Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

27—28. kép. A Basilica 2. helyiségében feltárt bolthelyiségek falmaradványai a 7—8. szelvényben. (A 28. kép bal oldalán a Basilica zárófala látható) Mauerreste der im Raum Nr. 2 der Basilica erschlossenen Schnitten Nr. 7—8. (In der Abb. 28 ist links die Schlussmauer der Basilica zu sehen) A helyi készítményü edényekhez hasonlóan a Basilica 10. szelvény felső rétegének sigillata leletei sorában sem található olyan darab, amely a II. század utolsó évtizedeinél későbbi időre utalna. A réteg mindhárom sigillata töredéke rheinzaberni készítmény, amint azt sötétebb vörös, fénytelen mázuk elárulja. A 44/2. képen közölt Drag. 36-os töredék a Duna menti telepeken igen elterjedt dísztálak csoportjába tartozik. A töredék felrakott növénydíszének kiegészítése az' Aranyhegyi árokmenti temető,

85 az Óbuda Bécsi út 86. számú telken,

86 valamint a Szőnyben

87 és a Győr-nádorvárosi temetőben

88 előkerült teljesebb darabok alapján könnyen megadható: az indadíszes levél mellett még szőlőfürt és szív alakú levélminta ismétlődött a peremen. Egy ilyen tál darabjait találtuk meg a 6. blokkban is, a (Aj-jelzésű fal II. század végi ráfalazásának kősóra alatt.

89 Hasonló díszű töredékek a III. kerület Vörösvári út 22. számú ^ telken rheinzaberni alakos díszű sigillata tálak társaságában kerültek elő.

90 A Basilica agyagpadlója fölötti réteg edényanyagában tehát nincsen olyan apró lelet, amely a II. század tízeshúszas éveinél korábban, illetve a hatvan-hetvenes éveknél később készült volna. A Basilica építésével egykorú agyagpadló ezek szerint legkorábban Traianus késői évei- \/? ben, Hadrianus uralkodásának első felében jöhetett létre. A javasolt keltezést alátámasztja, hogy az agyagpadló döngölt földalapozásából Traianus 98—99 között vert igen kopott ezüst dénárja került elő,

91 amely földbejutása előtt legalább egy-két évtizedig forgalomban volt (11. kép 1). Az agyagpadlós helyiség felhagyása viszont valószínűleg a hetvenes évek végén történt, és talán az Aquincumra nézve következményeiben súlyos 178. évi nagy szarmata betöréssel hozható kapcsolatba.

92 A padlózaton, mint föntebb említettük, a leégett és bedőlt tetőzet gerenda- és téglamaradványait találtuk, ami persze nemcsak valamely ellenséges betöréstől kiváltott tűzvész pusztítására utal. 85 Aqu. Muz. Lt. sz.: 50. 518. 86 Az új városi házak építésénél 1927-ben, hamvasztásos sírból. Az előkerült anyagot összefoglalóan említi Nagy, L. : Bud. Rég. XII (1937) 268. 87 Juhász, Gy. : A brigetiói terra sigillaták. XXXI.t., 12. kép. 88 Bíró, E. : Arch. Ért. 88 (1961), 241. 1., 3. kép, 6 (sigillata utánzat?). /*\L- föntebb, 17. 1. ( 90 Vqu. Muz. Lt. sz. : 57. 190. Kiadatlan. Vö. még egy ViharTítcai töredéket: Aqu. Muz. Lt. sz. : 13. 904. 91 Mattingly H.—

Sydenham Ed. A. : The Roman Imperial Coinage továbbiakban: RIC II (1926) 17. 92 L. erre fejtegetéseimet: Bud. Műemlékei. II. 40 sk.