Budapest Régiségei 20. (1963)
JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1959. évben 529-560
bontása, ill. az említett terület feltöltése a múlt század végén történt, az innen származó közép" kori leletanyag csak a környékről kerülhetett jelenlegi helyére. E középkori leletek eredeti lelőhelyét a volt királyi palota vagy a József főherceg-palota területén kell keresni. Az /. her. Savanyúleves bástya D-i kazamatájának beomlott falából több másodlagosan felhasznált, vörösmárvány, gótikus sírkőtöredéket, tagozott követ, az É-i kazamatát elválasztó újabbkori falból pedig mészkőből faragott reneszánsz rozettat emeltünk ki. A rondella falában különben még igen sok másodlagosan beépített középkori kő látható. Az I. her. vári bástyafal Véli bej és az Esztergomi rondella hözötti szakaszának területén a bástyasétányon május ós június hónapban ásott kutatógödörben a középkori bástyafal zúzott kövekből épült részletét találtuk meg. A bástyafal a természetes sziklára épült. Az /. her. Babits Mihály sétány melletti bástyafal középkori szakaszánál húzott kutatóárokból október 14. és december 14. között nagy mennyiségű XV. századi edény töredéket emeltünk ki. A bástyafal tövében levő és a sziklára települt legalsó kultúrrétegben néhány teljesen ép XIV. századi edény és sok töredék is volt. A rétegek és a leletanyag tanúsága szerint a bástyafalnak e szakasza a XIV. század folyamán már állt. Az e helyen függőlegesen emelkedő várfal erős sóderes habarccsal kötött zúzott mészkőből épült a sziklára. Az Erdélyi bástya melletti kutatóárokból ugyancsak jelentékeny középkori cserépanyag került felszínre, köztük a legalsó rétegből XIII. századi edénytöredékek is. Az I. her. Halászbástya és Isholalépcső hözötti szakaszon folyó parképítés alkalmával a domonkosok templomának apszisától kissé É-ra K—Ny-i irányban húzódó falmaradványra bukkantak. A december 11-től folyamatban levő leletmentés során megkíséreltük megállapítani az épület kiterjedését és az előkerült fal hosszát. Eddig mintegy 25 m hosszúságban követhettük a D-i zárófal irányát. Megtaláltuk az épület Ny-i zárófalának, ill. közfalának egy szakaszát, és egy másik közfal részletét. A D-i zárófal a sziklához támaszkodik, amelyen jól megfigyelhetők az egykori kőbányászás nyomai. Megtaláltuk az épület helyiségeinek homokkőzúzalékkal borított padozatát is. A falak sóderes habarcsba rakott zúzott mészkőből épültek. A betöltésből néhány XIV. századi bordatöredék, kevés XIV— XV. századi edénytöredék és tetőcserépmaradvány került felszínre. Az ópületmaradvány különösen topográfiailag jelentős, mert eddigi ismereteink szerint az említett területen középkori épületről nem tudtunk. Legkorábbi, XVII. századi térképeink ugyanis e területen e bástyafalon kívül még épületmaradványokat sem jeleznek. Lehetséges, hogy épületünk kapcsolatban lehetett a Várhegyen levő és az említett épületmaradványok közvetlen közelében állott domonkos kolostorral. Erre enged következtetni a bástyafalon ma is látható elfalazott középkori kapunyílás, amely a kolostor udvarába vezetett. Az épület pusztulása még a visszafoglalás előtt, a török időkben következhetett be. Idejét az 1602-es ostrommal kell kapcsolatba hoznunk, amikor a Vár e szakasza és ennek közvetlen környéke igen sok kárt szenvedett. Oerő Győző Az I. her. Kapisztrán téri Mária Magdolna-templom tornyának helyreállítása kapcsán kutatás folyt az északi, gótikus kápolna és az újkori előcsarnok területén. Az északi kápolnában lebontásra került az erősen megsérült fiókos, barokk dongaboltozat. Az eltávolított újkori maradványok alatt előkerült a XV. század második felére datálható gótikus boltozat részlete. A kápolna a toronnyal nem egy időben épült, a torony külső támpilléreit később alakították ki. A két építési periódust igazolja a támpilléreknél mutatkozó falelválás, a két alapozásnak egymáshoz való viszonya. A gótikus kápolna belső szintje 5—10 cm-rel mélyebben volt, mint a mai (24. kép). A kápolnában, az É-i fal előtt 127 cm mélységben egy É—D-i irányú, 80 X 170 cm-es méretű kifosztott középkori sír alja mutatkozott. Ugyanebben a mélységben sok szétdobált emberi csontot találtunk. A feltöltésből előkerült törökkori kerámiaanyag alapján arra következtethetünk, hogy a törökök a XV. századi szintet megbontották. A feltöltésben újkori bolygatás nyomai is észlelhetők. A kápolna É-i külső falánál és az újkori előcsarnok területén húzott kutatóárokban döngölt agyagba rakott dunakavicsos középkori utat figyelhettünk meg. A templom Ny-i homlok550 '
