Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: V. István király sírja a margitszigeti domonkos apácakolostor templomában 115-131
1. kép. V. István koronája. Magyar Nemzeti Múzeum. 1272 Die Krone des István V. Ungarisches Nationalmuseum. 1272 találtak. Jankó vichnak a felsorolt tárgyakkal kapcsolatos véleménye két csoportra osztható: 1. a sírleletek nem női, hanem XIII. századi férfisírra jellemzőek, 2. az itt eltemetett személy csak V. István király lehetett. Ä koronával — írja — férfit temethettek el azért, mert a fejék és a sírban talált gyűrű átmérője az \ átlagos női méretet meghaladja. Jankovichtól tudtuk meg azt is, hogy a sír felett sírkőtöredéket találtak. A vörösmárvány faragott kövön XIII. századra jellemző gótikus betűkkel a „Hic sepultus" felirattöredék volt látható, a vésett minuszkulákat (vagy majuszkulákat), fémmel kiöntötték és aranyozták A feliratban a hímnemű nyelvtani forma alkalmazása — jegyzi meg Jankovich — kétségtelenül meghatározza a koronával eltemetett személy nemét, a betűk formája XIII. századi származását, pompás kivitele pedig azt tanúsítja, hogy a síremlék királyi személy részére készült. Király volt az eltemetett személy azért is — folytatja —, mert a középkorban koronával csak királyokat — még királyi hercegeket sem — temettek el, zafírköves gyűrűt is csak szentelt olajjal felkent személyek viselhettek. Ä továbbiakban Jankovich szakértői véleménye azt bizonyítja, hogy a margitszigeti koronával eltemetett király V. István volt. Ennek alátámasztására Thuróczy krónikájából idéz, amely szerint az 1272 z ben elhunyt királyt „in loco Beginarum de insula Beatae Virginis" tehát a szigeti domonkos apácakolostorban temették el. 14 Levelét azzal a kéréssel fejezi be, hogy a nádor engedélyezze az értékes leletek lerajzolását és publikálásukat a „Tudományos Gyűjtemény"-ben. A levélre József nádor 1838. november 6-án válaszolt (2. sz. Függelék). Közli, hogy nem tartja kívánatosnak a leletek közzétételét addig, amíg Jankovich véleményét megerősítő adatokat nem gyűjtenek össze. Ennek érdekében már elrendelte, hogy a szigeti romoknál „omni cum cura" folytassák a feltárásokat. Szeretné, ha a munkákat Jankovich személyesen figyelemmel kísérné. Felkéri arra is, hogy lépjen érintkezésbe más szakértőkkel, név szerint Podhratzky Józseffel, hogy a leletek okleveles hátterét közösen felkutassák. Ezzel az 1838-as évből származó híradásoknak vége szakad. A feltárások folytatódtak, úgyszólván az egész templomot kiásták, de, mint már említettük: korántsem „omni cum cura". A „Tudományos Gyűjtemény"ben egy sor sem jelent meg a szigeti feltárásokról. Jankovich ismertetett szakértői véleménye számos új szemponttal gazdagítja a margitszigeti királysírról eddig összegyűlt ismeretanyagot. A kérdéssel foglalkozó szakértőknek ez ideig például nem volt tudomása arról, hogy a sírban zafírköves aranygyűrűt tártak fel. Eddig úgy tudtuk, hogy kalcedonköves gyűrűt találtak a sírban, ugyanis a korona mellett a Nemzeti Múzeum leltárkönyvében 43/1847 sz. alatt ilyen gyűrűt tartanak nyilván. 15 Ebből a szembetűnő eltérésből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy Jankovich 1838-ban zafírnak nézte a kalcedont, és tévedését a gyűrűt 1847-ben leltározó tisztviselő kiigazította. Ez 14 A Thuróczy krónikának a levélben idézett részlete az újabb forráskutatások szerint korábbi krónikákra támaszkodik. Szentpétery E. : Scriptores Rerum Hungaricarum. Bp. 1937. Vol. I. p. 471. 15 Vattai E. : i. m. 191. A gyűrű sajnos ma már nincs meg. 117
