Budapest Régiségei 20. (1963)

JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1959. évben 529-560

eltér egymástól, az előbbi nyilvánvalóan később épült rá az utóbbira. A különbség azonban más vonatkozásban is megnyilvánul. A barokk szentélyfal nagy vonalakban a korábbi alapozást követi, de részleteiben helyenként olyan mértékben tér el attól, hogy pl. a nyolcszög három oldalával záródó apszis DK-i sarkának nincsen alapozása, mert az öntött fal alapozása alatta negyedkörívben elfordul. Az alapozás és a felmenő fal körvonalának különbségét még fokozza, hogy míg a szentélyfalak egyenes, szabályos, vonalat követnek, az alapozás két helyen, a D-i és K-i oldalon is pillérszerűen előreugrik, a D-i szentólyfal alatt pedig ÉK—DNy-i irányban továbbhúzódik és derékszögű csonkban végződik. Kétségtelenül megállapítható, hogy a Szerb utcai barokk templom alapozása a XVIII. századi, fennálló szentélyfalakkal nem egy időben épült, és nem annak alapozásául szolgált. Az alapozás körvonala szokatlan jellegű épületre utal: a feltárt rész két kiugró pillérszerű szakasz között, negyedköríves áthidalás. A falvastagság nem volt megállapítható, mivel a templomszentély belsejében feltárást nem végezhettünk. A kiásott alapozás datálására vonatkozólag a környező föld réteg viszony ai és a felszínre került leletek adnak némi felvilágosítást. A rétegviszonyokat a már említett újkori sírok nagymértékben megzavarták, áttekinthető keresztmetszetet csupán a templom K-i fala melletti kutatóárokban elemezhettünk ki. A barokk járda a mai szinttől 90—100 cm mélységben került elő. Ez alatt, 153 cm mélységben újabb habarcsos nívó jelentkezett, amely az alatta talált cserépleletek alapján a XVI—

XVII. századra tehető. Ez alatt 42 cm-re (190 cm-es abszolút mélységben) égési szint mutatkozott, alatta ós felette XV—

XVI. századi cserópanyaggal. Az égési szint tehát a XV. század végére és a XVI. század elejére datálható. Döntő körülmény, hogy ez a legalsó szint nemcsak a kutatóárok falain, hanem a templom falán is biztosan észlelhető volt. E jelenség azt bizonyítja, hogy a barokk templom alapjául szolgáló öntött falazat legkésőbb a XV—

XVI. század fordulóján már fennállt. Perdöntő következtetéseket csak a terület teljes horizontális és vertikális feltárása után vonhatnánk le. Ilyen feltárás azonban a Szerb utcai templom esetében nem valósítható meg. Az eddigi kutatás eredményeképpen az mindenesetre megállapítható, hogy a mai templom helyén már a középkorban kőépület állt. F. Tóth Rózsa TÖRÖKKOR Az I. leer. Úri utca 40. sz. ház udvarában július 20-tól október végéig megszakításokkal folyó kutatások alkalmával több helyen megtaláltuk a törökkori macskafejes udvarburkolatot. A sziklába vágott középkori kút kávájának kis méretű téglával felfalazott magasítása és a kút nyílását szegélyező kőkeret ugyancsak török eredetű (26. kép). Az I. Jcer. Úri utca 41. sz. romépület Dárda utcai földszinti homlokzatán október 7-től 15-ig végzett kutatás alkalmával a barokk falköpeny alól török kapu kőkeretének és ívének részlete került napvilágra. (Lásd Lócsy E. jelentését ugyanebben a kötetben.) A barokk elfalazásból kibontott szegmentíves záródású, kőkeretes kapunyílás eredeti szintje a jelenlegi utcanívó alá húzódik (27. kép). A kőkereten jól megfigyelhető a felületnek fogasvósővel történt jellegzetes török megmunkálása. A kávakövek és a kerékvetők mészkőből, az ív darabjai pedig gondosan megmunkált homokkőből faragottak. A kerékvető kiképzése sajátos formát mutat, kapunyílás felé néző oldala negyedkörrel kapcsolódik a kávakőhöz. Az ív darabjait a hézagoknál lesimított tiszta mészhabarcs köti össze. Az íven is látható mészhabarcs-vakolat maradványok arra engednek következtetni, hogy az ív eredetileg vakolt és meszelt, vagy esetleg színezett volt. Az ív fölött, ezzel párhuzamosan, de mintegy 2 cm-rel előugorva, téglaív húzódik. A téglaív homokkőből alakított vállai külső síkjukkal a kapu kávaköveinek külső széleit követik. A kis méretű keskeny téglákból falazott ív fölött, azzal egy síkban, megtaláltuk az előzőhöz hasonló téglákból rakott falszakasznak kisebb maradványát. Az ív tégláin sok helyen fogasvéső nyomai láthatók. A fal tóglaközeit majdnem a tégla vastagságával azonos 553