Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Czagány István: A budavári gótika építészeti tipológiája : 1., Félköríves záradékú ülőfülkék 85-105

CZAGÁNY ISTVÁN A BUDAVÁRI GÓTIKA ÉPÍTÉSZETI TIPOLÓGIÁJA. I (FÉLKÖRÍVES ZÁRADÉKÚ ÜLŐFÜLKÉK) Az egy évszázados múltra visszatekintő magyar művészettörtónetírás tudománya számos hiánya mellett mind a mai napig nélkülözi az építőművészeti formatan tudományágának módszeres felépítését is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ennek a megkezdésére, illetőleg megalapozására eddig vajmi kevés próbálkozás történt, pedig a magyar építőművészet történetében igen sok olyan megválaszolatlan kérdés található, amelyre a feleletet — a történeti és egyéb adatok teljes hiányában — csakis az összehasonlító stílusmorfológia tudományágától várhatjuk. E sorok írója a Budapest Régiségei XIX. kötetében egy jellegzetes középkori építőművészeti stílus helyi emlékein megkísérelte bemutatni a profilokra vonatkoztatott formatani vizsgálati módszer művészettörténeti eredményeit.

1 A kezdeményezés folytatásaként most egy másik, de nsm kevésbé fontos, műformákra vonatkoztatott formatani vizsgálati módszer eredményeiről kíván beszámolni, az egy formacsoportba tartozó építőművészeti faragottkő-emlékanyag tipológiai rendszerezése kapcsán. Amíg az előbbi módszer csak a profilos faragottkő-emlékanyag osztályozásánál és értékelésénél használható, addig ez az utóbbi módszer a profiltalan emlékanyag feldolgozására is alkalmazható. Természetes, hogy ennek használata esetén — például datálás céljára — profilok helyett csak műformák, esetleg tervezéstechnikai megfigyelések és arányösszefüggések szolgálnak alapul. Következésképpen ez a módszer kevésbé pontos eredményekre vezet, mint a prof il vizsgálat viszonylag egzaktabb módszere. Tehát a jelen tanulmány elsősorban kidolgozott módszert kíván nyújtani az olyan emlékanyag összegyűjtéséhez és rendszerezéséhez, ahol prof il vizsgálat nem lehetséges. Végső célja pedig az így rendszerezett emlékanyagnak a szerves beleillesztése az építészettörténet-, illetőleg a művészettörténetírás tudományába. A tipológiai rendszerezés módszerének bemutatására kiválóan alkalmas a budavári gótika faragottkő nyíláskeret-anyaga, ezen belül is a kapualji ülőfülkék emlék-csoportja. Ennek legfőbb értéke abban rejlik, hogy a budavári gótikának a XIV. század első felétől a XVI. század végéig tartó formatani fejlődését olyan folyamatosan mutatja be, amelyhez hasonlót ez idő szerint a Kárpátmedence egyetlen publikált emlékanyag-egységén sem lehet találni. Az ülőfülke-építés emlékeivel másutt is találkozunk: az egyházi építészetben a templomszentélyekben és kolostorokban,, a világi építészet területén pedig a lakóházak kapualjaiban.

2 Ám a középkori polgári lakóházak kapualjaiban ilyen nagy számban való előfordulásukat — amint az Budán látható — jellegzetesen magyarországi sajátságnak ismerjük.

3 A fülkesorok kapualjakban való építésének okát ez idő szerint sajnos sem megfelelő analógiákkal, sem irodalmi forrásanyaggal nem tudjuk kielégítő módon megmagyarázni. E kérdés eldöntésénél végeredményben feltevésekre vagyunk utalva, de annyi bizonyos, hogy az ülőfülkéket gyakorlati cél hozta létre. Elfogadhatónak látszik az a feltevés, amely szerint eredetileg az árupadok (pultok) szerepét töltötték be, mivel a fülkék a kocsiról történő átmenő, középkori textilkereskedelem kirakodási céljaira annak idején alkalmasak voltak. Eredetileg posztóvégek lerakására használhatták őket, főként az esetben, ha a textilanyagot a kocsiról a raktárba szállítás vagy az utcai sátrakban történő

4 árusítás előtt válogatni kellett. Ezért nem véletlen, hogy éppen azokban az utcarészekben maradtak fenn ülőfülkék a legnagyobb számban, amelyekről tudjuk, hogy német posztókereskedők lakták (mai Úri utca: a középkorban Piatea Kramer — Kalmarwcha, a mai 24. számtól az 50. számig). Ennek alapján joggal hihetjük, hogy az ülőfülkék felépítésénél a városi kereskedőréteg gyakorlati igénye lehetett az eredeti szempont. Viszont az is tény, 85