Budapest Régiségei 21. (1964)
JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai 1960-1961-ben 295-336
Az árok Huszár szobor előtti szakaszában 3 m körüli mélységben még kultúrréteg húzódik. Az anyagból több jelentős díszkerámia került elő: szamócás díszítésű lostizei pohár és állatalakos, sómázas edényke, ausztriai edény bélyeges pereme és fülrészlete, XV. századi kívül mázas edény (25—26. kép). Bertalan Vilmosné I. ker. Űri utca. A vízcsőhálózat felújítása során a Várban a Dísz tér és a Kapisztrán tér között, 1962 júliusában a korábbi nyomvonalon haladva, részben attól kissé eltérve 150 cm mélységű árkot húztak. Az árokban, mely érintetlen területen haladt keresztül, több helyen kavicsos utat tudtunk meghatározni. Az út a mai Űri utca irányának megfelelően húzódott és mivel az Űri utca teljes hosszában azonos jellegű volt, ez arra mutat, hogy az egész szakasz egyszerre készült. Az út felett a Szentháromság utca 11. szám és az Űri utca sarkán égett rétegben gazdag XIII. századi kerámia anyagot találtunk. A kavicsos út alatt korábbi útszintet nem találtunk, ezért a kavicsos utat a település legkorábbi kövezett útjának kell tekintenünk. A Dísz tér sarkán feltárt szakaszban az úton előkerült XV— XVI. századi kerámia alapján használatát a XIII. század vége — XIV. század elejétől az egész középkoron át feltételezhetjük. Az út különböző rétegvastagsága többszöri javításra mutat. _ , TT . T Bertalan Vilmosné I. ker. Domonkos-templom alatti várlejtő (Julianus szobor alatt). A Domonkos-templom és kolostor alatti várlejtőn az 1960-as év folyamán is folytattuk a megkezdett leletmentő munkát. Ennek során sikerült meghatároznunk annak a nagy kiterjedésű épületnek az alaprajzát, amelynek az elmúlt évben már megtaláltuk déli, hosszanti támpilléres zárófalának maradványát. A nagyjából K—Ny-i irányban húzódó épület Ny-i vége a természetes sziklafalnak támaszkodik, amelynek ezen a részén kőfejtés nyomai figyelhetők meg. A sziklafal és az épületet két helyiségre osztó válaszfal közötti részen a habarcsból öntött padlószintről több XIII. század végi érem került elő, melyek az épület építési idejét is meghatározzák. Ugyaninnen igen sok e korból származó kerámia is előkerült. A K-i helyiség hossza megközelíti a 25 métert. Az épület rendeltetését illetően csupán feltételezésekre vagyunk utalva. Alaprajzi elrendezését és méreteit figyelembe véve a középkori domonkos kolostorhoz tartozó gazdasági épületnek, talán istállónak, vagy esetleg műhelynek kell tartanunk. Bizonyos mértékben erre utal a várfalon kívül való elhelyezése is. Építése az előkerült éremleletek alapján a XIII. században létesített vári domonkos kolostorral egy időre tehető. A keleti nagy helyiség feltöltésében több sorban egymásra rétegződött fehér, sárga és zöldes színű finom kőporból álló lejárt szintet találtunk, E szint csaknem a helyiség egészében nyomon követhető volt. Közvetlenül az említett járószinten, de magában a rétegben is néhány Zsigmond kori érem került elő. A Zsigmond érmekkel jól meghatározható réteg betöltési anyaga egy itt működött kőfaragó-műhely létére utal. Nagyon valószínű, hogy a templom és a kolostor XIV. századi átépítésénél felhasznált gótikus tagozatok e kőfaragó műhelyben készültek. A későbbiekben, de még a török foglalás előtt a műhely épületét K-i irányban megtoldották. Feltételezhetően ekkor építették meg azt az ugyancsak támpilléres falat, amelynek eléggé lepusztult maradványát találtuk meg a mai Halászbástya és a műhely D-i zárófala közötti terepszakaszon. A fal a műhely épületének meghosszabbított K-i végéhez csatlakozik és attól D-i irányban halad tovább. Eredetileg a műhelyhez tartozó udvar kerítésfala lehetett. Maga áz udvar az említett kerítésfaltól a domonkos templom szentélyéig, illetőleg a műhely D-i zárófalától a Halászbástyáig terjedt. E területet a XVII. század folyamán temetőnek használták. Itt 23 sírt tártunk fel minden melléklet nélkül. A vázak tájolása egy-két kivételtől eltekintve Ny—K-i volt. A domonkos templom szentélyének támpillérei mellett is húztunk egy-egy kutatóárkot a külső szintek megállapítása végett. Itt az északról számított második támpillér melletti kutatóárokban egy sírt találtunk, amelyben közvetlenül egymásra temetett két csontvázat találtunk, K—Ny-i tájolással. A támpillérek mindegyike a természetes sziklára volt alapozva. É Kisebb feltárásokat végeztünk még a várfalnak a műhely épületétől É-ra eső szakaszánál, ahol megtaláltuk a^ középkori bástyafal egyik kváderes kiszögellését, vagy támpillérét. A kolostorhoz tartozott műhely épülete az udvar kerítésével, valamint a várfal egy szakaszával együtt az 1602-es budai ostrom során pusztulhatott el. E feltevésünket látszik igazolni az a nagy kiterjedésű, és XVII. századi török anyaggal, főleg kerámiával teli szemétgödör, amely a műhely D-i falának lepusztult maradványán terült el. De erre engednek következtetni a XVII. századi helyszínrajzok és metszetek is, melyeken a kérdéses területet mint beépítetlen várlejtőt ábrázolják. Meg kell még emlékeznünk arról a nagyszámú apró leletanyagról, amely a feltárás alkalmával előkerült. Ezeknek kisebb része középkori kerámia, amelynek kora a XIII. századtól a XVI. század első feléig terjedt. Az anyag legnagyobb része török és török kori volt, kisebb mértékben pedig újabbkori. A felső rétegből származó és az újabbkori, XVIII. századi réteg fölött húzódó középkori leletanyagban számos olyan tárgyat találtunk, amely eddig csak a volt királyi palota területén került elő. Ilyen volt többek 317
