesnak egyenes — nő-ági — ivadéka volt.

49 34 O. L. Máriássy es. lt. (Művészettört. Dokumentációs Központ). 35 Mon. rom. epp. Vespr. III. kötet, 69. — Lukcsics P. : XV. századi pápák oklevelei. Budapest, 1938. II. kötet, 92., 106., 116. szám. 36 Mon. rom. epp. Vespr. III. kötet, 84. — Lukcsics P.; i. m. II. kötet, 138. 37 Bártfai Szabó L. : Pest megye történetének okleveles emlékei, 167. 38 Gárdonyi A. : Buda középkori helyrajza. Tanulmányok Budapest múltjából, IV. kötet, 66. 39 O. L. Dl. 14.054. 40 Pataki V.: Bud. Rég. XV. 242. és 281. 41 Gárdonyi A. : Tanúim. Bpest múltjából, IV. kötet, 66. 42 Mon. rom. epp. Vespr. III. kötet, 206. 43 Veress E. : Olasz egyetemeken járt magyar tanulók. Budapest, 1941. 376—377. 44 Pataki V.: Bud. Rég. XV. 271. és 296. 88. sz. jegyzet. 45 Kollányi F. : Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 130. 46 Mon. rom. epp. Vespr. IV. kötet, 275. 47 Mon. rom. epp. Vespr. IV. kötet, 288. O. L. Dl. 23.222 és 23.227. Egyetemi könyvtár, Hevenessi gyűjtemény, VII. kötet, 435., 537. 48 Mon. rom. epp. Vespr. IV. kötet, 288. Nagy Iván : Magyarország családjai, X. kötet, 282. Turul, V. évf. 59. Entz Géza: Középkori végrendeletek. Művészettörténeti Értesítő, 1953. évf. 171. 49 Csemegi J.: i. m. 149. 381