Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

együttesből ismerünk Pó-vidéki sigillata utánzatokat.

28 A korhatározó kísérő leletek, mint pl. a késő-Vespasianus—Domitianus-kori dél-galliai sigillaták, valamint a korai légiós kőtábor kiépülésének ismert adatai alapján az auxiliaris palánktábor periódusához tartozó óbudai leletegyüttesek földbekerülését az I. század végére tehetjük. /x) Aquincumtól délre, * Albertfalváról, két felső-itáliai felrakott díszű sigillata utánzatot említhetünk. Az egyik maszkot ábrázoló töredék az auxiliaris táborok területén, a kőbe átépített via quintana alól került elő, — sajnos kísérő leletek nélkül.

29 Az albertfalvai palánk- és kőtábor kőfalas átépítése, mely alkalommal a tábor korábbi kavicsolt főútvonalait is — részben eltérő nyomvonallal —• többréteges úttestekké alakították ki, az aquincumi légiós kőtábor építésével nagyjából egyidőben történt. Mindkettő még Traianus uralkodása idejére tehető.

30 Az albertfalvai tábor útteste alatt talált sigillata utánzat földbe kerülésének felső időhatára (i. sz. 100 körül) így nagyjából azonos az óbudai darabokéval. -, Leletekben gazdag rétegből származik a második albertfalvai applikált díszű sigillata-utánzat. Az északi canabae területén, a limes-útból kiágazó útvonal mentén, az egyik kemencés lakógödör betöltéséből került ki.

31 A

II. századi lakógödör betöltéséhez korábbi, I. századi beásások anyagát használták fel, amire számtalan példát idézhetünk nemcsak az albertfalvai telepekről, hanem az ős- és római korból máshonnan is. A többrétegű császárkori telepekre általánosítható egyik jellemző példaként említhetjük az augsti (Colonia Augusta Rauriaca) nagy közfürdőjének építését Vespasianus idejében, amikor a terület egy részét Augustus—Nero-kori telepmaradványok anyagával töltötték fel.

32 Augstban ebből a Flavius-kori „Planierungsschicht"-ből származnak az Augustus—Tiberius-kori arezzói névbélyeges sigillata-edények.|_Albertfalván, az említett lelőhelyen, a II. században elplanírozott rétegből Flavius-kori házikerámia Nero—Vespasianus-kori dél-galliai, valamint felső-itáliai, Pó-vidéki díszes kerámia kíséretében jött elő. Az albertfalvai réteg anyagát a következőkben közölhetjük: 1. Drag. 15/17, Ohlenroth, 3-formájú tányér töredéke. A perem alatt, a belső oldalon, keskeny barázda fut körbe. A vörösesbarna fénytelen bevonat (engôbe) a peremnél erősen lekopott. Felrakott díszként aránytalanul nagy, széles arcú maszk töredéke látható a szokásos háromkorongos fejék nélkül. Az oldalt lelógó kettős hajfonat az áll magasságában ferdén levágott (43. kép 3., 8. kép 3). Lt. sz.: 62. 11, 122. A felrakott nagy maszkok a Drag. 15/17-es tányérok díszítésére jellemzőek. Carnuntumból idézhetek egy ilyen tányértöredéket,

32a amelyen nagyobb méretű fiatal szatírfej (Ohlenrothnál nem szerepel) látható. A brigetiói nagy maszkos töredéket

32b is megemlíthetjük ebben az összefüggésben. Az albertfalvai töredék maszkjának megfelelője azonban hiányzik az eddig közzétett Pó-vidéki sigillata utánzatok körében. A Drag. 24/5-ös csészékről a kisebb méretű és hosszúkás arcú maszkok változatait (Ohlenroth, II. 8. és I. 5. típus) ismerjük, két oldalt a vállig lelógó hosszú hajfonattat. Az utóbbi kis maszk végső fokon L. Gellius arezzói műhelyére vezethető vissza.

33 Ezt használták a későbbi Pó-vidéki fazekasok, többek között a pannóniai importban erősen képviselt Q. S. P. és L. M. V. bélyegzőt alkalmazó mesterek.

34 Az utóbbi hárombetűs 28 A III. ker. Majláth utcai 1928. évi csatornázáskor átvágott legalsó római kori rétegből [Nagy, L. : Bud. Rég. XII (1937) 266]. A két felrakott díszű töredék közül az egyik a Majláth u. 6., a másik a 66. számú ház előtti árokrészből került elő. Csak az utóbbi közelében találtak Drag. 29-es táltöredékeket. — Nagyon fontos a III. ker. Miklós tér és Laktanya utca, illetve a Szőlő és Selmeci utca sarkán feltárt szemétgödrök anyaga, melyet összefoglalóan ismertetett Sz. Póczy, K. : Arch. Ért. 82 (1955) 56—57.—Világos képet kaptunk a III. ker. Kiscelli utca 10. sz. telken, a II. sz. elején épült római épületek alatt elplanírozott réteg leletanyagáról, ahol L. RASINII PISANI-bélyeges tál kísérte a felrakott fűzérdíszes Pó-vidéki töredéket [Sz. Póczy : Bud. Rég. XV (1955) 41]. Legutóbb említette Klumbach, H. : Das Verbreitungsgebiet der spätitalischen Terra Sigillata [Jahrbuch des Rom. — Germ. Zentralmuseums Mainz 3 (1956)], 129. 29 Az 1954. évi ásatás anyaga. Kiadatlan, a BTM. Régészeti Osztály gyűjteményében. — Az északi canabae területén átvágott limes-út alatt viszont késő-Vespasianus—Domitianus-kori dél-galliai sigillatát találtunk. Nagy T. : Budapest Műemlékei II. (1962) 93. 51. jegyzet. A két útvonal nagyjából egyidős. 30 L. erre megjegyzéseimet: Bud. Műemlékei II. 38. 31 1959. évi ásatás, II. munkahely, cr-jelzésű beásás ; a kőtörmelékkel kevert felső szürke rétegből. 32 Ettlinger, E. : Die Keramik der Augster Thermen. Monographien zur Ur- und Frühgesch. der Schweiz, VI. Basel, 1949. 11 sk. 32a A Museum Carnuntinum anyagában. Jelenleg kiállítva az I. emeleti északi sarokszobában. 32b Juhász Gy. : A brigetiói terra sigillaták. Diss. Pann. II. Budapest, é.n. 132., XLIII. t. 2. A töredék aligha Drag. 24-es tálhoz tartozott. 33 Ohlenroth, L. : Italische Sigillata mit Auflagen aus Rätien und dem röm. Germanien. 24/25. BRGK 1934/35. (1937) 250. Gellius arezzói műhelyében a fejék nélküli változatokban is megtalálható ez a maszk-típus. 34 Juhász Gy. : A brigetiói terra sigillaták. 7., 134. — Nowotny, Ed. : RLiÖ. XII (1914) 169. = Bónis : Edényművesség. 247., 484. sír. — Abramié, M. : Führer durch Poetovio. Wien, 1925. 93 sk. — Mócsy A. : Arch. Ért. 81 (1954) 187. — Barkóczi—Bónis: Adony. 145. — Legutóbb Fülep F.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1958 (1959) 107., XLIX. t. 1. kép közölt egy L. M. V.-bélyeges Drag. 25-ös csészét. A teljes pannóniai anyag közzétételét Vágó Eszter kéziratban már régóta meglevő dolgozatától várjuk. 22