Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

a felületdíszítést alul lezáró levélkoszorú maradt meg. A három szirmú levél ismétléséből kialakított koszorúváltozat a Flavius-kori, pontosabban Domitianus idejében működő dél-galliai műhelyekre jellemző.

20 Már ebből a kis adalékból is következne, hogy az agyagpadlós szint legkorábban az i. sz. II. század elején létesült. Ú A 2^ árokban az agyagpadló (3. réteg) fölötti betöltés korhatározó leletben szegény volt. Az agyagpadló alól viszont, a nyugatról számozott 2. és 3. pillér közötti felületen, egy kupacban az alábbi három edény töredékei kerültek elő: 1. Elnagyoltan korongolt kisebb fazék váll- és oldaltöredéke. Anyaga kvarchomokkal és kisszemű kaviccsal kevert agyag, amely belül szemcsés rozsdabarna, a külső és belső edényfelületen pedig vékony rétegben fekete. A törésfelület réteges. Az edény vállrészen bemélyített, körbefutó hullámvonal maradvány. Közvetlenül alatta vízszintesen, majd felülről lefelé ívelten befésült, helyenként egymást metsző sűrű és vékony fésűs dísz borítja az edény felületét. Körbefutó vékony fésűs dísz látható az edény belső oldalán is a vállrész alatt. A töredék magassága: 115 mm (45. kép 4). 2. Az előbbivel azonos anyagú sötétszürke fedő. Felülete érdes. A kicsorbult perem kivételével ép. Az égetésnél a körös formájú lapított kis fogó és egy helyen a perem deformálódott. A lapos, kúp alakú fedő profilvonala enyhén hullámos. A perem legömbölyített és alsó részében duzzadt, mint igen gyakran a lábas tálak fedői. M.: 46 mm. Átm.: 116 mm (9. kép 2). 3. Jól iszapolt, eléggé tömött anyagú félgömbös tál felső részének töredéke. Az edény külső és belső oldalán barnássárgás festés maradványa. A legömbölyített peremrész alatt a külső oldalon 25 mm-re vonalszerű barázda fut körbe. Sz.: 135 mm (45. kép 1). A föntebbi edénytöredékek esetlegesen összekerült darabok. Nem igazolható, hogy zárt edénykészlethez tartoztak. A fedő nem illik a fazékhoz, jóval kisebb annak kiegészíthető szájpereménél. A fedő alul duzzadt peremkiképzése inkább arra utalna, hogy esetleg kisebb lábastál befedésére szolgált.

21 De a megduzzadt peremű fedők nem sorolhatók kizárólagosan a lábastálakhoz. Az edénylelet az agyagpadlós járószint kialakításának évtizednyi pontosságú meghatározására nem alkalmas. A leletben a kelet-pannóniai telepek és temetők anyagában általános és az i. sz. II. század első felére Q jellem

ző edények fordulnak elő. A durva anyagú, fésűs díszű kerámia az aquincumi körben a Flaviusok korától kezdve az egész II. századon keresztül nyomon követhető. A házikerámia e durva, fekete színű csoportjára a későbbiek folyamán különben még visszatérünk. A szemcsés anyagú, hullámos profilú fedők alsó részükben kissé megduzzadt peremmel az Aranyhegyi árokmenti temető anyagának tanúsága szerint közönségesek voltak Aquincumban az I. század végétől Antoninus Pius uralkodása végéig tartó időszakban.

22

\Adbertfalván ugyancsak gyakoriak a Domitianustól a Marcus-féle germán-szarmata háborúkig terjedő időben.

23 Adonyból durvább kivitelű töredékes darabokat idéztek a Domitianus-Hadrianusig tartó időszakból.

24 Nyugat-Pannóniából utalhatunk pl. a szombathelyi Hámán Kató úti temető anyagára.

25 A föntebbi két darabhoz hasonlóan az aránylag jól iszapolt, sima falú félgömbös tálak sem szoríthatók egészen szűk időhatárok közé. Az egyik példányt, igaz, az Aranyhegyi árokmenti temető 46. sírjában Traianus <& érem, míg egy másikat Emonában Hadrianus érem társaságában találták.

26 Az ^albertfalvai telepeken viszont (^ használatuk még ajl^század második felében is kimutatható,

27 és az aquincumi Basilica területén az agyag- ^ padló fölötti betöltésből is előjöttek hasonló korú töredékek (44. kép). 20 L. pl. Hermet, Fr. : La Graufesenque (Condatomago). Paris, 1934. 46. t. 37. ; 87—88. t. — Knorr, R. : Südgallische Terra-Sigillata-Gefässe von Rottweil. Stuttgart, 1912. (A továbbiakban: Knorr: Rottweil). IV. t. 5; XIX. t. 1—2. (OF IVCVND, OF VITAL, L. COSI). — Knorr, R. : Töpfer und Fabriken verzierter Terra-Sigillata des ersten Jahrhunderts. Stuttgart, 1919. (A továbbiakban: Knorr: Töpfer.) 57. t. (OF MERC). — Kuzsinszky B. : Bud. Rég. XI (1932) 360., 370. kép stb. 21 Schmid, W. : Archäologische Forschungen in Steiermark I—

II. Ö. Jh. XXV (1929), Beibl. 86. h. A fedő aránylag kis mérete a föntebbieknek nem mondana ellent. — L. pl. Bónis É. : A császárkori edényművesség termékei Pannoniában. Diss. Pann. II. 20 (1942). XXIV. t. 1 ; 5/6 ; 7/1; 9/6; 22/1. (A továbbiakban: Bónis : Edényművesség.) — Schö'rgendorfer, Aug. : Die römerzeitliche Keramik der Ostalpenländer. Brünn-München-Wien, 1942. (A továbbiakban: Schörgendorfer : Keramik.) 119., 122., 127., 128., 143—145. szám. 22 L. pl. Aquincumi Muz. Ltsz. : 54. 16. 127 ; 54. 16. 415 ; 54. 16. 424. stb. A temető teljes anyagának publikációját Kába Melinda készíti elő. 23 Egyedül az 1948. évi ásatás anyagából három példányt idézhetek: Alb. 48. 7. 571 ; 48. 8. 94 ; 48. 12. 25. 24 Barkóczi, L.—Bónis, É. : Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony (Vetus Salina). Acta Arch. IV (1954). (Továbbiakban Barkóczi—Bónis : Adony.) 22. kép, 24 ; 26. kép 23. 31. 25 Mócsy, A. : Arch. Ért. 81 (1954) 26, 4 ; 46, 1 ; 54, 2 ; 55, 1. stb. 26 Bónis : Edényművesség. XXII 7/2 és 243. 1. Barkóczi—Bónis : Adony. 165. 27 Nagy, T. : Ant. Hung. Ill (1949) 52—53. 19