Budapest Régiségei 21. (1964)

JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai 1960-1961-ben 295-336

I. k e r. Országház utca 2 4. s z. 1961-ben kisebb építéstörténeti kutatást végeztünk az Országház utca 24. sz. házon.

6 Vizsgálatunk során azonban figyelemmel kellett lennünk az épület magas színvonalú copf architektúrájának épségben tartására, így a lényeges főhomlokzati kutatást mellőznünk kellett. A homlokzaton húzott keskeny kutatósávok nem szolgáltattak adatokat a középkori homlokzatra vonatkozóan, mert a copf homlokzat kialakításakor az eredeti középkori falsík elé falpilléreket, párkányokat, rizalitot építettek — és ezeknek elbontására lett volna szükségünk ahhoz, hogy a középkori homlokzat rendszerét megismerhessük. Csupán arra nyílott lehetőségünk, hogy feltárjuk az épület mindkét végén a középkori sarokarmírozást. Az épületet a kapualj északi falán fennmaradt lóhere-íves ülőfülke sora a XIV. századra datálja. Már a kutatás megkezdése előtt látható volt a szomszédos (26. sz.) ház udvara felől épületünk középkori É—D-i irányú határfala, melynek északnyugati sarokarmírozása a 26. sz. egyemeletes ház tetőgerincének magasságát is meghaladja (8. kép). Az északi szárny udvari homlokzatán a vakolat eltávolítása után kitűnt, hogy az északi sarokarmírozásnak megfelelő kőszegély itt is fennmaradt és egészen a tető vonaláig nyomon követhető

7 (9a—b kép). A két oldali sarokarmírozást összekötő É—D-i irányú falat a padlástérben elbontották ugyan, de 15—20 cm-es magasságban fennmaradt csonkja végigfut a mai padlászint felett (10. kép). Ugyancsak a padlástérben, az épület északi határfalában három keskeny lőrésszerű ablakot, illetve maradványaikat tártuk fel. Közülük a keleti — a főhomlokzat felé eső — megközelítőleg ép, a másik kettőt újkori építményekkel megrongálták. A nyílások belső szélessége 62 cm, — a külső 16 cm. Átlagos magasságuk — könyöklő és szemöldökkő nélkül — 120 cm (11a—b kép). Az újabb korban elfalazott ablakok kibontása után megállapíthattuk, hogy ezeket részben már a középkorban elfalazták. Az elfalazásból ugyanis jellegzetesen középkori téglák kerültek elő. A részbeni elfalazást úgy végezték, hogy a könyöklők eredeti magasságát 60—66 cm-rel megemelték, így magasabban fekvő, kisebb méretű nyílásokat nyertek, rézsűs könyöklővel. Ennek a részbeni elfalazásnak a magyarázatát abban kell keresnünk, hogy épületünk mellett a XIV. század végén, vagy a XV. század elején felépült a szomszédos (26. sz.) ház, illetve annak emelete — és az itteni nyílások alsó részét azért kellett elfalazni, hogy azok ne a szomszédos ház padlásterébe nyíljanak —, mint ahogy most, az eredeti könyöklőig végzett teljes kibontásuk után oda nyílnak. A 2. és 3. ablak közötti falszakaszon, a mai padlásszinttől 4,80 m-re erősen kopott, töredezett, de eredetileg kétségkívül faragott kő áll ki a középkori falból. Ez minden bizonnyal gerendatartó konzol csonkja, vagyis az eredeti emeletosztás emléke. A többi, feltételezhető konzol nyomára nem akadhattunk, mert a fal ebben a magasságban több helyütt terjedelmes újkori beépítést mutat. A fentiekből világosan kitűnik az, hogy a ház északi szárnya a középkori kétemeletes beépítés emlékét őrizte meg — és az általunk a padlástérben feltárt lőrés-ablakok a középkori lakóház második emeletének észak felé tekintő nyílásai. Az északi szárny középkori kőhevederes pincéje alatt sziklára alapozott falú mélypince helyezkedik el. A déli szárny alatti pince falait is sziklára építették, az eredeti középkori fal közvetlenül csak a szint felett mutatkozik, egyébként mind a falak, mind a téglaboltöves boltozat újkori építmény. Alatta mélypince nincsen. A pincék létesítésénél az északi és a déli szárny között mutatkozó eltérés magyarázatául minden valószínűség szerint a sziklafelszín helyzete szolgálhat.

8 r , _ „ Locsy brzsebet I. ker. Táncsics Mihály utca 21 — 2 3. sz. épületben műemléki kutatást végeztünk 1961-ben. A mai házak határai nem azonosak a középkori telekhatárokkal: a Haüy-térkép jelölései szerint a mai telken 3 és fél középkori ház állott. A homlokzat előtti kutatások a több ízben átalakított épületeken az ala6 Leírása: Budapest Műemlékei. I. Budapest. 1955. 411. irodalommal. 7 Az udvari homlokzaton feltárt sarokarmírozás tövében kutatóárkot nyitottunk, hogy megkeressük a kvádersor, illetve a fal alapozását. A mai szint alatt 35—40 cm-re jelentkezett a kősor utolsó tagja, alatta épülettörmelékes betöltés, majd a mai szint alatt 70 cm-re égésnyomokkal színezett tört-köves, kavicsos szint, majd ez alatt 50 cm-re szikla. A szikla és a kövezés közötti feltöltés leletanyagot nem tartalmazott. — Ezzel a XIV. századihoz viszonyítva lényegesen mélyebben fekvő szinttel kapcsolatban arra gondolhatunk, hogy ez a XIV. századi építkezést megelőző épület udvarszintje volt — erre mutatna a sarokarmírozás alatt talált épülettörmelék —, vagy pedig út maradványa. Ebben az esetben azt kell feltételeznünk, hogy az épület-törmelékes anyag esetleg távolabb állott épület elplanírozásából származna, vagyis ennek a területnek szándékos feltöltését jelentené. — A szintviszonyok ezen a helyen (az Országház utca középső és déli szakasza) lényegesen módosultak a középkor óta. Ugyanis a mai utcavonal kialakulásának, illetve beépülésének idején (XIV. század 2. fele — XV. század eleje) a járószint magasabban helyezkedett el, mint ma. Erre következtethetünk a 22. sz. ház zárt erkélyét tartó pillérek lábazatának helyzetéből. 8 Horusitzky H. : Budapest Duna-jobbparti részének hidrogeológiája, XI. melléklet. Ezen a szelvényrajzon jól megfigyelhető, hogy az az édesvízi mészkőlepény, mely a Várhegy geológiai felszínét alkotja a Szentháromság tértől nagyjából az Országház utca 22. sz-ig egységes platót képez és a 24. sz. északi fele, valamint a 26. sz. ház helyén a szikla meredeken esik. 306