Budapest Régiségei 20. (1963)
JELENTÉSEK - A Budapesti Történeti Múzeum leletmentései és ásatásai az 1959. évben 529-560
Az első K—Ny-i tájolású téglasír fejénél a téglát sztélészerűen állították fel. A csontváz fejjel nyugatnak feküdt. Mellékletei: a vállon pontkörökkel díszített hagymafejes fibula, a medencén övcsat, a lábnál két gömbhasú üvegedény (9. kép). A csontváz kibontásakor, kb. 15 cm földréteg alatt ugyanebben a sírban egy ellentétes tájolású női csontvázat is találtunk. Feje a koporsó DK-i felében helyezkedett el, mellette kis szürke korsóval. Ellentétes tájolású, kettős temetkezéssel találkoztunk már Aquincum körzetében. A Török utcában előkerült, kőlapokból összeállított sírban is az egyik koponya a koporsó K-i, a másika Ny-i végében feküdt. Feltevésünk szerint a Szőlő utcai két csontváz nem egy időben kerülhetett a sírba, mivel földréteg választotta el őket egymástól. A másik sír ÉNy—DK-i tájolású, kőlapokból összeállított gyermeksír, lábánál egy zöldmázas és egy szürke kis korsóval (10. kép). Parragi Györgyi A III. her. Meggyfa utcában az Aquincumi Múzeum munkaközössége Szilágyi János irányításával, Kába Melinda, és Parragi Györgyi közreműködésével április 6-tól augusztus 31-ig folytatta a Hévízi úti lakótelep építésénél 1958-ban előkerült római kori leletek feltárását (11. kép). A Héraklész-Déianeira mítoszát ábrázoló mozaikot magába foglaló épület megmaradt részét teljes egészében kibontottuk. A 33 m hosszú, hat helyiségből álló épület a katonaváros E-i szólén állott villasorhoz tartozott. Különleges jelentőségét pannóniai viszonylatban egyedülálló mozaikpadlói adják. A Héraklész-alakos, a Budapest Régiségei előző kötetében ismertetett legészakibb padló mellett D felé haladva az első helyiség mozaikjának csak a keretelése maradt fenn. Ez fekete, fehér, vörös és barnás kövekből készült. Díszítése a szélén meandervonal, ezen belül négyzetek ós téglalapok. Az embléma teljesen elpusztult, csak apró, fehér kövekből kirakott belső keretelése maradt meg egy kis darabon. A következő helyiség padlójának mintázata túlnyomóan geometrikus jellegű. A falak mentén csupán körvonalaiban színezett, téglalapokból álló díszítés húzódik, ezen belül váltakozó színű, hegyükre állított négyzetek között ún. Salamon-csomó. Az épületet D-ről záró apszisos helyiség mozaikpadlója erősen töredékes. Az egyik hosszú oldal mentén egyszerű geometrikus, hálómintás, ill. téglalapokból álló keretelésen belül szárnyas puttót mintázott a művész, amint szőlőfürtöt nyújt a feléje lépkedő, természetes színekkel ábrázolt tigris felé (13. kép). Efölött a részeg Héraklészt látjuk, az őt támogató két alak között. A figurák, sajnos, csak derékig maradtak meg, de a hérosz felismerhető jellegzetes bunkósbotjárói és az ábrázolás módjáról. Magának az apszisnak közepén egy szőlőlugasban álló tigrist ábrázolt a mozaikkészítő mester. Ennek is elpusztult a legnagyobb része. A keretelés kettős szalagfonaton kívül egyszerűen megformált indadíszítés. Az épület belső falai festve voltak, a freskókból azonban csak kisebb töredékek maradtak meg (12. kép). A falfestményeknél két periódust lehet megkülönböztetni, az i. sz. II— III. század fordulójáról. Az ábrázolás túlnyomóan növényi ornamentika, részben ún. hálómintás, részben körös és szabályos sokszögekből álló keretelésben. Figurális csak két kisebb, emberi kart és lábat ábrázoló töredék. Színezésükben általában világos alapon, vörös szegélyezéssel, a sárga, kék és a zöld dominál. A még 1958-ban előkerült további két mozaikról kiderült, hogy egy másik épülethez tartoztak. Az egyik mozaikpadló majdn3in teljesen ép. Mérete a zöldesszürke szegélyen belül 179 X 184 cm, és két ökölvívót ábrázol. A győztes diadalmasan áll, míg versenytársa már vérző fejjel a földön hever. Kevés színnel, csak a kontúrokat hangsúlyozva, de kifejező erővel ábrázolja a palaestra-jelenetet. Méreteiben és megfogalmazásában hasonlít a polgárvárosi „birkózó jelenetes" mozaikhoz. A másik, tőle mintegy 2 m-re levő mozaik színesebb és apróbb kövekből készült, de legnagyobb része elpusztult. A megmaradt részen két fej ismerhető fel. x\z épülő lakótelep iskolája alatt és attól É-ra a kutatóárkokban még további épületmaradványokat tártunk fel. Több terrazzópadlós, hypocaustumos helyiség és csatornarészlet került felszínre, nagy mennyiségű kerámiatöredék kíséretében. Az epületek alaprajzát és rendel538