Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Alföldy Géza: Aquincum vallási életének története 47-69

JEGYZETEK 1 Brelich A., Aquincum vallásos élete. Laur. Aq. 1 (1938) 20. kk. — Nagy T. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 386. kk. 2 Például Pannónián belül maradva, Carnuntum vallásos életének is inkább csak keresztmetszetét ismerjük, mint történetét: E. Swoboda, Carnuntum. Heine Geschichte und Denkmäler. Wien 1958, 161. kk. :i G. Wissowa alapvető munkája (Religion und Kultus der Römer. München 1912) viszonylag röviden foglalja össze a történeti kórdóseket. Új szempontokat vetettek föl F. Altheim munkái: Römische Religionsgeschichte. III. köt. Die Kaiserzeit. Leipzig 1933; Sol Invictus. Die Welt als Geschichte 5 (1939) 290. kk.; Niedergang der alten Welt. II. köt. Imperium Romamim. Frankfurt am Main 1952, 305. kk.; Römische Religionsgeschichte. II. köt. Berlin 1956, 90. kk. — A problémakör tömör összefoglalását adja A. D. Nock tanulmánya: The Development of Paganism in the Roman Empire. Cambridge Ancient History XII, Cambridge 1939, 409. kk. 4 A keltezés szempontjából a feliratoknál az eleve adódó datálási szempontok mellett (consuldátum ok, uralkodók szereplése, helytartók hivatali működése, csapatjelzők stb.) igyekeztünk a lehető legteljesebben kiaknázni mindazokat a lehetőségeket, amelyek az oltárállítók névadásából, illetőleg az oltárok kidolgozásának, formájának, valamint a feliratok betűtípusainak elemzéséből adódtak. 5 CIL III. 3468. — Bud. Rég. VIII. köt. Bp. 1904, 161. kk. — Datálásukra: Acta Arch. Hung. Il (1959) 132. kk. ,! Bud. Rég. XVI. köt, Bp. 1955, 407 (Marcus lallius Bassus, helytartó 156—158 között). 7 CIL HI. 10421, CIL III. 3486, CIL III. 3419 (C. lulius Geminus Capcllianus helytartó, IL század közepe). « Bud. Rég. XVI. köt, Bp. 1955, 407. — CIL III. 3473 (Ti. Haterius Saturninus). — Vö.: Nagy T. : Bud. Rég. XIX. köt, Bp. 1959, 29. — 161—163 között. 0 CiL III. 10395. 10 CIL III. 3501. 11 A pannóniai SiJvanus-kultuszról legutóbb: G. Alföldy : Acta Ant. Hung. 8 (1960) 158. kk. 12 Vö. alább, 52. old. és A. v. Domaszewski : Die Religion des römischen Heeres. Trier 1895, 1. kk., 109. kk. 13 Pannóniában ez az istenegyüttes az aquincumi feliraton kívül még kétszer szerepel: CIL III. 3939 (Topusko), CIL III. 3292 (Mursa környéke). 14 Aquincumból vö. : CIL III. J0430 (a collegium negotiantium egyik tagjától). 15 Vö.: Brelich i. m. 27. kk. 16 Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 89 (müites leg. II. adi.). — Szilágyi J'., Beszéljenek a kőemlékok. Bp. 1949, 52 (decurio alae). — Bud. Rég. XIX. köt. Bp. 1959, 29 (Ti. Haterius Saturninus helytartó testőrsége). — CIL III. 13369 (I. O. M. et lun. reg. lui. Valerius vet. leg. IL ad., 16

1-ben). 17 Bud, Rég. XII. köt. Bp. 1937, 69. kk. (medicus legionis 11.. ad., 142 körül), uo. 71. kk. (optio valetudinarii). 18 GIL III. 3505. Vö.: Alföldi A. : Arch. Ért, (1940) 204. M Bud, Rég. XIX. köt. Bp. 1959, 29. 20 A. v. Dómat zewski : ARW 20 (1920) 80. — Vö.: CIL III. 13718 (Moesia inferior): Volcanus a capitoliumi triász és Victoria mellett. 21 Bud. Rég. XVI, köt, Bp. 1955, 404. Egy másik, korai Mercurius-felirat az aquincumi polgárvárosból: Bud. Reg. XII. köt. Bp. 1937, 111. 22 A. Mócsy, Die Bevölkerung von Pannonién bis zu den Markomannenkriegen. Bp. 1959, 70. kk. 2;i CIL III. 3432. — Vö.: Mócsy i. m. 186/2. sz.: /. 0. M. pro salute et reditu et victoria imp. duorum Aug. T. Ael. Celans stb. 164. augusztus 1-én. — Arch. Ért, 78 (1951) 107. — Mócsy i. m. 186/3. sz.: /7. O. M. el lunoni regi]na[e pro sal. e]t incolu [mijlal. ciint(alis) [Erajviscor(vium) T. Ael. Valens et P. Ael. [Dujbüalns Ilvir(i) man. Aq. — CIL III. 14341". — Mócsy i, m. 186/32. sz.: I. O. M. M. Ulp. Optalus d(ecurio) mfunicipii) A(quincensiurn) Il(vir). —- CIL HL 3348 (10334). — Mócsy i. m. 190/1. sz, (Székesfehérvárról): I. 0. M. M. Ulp. Quadralus dec. m. llvir q. q. — CIL III. 10408. — Mócsy i. m. 186/5. sz.: lunoni regináé P. Ael. Maximinus lab(ularius) c(imlatis) Er(aviscorum). 24 Brelich i. m. 84. — Nagy T. : Budapest története. I. köt, Bp. 1942, 407. kk. — Vö.: G. Alföldy : Acta Ant, Hung. 8 (I960) 156. 25 CIL III. 3432. Az oltár oldallapjain megjelenő Mars és a hely geniusa (vö. Nagy L. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 608. old., XCVI. t. 1—2) szintén elválaszthatatlanok a császárkultusztól. 26 CIL III. 3431. — Vö.: Alföldi A. : Budapest története, I. köt, Bp. 1942, 325, 351, 411. jegyzet. 27 Intercisa. 1. köt, Bp. J954, 294. sz. — Mócsy i. m. 205/13. sz. 28 CIL III. 10377. — Mócsy i. m. 190/1. sz. 29 Nagy T. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 414. — Alföldy G. : Soproni Szemle 13 (1959) 162. 30 A. Brühl : Liber pider. Origine et expansion du culte dionysiaque à Rome et dans le monde romain. Paris 1953, 187. kk. 31 CIL III. 3437 (10414). — Mócsy i. m. 186/ 47. sz.: I. O. M. Balsiu. — Bud. Rég. XII. köt, Bp. 1937, 93: I. O. M. Silvanus. — CIL III. 3450. — Mócsy i. m. 186/53. sz.: I. O. M. Victor Eessati (libertus). — Bud. Rég. XII. köt, Bp. 1937, 128. — Mócsy i, m. 186/46. sz.: Silvanis Appius Ilosionis (serons) vagy (libertus). Silvanus tisztelete megtalálható az idegeneknél is; CIL III. 3514: [Silvano] silve(stri) Atilia G. f. Prise a. 32 G'. Alföldy : Acta Ant, Hung. 6 (1958) 448. kk. 33 CIL III. 3487. 34 CIL III. 10441 (a polgárvárosi Nemesisszentélyből, 162-ben): Nemesi omnipotenti Aug. M. Ulpius Zosimus. — Az állító valószínűleg libertus, vö.: Mócsy i. m. 04