Budapest Régiségei 20. (1963)

JELENTÉSEK - A budai vár házainak 1959. évi műemléki kutatásai 489-527

pincézve. A kibontott törmelék és földréteg alól két ívesen hajló alapvonalú, kőburkolásos csatorna került elő, ezek a feltárt terület nyugati szakaszán futhattak össze (47 — 48. kép) ; a csatornának ezt a szakaszát azonban már korábban elbontották. Az északi irányból jövő csatornaszakaszt az Űri utca 30. sz. telek középső szakaszán az előbbiekben említett újkori dongaboltozat építésekor levágták. A dél felől idekanyarodó csatorna felsőbb szakasza követhető a területet délről lezáró fal belsejében, így a fal a csatornával egyidős. A Haüy-térkép szerint a csatorna fölötti területen ház nem volt, hanem itt keskeny utcácska húzódott. A csatorna fölött találtunk egy nagyköves szintet, amely a legfelső útszint maradványa lehetett. A csatorna — a réteg viszonyok tanúsága szerint — későközépkori lehet. A nagyköves, csatornát fedő útszint alatt ugyanis három korábbi, szintgyanús réteg került elő, ezek a csatorna építése előtti időből származnak. Magának a csatornának az alja is az egyik (felülről számított harmadik) kemény szinten nyugszik. A csatorna szerkezete, felépítése is arra vall, hogy már a későközépkorban keletkezett, ugyanis nem készült már olyan szépen faragott és összeillesztett kövekből, amelyek általában a klasszikus középkori csatornák jellemzői. A csatorna alját, oldalfalait és fedőlapjait kissé durván hagyott, inkább hasított, mint faragott felületű kőlapok alkották. A csatorna alapozása szabálytalan kövekből készült. A déli oldalról jövő csatornánál a szerkezet még jobban kivehető, az északi már sokkal rongáltabb állapotban van, s a csatorna alját borító lapos köveket kivétel nélkül kitermelték. A köveken kopás nyoma csak igen gyéren látszik, így a csatorna hosszú életű nem lehetett. Valószínűleg a fölötte futó utcaszakasz beépítésével szerepe megszűnt, márpedig az 1696. évi Zaiger már épületet jelöl a Haüy-féle térképen szereplő utcácska helyén. A területen előkerült leletanyag sajnos nem datálja pontosan a rétegeket, sok középkori — közöttük XIII. századi —• töredék volt benne. Nagy Emese ŰRI UTCA 41. SZ. Zártsorú, körülépített udvaros, egyemeletes sarokház volt. 1944—45-ben súlyos sérüléseket szenvedett, 1946-ban romtalanították, majd 1952-ben a határfalak kivételével lebontották. A telek már a XIII. században is beépített volt, ennek bizonyítékát az északi tűzfal földszintjén láthatjuk. Itt a két íves fülkével tagolt fal román technikával, hasított kövekből épült; ugyancsak hasított kövekből készültek a fülkék ívei is. Felette, az emelet magasságában boltozatos teremmaradvány látható (49. kép). Kora a faragott részletei (falívek és gyámkövek) alapján a XIII. század végére, vagy a 1300-as évek elejére tehető.

7 Ezt a korai épületet a XVI. században átépítették, ugyanakkor a telek keleti végében különálló épületet emeltek. Az 1687. évi Haüy-féle térkép ugyancsak egy épületet jelöl (71. sz.), de az 1696. évi Zaiger 67. és 68. sz. alatt kettőt említ. 1952-ben, amikor a romos épületet lebontották, a kutatás során—amelyet Czagány István végzettvilágosán kitűnt, hogy a telken valóban két épület állott. Az Űri utca felé tekintett a nagyobb épület (ennek tartozéka a boltozatos emeleti terem), ennél jóval kisebb volt az, amely a telek északkeleti végében, az Országház utca 16. sz. ház nyugati zárófala mellett állott. 1686-ban a két épület erősen megrongálódott, 1703-ban építették újjá. A jelenlegi feltárás során alapos kutatást nem végezhettünk, mert az elvégzett földmunkák csupán a tervezési feladatok megkönnyítését célozták, régészeti kutatásra szinte alig nyújtottak lehetőséget. A pincék teljes feltárására sem került sor. Ennek következtében új eredményeink csekélyek. Feltártuk a középkori boltozatos terem alatti földszinti helyiség déli határfalát. Amennyiben a földszinti állapotnak felel meg az emeleti — biztonsággal állíthatjuk, hogy az emeleti boltozott terem egy boltszakasz szélességű volt. Kisebb kutatások nyomán kitűnt, hogy a terület erősen sziklás, sok helyütt, pl. az Országház utca 16. sz. épülettel határos területen a fennálló falak mentén leásva közvetlenül a mai szint alatt 10—25 cm-re sziklát találtunk. A legjelentősebb leletre a Dárda utcára néző homlokzati falban akadtunk, ahol egy nagyméretű, íves záródású, Gerő Győző megállapítása szerint törökkori kapu jobb oldali keretkövét tártuk fel vakolateltávolítás és falbontás útján. Megtaláltuk a kapu lábazati kövét és ívének indítását is. Lábazati kő gyanánt középkori párkánykövet használtak fel. A kapu teljes feltárását 523