Budapest Régiségei 21. (1964)

ANYAGKÖZLÉS - Opitz László: Értékes optikatörténeti lelet 287-291

OPITZ LÁSZLÓ ËRTËKES OPTIKATÖRTENETI LELET A

II. világháború végén kiégett budai Várpalota területén folytatott nagyszabású ásatásoknál sok értékes leletanyag között felszínre került egy különös összeépítésű, szokatlan díszítésű, lényegében épnek mondható szemüveg is. A lelet nemcsak optika- és orvostörténeti, hanem művelődéstörténeti szempontból is figyelemre méltó. Az 1949/50. évi ásatásoknál került elő a szemüveg a középkori palota keleti homlokzata alatti udvarban feltárt II. számú szemétgödörben, a mai felszíntől 7 méter mélyen. Azonos rétegszinten a gödörben vele együtt találtak 5 db színes üveget, továbbá a török hódoltság előtti időből származó kerámiatöredékeket és 2 db évszámmal ellátott pénzérmét: I. Ferdinánd hamis dénárt 1544. és Miksa dénárt 1570. évszámmal.

1 A feltárt anyagokból az ásatási réteg keletkezésének időpontjára következtetni nagyon nehéz. A Vár birtoklásáért folytatott harcok a várpalota épületében mindig nagy kárt okoztak. A régi palota helyének feltöltése és a megmaradt részek átépítése minden bizonnyal még a szemétgödrök anyagának megbolygatásával is járt. Ezzel magyarázható az időbeli bizonytalanság a vizsgált réteg esetében is. 1570-ből származó dénárlelet rétegmélységében a török uralmat jelző muzulmán tárgyak teljesen hiányzanak, pedig akkor már 29 éve a töröké volt a Vár. A rétegfeltöltésekből sem lehet következtetni a korábbi építkezések hordalékanyaga között feltárt kisleletek származási idejére. Csak a további ásatás és a feltárt anyag eredményeinek végleges értékelése deríthet majd fényt az egységes rétegek keletkezési idejére. A szemüveg összeépítése az ismert legrégibb szemüvegforma, ún. szegecselt szemüveg egy fejlettebb alakját mutatja. A szegecselt szemüveg jellemzője, hogy az üvegfoglalattal szilárdan egybeépített szárak végét szegecs vagy szeg köti össze. A szegecs körül mozgatható szárak csupán az üvegtávolság változtatását tették lehetővé, ahogy a pupillatávolság megkívánta. A szemüveget kissé az orrnyergen nyugtatva kézzel tartották a szem előtt. Az 1953-ban feltárt wienhauseni leletekig a szegecselt szemüveget csak képzőművészeti alkotásokból és könyvillusztrációkból ismertük, melyek közül az eddig ismert legrégibb ábrázolást Tomaso di Modena 1352-ből származó freskóján találjuk Trevisóban. A látást javító optikai segédeszköznek, a szemüvegnek lencséjét átlátszó kristálykövekből és üvegből készítették. A foglalat anyaga a legrégibb ábrázolásokon felismerhetően fa — a wienhauseni leleteké puszpángfa —, melyet rövidesen követ a bőr és a különböző fémek (vas, ezüst, arany), később pedig a csont és a szaru is. A szemüveg ezen klasszikus formáját a XVI. sz. végéig készítették rendszeresen, de megváltozott és többszörösen javított alakban szórványosan még a XVIII. században is készültek szegecselt szemüvegek. Olasz-, Német- és Franciaországban terjedt el leginkább a szemüveg használata. Mielőtt az értékes lelet készítési idejére vonatkozólag következtetéseket vonnánk le, ismerkedjünk meg részletesen ezzel a szemüveggel, melyet a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum 51.2129 leltári szám alatt vett fel nyilvántartásába. A forrasztások melletti törések miatt a szemüveg az 1. kép szerinti egymás mellett talált, már a feltáráskor különvált három részből áll: szemüvegnyeregből, ép keretű és hiányos keretű lencsékből. A bikonvex lencsepár mindegyike közel kör alakú, kissé csipkézett oldalakkal, külső átmérőjük 28,6— 29,5 mm, vastagságuk 2,4 mm. A lencsék széle fazettázott, a csiszolt felületek átmérője 27 mm. A fémfoglalat 1,5 mm széles keretként szegélyezi a domború lencsefelületek szélének mindkét oldalát. A bekeretezett lencsék foglalattal együtt mért külső átmérője 31 mm. A hiányos keretű szemüvegrész lencséje 4,0 g, kerete 0,5 g (együtt 4,5 g). Az épkeretű szemüvegrész együttes súlya 5,0 g. A szemüveghíd (2. kép) határozott stílusjelleg nélkül egyenes és túlnyomó részben íves vonalvezetésű, téglalap keresztmetszetű két szimmetrikus elrendezésű szárból álló kovácsolt ötvösmunka. A két szárat szegecs kapcsolja össze, mely körül a szárak elforgathatok. A szegecstől egyenes vonalban kiinduló szárak 1 Az érmeket ismertette: Huszár L.: Bud. Rég. XVII (1956) 227. 287