Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története 47-69

XII. köt. Bp. 1937, 134. — Ez utóbbi oltárok állítói romanizált bennszülöttek (P. Ael. Crescens, Ulpia Ilurica). 84 Nemesis: CIL III. 10439 (decuriók), 10442, 3485 (Deae Nemesi Augustae, curator rei publicae et sacerdo talis); Bud. Rég. IX. köt. Bp. 1906, 46. kk. (rabszolga). — Dis pater és Proserpina: Bud. Rég. XIII. köt. Bp. 1943, 357. — Az alvilági istenpár szinkretisztikus ábrázolásai: Nagy T. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 393, 401; Kuzsinszky B. : Arch. Ért. 27 (1907) 121. kk. 85 Az egyiptomi kultuszok aquincumi elterjedé­sére: Dobrovits A. : Bud. Rég. XIII. köt. Bp. 1943, 47. kk. — Magna mater: CIL III. 3471. — Adonis: CIL III. 10392. Vö.: Nagy T. utóbb i. h. 426. kk. — Dea Syria, Baltis: CIL III. 10393, 10547; Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 134; Nagy T. utóbb i. h. 429. kk. — Vö.: M, Egger : Wiener Studien 54 (1937) 187. kk. — Juppiter Dolichenus: CIL III. 10606. se Feliratait lásd: Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 120. kk., építtetője városi decurio volt. Nagy T. szerint (utóbb i. h. 433) virágkora még Antoninus Pius idejére tehető, ami túlságosan korainak látszik. 87 Nagy T. : Bud. Rég. XIII. köt. Bp. 1943, 384. 88 Így M. Antonius Victorinus decurio mithraeuma [CIL III. 10461—64; vö.: Antik Tanulmányok (1958) 73. kk.], G. Iulius Victorinus decurio mithraeuma (CIL III. 14344—47; az utolsó 198-ból: Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 115, 132, 133), a Symphorus-féle mithraeum [Bud. Rég. XIII. köt. Bp. 1943, 385. kk.; Ant. Hung. 2 (1948) 98]. Egyéb, a Mithras-kultuszhoz kapcsolódó feliratok a polgári lakosság köréből: CIL III. 3414—15, 3478 (libertus), 3482 (libertus), 10466 (191-ből), 10467. —Vö.: Nagy T.: Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 433. 89 Főleg a G. Iulius Victorinus-féle mithraeum esetében látszik ez jól, amelynek oltárait Victorinus libertusai állították. 90 A Mórra került, Marcus Aurelius és Commodus salusáért állított felirat (CIL III. 3374) dedikálásának napja június 11, Concordia ősi ünnepe. 91 A polgárvárosi Nemesis-szentély egyik fel­iratának (CIL III. 10439) állítási napja június 24, Fors Fortuna ünnepe. —- Vö.: Nagy T. utóbb i. h. 403. 92 A. v. Domaszewshi : ARW 20 (1920) 79. kk. (Intercisa. I. köt. 326. sz.) 93 F. Altheim, Sol Invictus. Die Welt als Ge­schichte 5 (1.939) 290. kk. — Uő., Niedergang der alten Welt. IL köt. Imperium Romanum. Frankfurt am Main 1952, 305. kk. 94 CIL III. 6465, 3344, 3447. 95 G. Alföldy : Acta Ant. Hung. 8 (1960) 160. kk. 96 Juppiter Teutanus fogadalmi feliratát Nagy T. fogja publikálni. A hozzátartozó szobrot említi: Szilágyi J. : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 387. 97 A Liber-kultusz a II. század végén a dunai légióknál benyomult a tábori szentélybe is, ahol ápolásával a primus pilus volt megbízva: Nagy T. utóbb i. h. 409. — Egy primus pilus felirata Aquin­cumból: CIL HL 3464. 98 Vö.: Mócsy i. m. 125. 99 Vö.: M. Siebourg : BJ 138 (1933) 118; H. Kenner : JÖAI 43 (1958) 73. 100 SHA Vita Marci. 13, 1. 101 Alföldy utóbb i. h. 102 Dio LXX. 15, 6. 103 Nock i. m. 409. kk. — F. Oumont, Die Myste­rien des Mithra, Leipzig — Berlin 1923, 88. 104 Jellemző, hogy Commodustól, majd főleg Septimius Severustól az uralkodók is hívei voltak Mithrásnak: Oumont i. m. 78. kk. los Például: I. O. M. lunoni reg. et Genio Ciniaemo et Genio commercii (CIL III. 3617), I. O. M. lunoni Nepluno Marti (CIL III. 10430), 1. O. M. et lunoni et Ter(ra)e matri (CIL III. 10431) stb. 106 CIL III. 3456, 3460, 3626, 10425. 107 Vö.: H. Gressmann : Die orientalischen Reli­gionen im hellenistisch —römischen Zeitalter. Berlin — Leipzig 1930, 9. kk. 108 Vö.: Nagy T. utóbb i. h. 431. 109 Uo. 110 Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 101: I. O. M. Lib(ero) p(atri). 111 Jellemző, hogy ebben a korban a hamvasz­tásos temetkezést általánosan a csontvázas szorította ki (Nagy L. : Bp. tört. 473), amely a túlvilágon való testi élet elképzelésének jobban megfelelt. 112 Grenier i. m. 202. kk. 113 Vö.: M. J. Rostowzew, Gesellschaft und Wirtschaft im römischen Kaiserreich. IL köt. Leipzig 1931, 106. kk. 114 P. Oliva, Pannonié a pocatky krize rimského imperia. Praha 1959. 115 Uo. 339. kk. 1,6 M. Antonius Victorinusra 1.: Alföldy G, : Antik Tanulmányok 5 (1958) 74. old., 12. jegyzet. G. Iulius Victorinus polgárjogának eredete folytán bizonyosan nem bennszülött, minden valószínűség szerint szintén keleti. Symphorus esetében ezt a cognomen maga mutatja. 117 G. Alföldy : Acta Ant. Hung. 6 (1958) 192. kk. 118 Uo. 195. kk. 119 Vö. : A. Alföldi, Die Vorherrschaft der Panno­nier im Römerreiche und die Reaktion des Hellenen­tums unter Gallienus. Fünfundzwanzig Jahre Römisch­Germanische Kommission. Berlin —Leipzig 1930, 12. 120 Vö.: Acta Ant. Hung. 6 (1958) 457. 121 CIL III. 10424: I. O. M. et dis deabusque omnibus (T. Clementius Silvius, helytartó 267 körül). CIL III. 10436: Marti Victoriae Fortunáé red. (Philip­pus salusáért, Afius Avitus helytartó). CIL III. 3469: Marti Aug. (Carinus salusáért Aelius Paternia­nus helytartó és legióparancsnok 284-ben). CIL HI. 3421: Fortunáé reduci (P. Cosinius Felix). CIL III. 3426: Herculi Aug. (praefectus legionis). CIL III. 10406: Herculi Augg(usiorum). (Praefectus legionis 290-ben.) 122 E sokat vitatott feliratról legutóbb: Szilágyi J., Aquincum. Bp. 1956. 123 Gallienus alatt geniusának kultuszáról van adatunk a helytartó és a legióparancsnok közös oltárán: CIL III. 3424. 124 CIL III. 3418: Dus deabusque genioque loci 5* 67

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents