Budapest Régiségei 21. (1964)
JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai 1960-1961-ben 295-336
lib. kép. Az épület középkori északi zárófalában feltárt lőrés-ablakok (Horler Ferenc felmérése 1961) Schießscharte-Fenster, entdeckt am nördlichen Wand des mittelalterlichen Gebäudes (Vermessung von Ferenc Horler, 1961) pítmény tégla fala mögött is folytatódó külső vakolás, továbbá a helyiség nyugati zárófala elé húzott téglaköpeny. A helyiség É-i válaszfalába került a lépcsőházba vezető ajtó. Ez az ajtó is eredeti helyén maradt meg. Profilozása: egyszerű élszedés. Az élszedéses oldal befelé van fordítva, ami arra mutat, hogy a megfaragott ajtókeretet másodlagosan használták fel (14. kép). Ez a tény is a lépcső későbbi építését igazolja. A lépcső egy nagyobb középkori helyiségből nyílik; ez a helyiség azonban csak részben került feltárásra. A helyiség Ny-i falán belül vörös festésű terrazzo borítás van, ami a vári lakóházaknál eddig nem fordult elő. A Ny-i falon befelé szűkülő ablaknyílás is mutatkozott. 9 Az ablakbélleten zöld és fekete festés-nyomokat találtunk. Az ablakot a várfal zárja el. A nyílás elhelyezkedése arra mutat, hogy a jelenlegi bástyafal később épült fel. Miután korábbi bástyafal az épület előtt nem húzódhatott, feltételezhetjük, hogy az épület a középkori bástyarendszer része volt. Ezt igazolják a XVI— XVII. századból fennmaradt metszetek is, melyek ezen a területen külsőtámpilléres házakat mutatnak a bástyarendszerben (15. kép). Egyes házak kiülését és védelmi rendszerbe való bekapcsolódását az 1687-es Rabatta-féle térkép mutatja, amely a Tóth. Árpád sétány 23. és 30. között több ilyen telket ábrázol (16. kép). Az épület lebontására a leletanyag alapján a XVII. században, vagy a XVIII. század elején került sor. Budát a XVIII. században ábrázoló térképeken 10 már a mainak megfelelő bástyarendszert találunk, ami ugyancsak azt a tényt támasztja alá, hogy a területet a XVIII. században planírozták és az új homlokzatok kialakításánál a középkoritól eltértek. A sétányon feltárt középkori házhoz tartozó falrészletek a jelenlegi romos épület alá húzódtak, ami az épülettel vagy annak egy részletével való összetartozását feltételezi. A Haüy-térkép szerint a középkori telek az Űri utcáig nyúlik, számozása csak az Űri utcai oldala felől van. Ezek szerint a területen egy összetartozó középkori objektum állhatott, melynek szintkülönbségei csak úgy oldhatók meg, ha az Úri utca felőli földszint alatt a Tóth Árpád sétány alatti rész egy szinttel mélyebben van. A feltárt épületből változatos leletanyag került elő: XIII. századi házi kerámia, XIII. századi ausztriai fazekak, XIV. századi festett fehér edények, XV— XVI. századi mázas edények, lositzi és XV. századi egyéb díszkerámia, XVI— XVII. századi török és kínai porcelán (17., 19. kép), továbbá egy feliratos vakolt kőtöredék (18. kép). Azonos leletanyag került elő és számos középkori épület zárófalát, illetve válaszfalát észlelhettük az újabb földmunkáknál is. Az 1962. IV—V.-ig folyó munkánál a vízcsőárokban a Dísz tértől kiindulva a Tóth Árpád sétány 2. és 3. számú épület határán K—Ny-i irányú 60 cm széles falat vágtak át. A fal felszíne 30 cm9 A leletmentési munkát ezen időben Gerő Győző irányította. L. jelentését ugyanebben a kötetben. 10 OL. Htt. Clem. Pol. 1784. 114:4. 309
