Budapest Régiségei 21. (1964)

JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai 1960-1961-ben 295-336

az erődrendszert. Az ajtónyílástól É-ra levő másik helyiség a török átépítés során jórészt elpusztult. Ebből mindössze csak a padlóburkolat kis részlete és a K-i homlokfal csekély maradványa volt fellelhető. A törökök ugyanis e helyiség középkori szintjének feltöltése után a korábbi alaprajzi elrendezés megváltoztatásával ezen a részen alakították ki a már említett sikátort. A téglapadozatos gótikus helyiség teljes kiterjedését sikerült meghatároznunk. Az ezzel kapcsolatos kutatás során megállapítható volt, hogy a törökök azt Ny-i irányban megkisebbítették. A helyiségen belül egy nagyobb barokk kori épület alapjainak maradványát is megtaláltuk, amely eredetileg párhuzamosan haladt a bástyafallal D-i irányban. A középkori helyiségtől D-re levő területen végzett kutatások során több helyen megtaláltuk a korai barokk beépítés nyomait. Az újabbkori feltöltésből igen sok török és XVIII—

XIX. századi kerámia került elő. A török kori palota pusztulási rétegében vörös márvány keretkő-töredékeket, mészkőből faragott sztalaktit részleteket, továbbá hatszögletű padlóburkoló téglákat, vályogtéglát és kisszámban török kerámiát találtunk. Ugyaninnen a faszerkezetek pusztulásából származó nagy mennyiségű vasszeg is előkerült. A volt pasa palota tetőzetét fedő kúpcserepek nagytömegben előkerült összeolvadt maradványai talán a pusztulás legjellemzőbb emlékei. Gerő Győző ÁSVÁNY-KŐZETTANI ELEMZÉSI KÍSÉRLETEK A VÁRMÚZEUM KŐANYAGÁBÓL Napjainkban az archeológiai kutatómunka egyre kevésbé nélkülözheti már a legkorszerűbb eszközökkel történő anyagvizsgálati módszerek gyakorlati alkalmazását. Az ásatások során előkerülő leletek kormeghatározása, készítési módja, nyersanyagok lelőhelyének felkutatása, réteges fekvésük és stiláris jegyeik adottságaiból a gyakori átfedések, vagy egyéb tényezők miatt (zavart réteg stb.) sok esetben csak relatív analógiák alapján közelíthetők meg. A modern anyagelemzés elvi és gyakorlati jelentősége éppen abban rejlik, hogy nem csak a tisztázatlan kérdések rendezésében nyújt segítséget, hanem vizsgálati adataiból olyan egyéb következtetések is levonhatók, amelyek az ún. hagyományos kutatómódszerek mellett ismeretlenek maradnak. Ez a vizsgálati rendszer természetesen nem lokalizálódik csupán a vegyi analízis valamiféle korlátozott szakterületére, feltétlenül kiterjed az érintett területek geológiai, rétegtani, geográfiai jellemzőinek feldolgozására is, következésképp ezek kézenfekvő kölcsönhatása biztosítja a több irányú kutatás komplexségét. Vizsgáljuk most meg az eddig elmondottakat gyakorlati szempontból, nevezetesen a Várhegy XIII. századra datált épületelem maradványaira vonatkoztatva. A vizsgálatnak itt elsősorban azt kellene eldöntenie, hogy a megmunkált épületelemek helyben kitermelt nyersanyagból, vagy távolabbi kőfejtőkből származnak-e. A probléma tisztázását megnehezíti, hogy bár a Várhegy sapkáját képező édesvízi mészkő kőzettanilag azonos a vizsgálandó középkori kőanyaggal, de ugyanakkor ez a mészkőfajta másutt is fellelhető a budai oldalon. A primer geológiai adottság tehát ebben az esetben mit sem jelent, s ha még tekintetbe vesszük, hogy ezt a mészkőféleséget a pleistocenban működő hévforrások egy időben rakták le majd mindenütt, úgy a kőzetek kvalitatív elemzése a probléma rendezését illetően feleslegesnek tűnik. Ugyanakkor a már Horusitzky által feldolgozott hidrogeológiai adatok vizsgálatánál szembetűnő, hogy a gellérthegyi forráscsoport magasabb natrium, magnézium, kalcium szulfát tartalmával eltér a többi, de lényegileg közös származású hévizek kémiai összetételétől. A különbséget tehát az egyes földrajzi pontokon az altalaj kőzettani összetételének változó jellege adja, s így a vastag fedőrétegen áthaladó vizek különböző összetételű sókkal gazdagodnak, különbözőképpen módosul vegyi összetételük is. A kérdéses édesvízi mészkő földtani korának ismeretében most már nyilvánvaló, hogy a fent említett geológiai rétegsorok helyzete már abban az időben is adva volt, amikor az elemzésre szánt mészkövünk keletkezett. A tüzetes rétegtani vizsgálatok tehát most már alaposan indokolttá teszik a kőzetek nagy finomságú vegyelemzését, ugyanis feltehető, hogy a kőzettanilag azonos és közös faciesű mészkövek kémiai összetételében olyan jellemző kvalitatív tényezőket találhatunk, amelyek egy-egy földrajzi pont rétegsorainak függvényében változók, illetve lokálisan jellemzőek. A múzeum kőtári anyagának, valamint a Várhegy természetes kőzetének párhuzamos elemzési vizsgálataira, csak az előbbiekben már felsorolt komplex tájékozódás után kerülhetett sor. Helyszűke miatt az elemzési módszer ismertetésére nem térhetünk ki részletesen, hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy a vizsgálatok elsősorban az ionkoncentráció kvalitatív eloszlására irányultak, nevezetesen a kalcium és magnézium hányados meghatározására. Részben idő híján, részben pedig a vizsgálat kísérleti jellege miatt egyelőre csak azt kívántuk bizonyítani, hogy maga a kutatási elv gyakorlatilag mennyiben helytálló, perspektivikusan milyen lehetőségeket rejt. összesen 17 kőzetminta került eddig vizsgálat alá. Ezek közül 9 különböző profilú XIII. századi és 8 db főleg a Várhegy északi részéről begyűjtött természetes mészkő képviselte a vizsgálati anyagot. .322