Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

5. kép. A Basilica 1. számú helyiségében húzott 1. számú kutatóárok nyugati falának metszetrajza. 1:20 Profil der Westwand des im Raum Nr. 1. der Basilica gezogenen Suchgrabens Nr. 1. 1:20 7. Az a-beásás felső részét 60—70 cm vastagságban kitöltő tömött, agyaggal kevert sötétszürke föld (úgynevezett aquincumi zsíros). A réteg alján, az a-beásás keleti szélében nagyobb, vízszintesen lefektetett kőlapokat találtunk. Felső lapjuk szintje: 103,65 m tszf. 8. Kemény, feketésszürke iszapos réteg. A beásás alsó, rézsüs-falú részét töltötte ki. Az a-beásás északi rézsüs falát 3,7 m hosszú szakaszon feltártuk. A rézsüt rozsdabarnás és barnásszürke színű szennyeződés, valamint kékeszöld iszapréteg vonta be. Az árokrészben ezek szerint majdnem bizonyos, hogy bőráztatástól szennyezett víz állott huzamosabb időn keresztül. 9. A beásás alján sárgásszürke igen finom iszapos homok feküdt pár cm vastagságban. Ez alatt az agyagfenék 103,04 m és 103,06 m tszf. szintek között futott. Nyugatról kelet felé kissé lejtett. A föntebbi több mint 2 m vastagságú gazdag rétegsor kiértékelését megelőzően szükséges megjegyeznünk a következőket. Az egyes rétegek a kiásott felületen nem voltak mindenütt zavartalanok. A szelvény DK-i végében, a 3. számú helyiség nyugatról számított 2. nagy kőpillére mellett, 40 cm szélességben modern beásás zavarta meg a felső rétegeket a felszíntől számított 1 m mélységig. A modern beásás a felső agyagpadlót is átvágta. A felület nyugati végében viszont, a Basilica későbbi építkezései alkalmával, leszedték az 5. számú réteg felső részét. A beásásoktól függetlenül azonban az egész felületen világosan megkülönböztethető volt három egymás fölé rétegződő járó-, illetve padlószint, és ezek alatt, legalul, az a-beásás maradványa. Az észlelt régészeti jelenségek tehát a következő négy periódusba rendeződtek: 1. Az a-beásás, NY-K-i irányban kitöltötte a 10. szelvény aljának déli felét. Északi rézsüs falát a szelvény egész hosszában feltárhattuk. A beásás déli, ugyancsak a rézsüs fala a Basilica kőpillérei alá húzódik. A beásás mérhető szélessége alul: 75—80 cm, V-alakban kiszélesedő felső végében kb. 130—140 cm. A beásás nyugati záródását a szomszédos 2. árok keleti végében kaptuk meg (1. föntebb, 15. 1.). Keleti irányban viszont a szarkofágokkal szegélyezett jelenlegi modern fasoros úttest alá húzódik (7. kép). Az árokszerű beásás nem volt egyszerű vízlevezető csatorna. Az árokfalon észlelt szennyeződés és az árok alján talált vastagabb homokos iszaplerakódás egyaránt arra utalt, hogy tímárműhelyhez tartozó bőráztató maradványának tartsuk. Az albertfalvai északi canabae területén teljesen hasonló, földbe ásott árokszerű létesítményt tárhattunk fel, csak jóval nagyobb felületen, a műhelyhez tartozó áztató gödrökkel együtt.

19 2. A tímárműhely felhagyása után betemették az árkot és az elplanírozott felületen agyagba rakott kő alapfalra, felmenő részében vályogtéglákból készült vékony falú épületet emeltek. Az épület külső, keleti oldalához apróköves-kavicsos járószint csatlakozott (6. réteg). Mind a tímárműhely, mind pedig a szerény igényű kőépület a Basilica építését megelőző időből származik, és mindkettőt e terület praebasilikális I., illetve II. periódusához tartozó jelenségként tarthatjuk számon. 3. A II. praebasilikális periódus kőépülete rövid életű volt. A Basilica építésekor az épület vályogfalas törmelékét elplanírozták (5. réteg), felső részére sötétszürke földréteget döngöltek (4. réteg) és efölé húzták a Basilica első periódusának agyagpadlóját (3. réteg). 4. A Basilica I. periódusának padlószintjét pusztulási réteg zárja le. Az agyagpadlót az épület bedőlt tetőszerkezetének elszenesedett fagerendái, tegula- és imbrex-cserepei fedték. A belső alaprajzi elrendezést is nagymértékben módosító újjáépítéskor a korábbi padlószintet épülettörmelékkel kevert földdel 15—20 cm-rel megemelték (2. réteg), és nagyjából a jelenlegi gyepszőnyeg szintjében alakították ki a helyiség újabb padlóját. Már a fentebbiek folyamán ismételten utaltunk arra, hogy a Basilica kőfalaihoz kivétel nélkül a III., és IV. periódus padló- és járószintjei csatlakoznak. Az ebből a szempontból megvizsgált 1., 2. és 10. számú felületeken észlelt jelenségek az alábbi tanulságokkal szolgáltak: 19 1960. évi ásatás, I. munkahely az Öntödei és Formázó Anyagok Gyára területén. Publikálatlan. 16