Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Emese: A középkori Buda és Pest építészetének technikai és szervezeti kérdései : 1. közlemény 133-190

márvány pilaszterfő kevesebb gonddal kialakított oldallapján, melyről jól leolvashatók a munkamenet végső állomásai. Itt a fogas vésővel kialakított felületeket lecsiszolják (81. kép). A reneszánsz faragványok másik alapanyaga a vörös márvány mellett a kemény, szemcsés, palásán hasadó mészkő. Ezek közül a Mátyás korából származó darabokon az illesztési felületek zömének megmunkálása hegyes kalapáccsal történt, más részük emlékeztet a korai román stílusú kemény mészkövekére: a durvább, hegyes vésővel kialakított alapra fogas szerszámmal mennek rá, itt azonban ez utóbbinak fogazata apróbb, sűrűbb, mint a korábban használt szerszámoké, így simább, egyenletesebb síkot eredményez (82. kép). Ugyanekkor találkozunk lapos élű szerszámmal megmunkált illesztésekkel is. Igen jellegzetes a II. Ulászló idejéből származó nyéki faragványanyag illesztési felületei egy részének megmunkálása, ahol a felületeket keskeny, 2—3 cm széles lapos vésővel faragják meg, durvább (84. kép) vagy finomabb (83. kép) felületkezeléssel. Gyakran hagyják meg a szélezés nyomait. Mind a Mátyás, mind az Ulászló kori anyag felszínen látható részleteit, kereteket, profilokat vagy fogas vésővel, vagy keskeny, finom lapos vésővel faragják ki, s az így nyert felületeket igen gyakran csiszolják (85. kép alján). Ami a reneszánsz ornamentális díszítmények faragásmódját és szerszám használatát illeti: ezeknél—mint korábban — mindhárom vésőfajtával találkozunk, ezek alkalmazása azonban sokkal változatosabb, mint a korábbi időkben. A hegyes véső nyomaival a román és gótikus mészkőfaragványok esetében nagyolásnal, vagy olyan esetekben találkozunk — pl. keskeny alapok kifaragásánál — amikor másfajta szerszámmal nem férnek hozzá a kifaragandó felülethez. Ugyanekkor ezt a szerszámot a reneszánsz faragványoknál mint díszítő elemet is felhasználják: alapokat képeznek ki vele például durva, szemcsés megmunkálással azért, hogy ebből a simán faragott díszítő motívumok jobban kiugorjanak (88. kép). A legáltalánosabb ekkor is a lapos véső használata, fogas vésőt elsősorban hajlatok, homorú, domború tagok kiképzésénél használnak, mint ez a korábbiakban is történt. Előfordul azonban ritkán — főként magasabban elhelyezett, kevesebb finom176 72. kép. Befejezetlen női szobor töredéke a budai várhegyről Fragment d'une statue de femnie inachevée, en provenance de la colline du Château de Bude