Budapest Régiségei 20. (1963)

JELENTÉSEK - A budai vár házainak 1959. évi műemléki kutatásai 489-527

helyiséget elválasztó pincefal kettős, egymás mellé épült, igazolva a Táncsics Mihály utcai homlokzaton is konstatálható tényt, miszerint ezen a helyen volt az eredetileg két középkori ház határvonala. A régebbi és újabb okleveles kutatások, valamint a műemlékkutatások eredményeit összegezve, a ház építéstörténetét a következőkben foglalhatjuk össze. A mai Fortuna utca 21—Táncsics Mihály utca 24. sz. ház helyén a középkorban a Fortuna utcai oldalon egy, a Táncsics Mihály utcai oldalon két középkori ház állt. A két utcára néző szárnyat K—Ny-i irányú udvari épület kötötte össze. A ház legrégibb fennmaradt részlete egy kőoszlop az udvari hátsó folyosón; a XIV. század végén, a XV. század elején készülhetett. A legnagyobb szabású építkezés a XV. század elején zajlott le. Ekkor épült a Fortuna utcai szárny, ahol a ma egymás mögé sorakozó három helyiség helyett a XV. században egyetlen hosszú terem állt a földszinten, a feltárt válaszfalak figyelmen kívül hagyásával sorakozó mennyezettartó konzolok tanúsága szerint. Ugyancsak a XV. században épült a Táncsics Mihály utcai épületszárny is: a kettős ülőfülkés kapualj és a tőle északra fekvő helyiségek. A ház déli oldala külön, keskeny házacska volt. A két utcai épületet az északi oldalon udvari szárny kötötte össze, a középkori udvari épület ma is megfogható részét az árkádos udvari helyiség északi falában feltárt boltív és a hátsó folyosó kőoszlopa jelenti. A Táncsics Mihály utcai és a Fortuna utcai szárnyak közötti udvaron a két épületet elválasztó fal nyomára nem bukkantunk. A két épület feltehetően már a XV. század elején egy tulajdonos kezén volt. A tulajdonos a XV. században — a Táncsics Mihály utcai oldalon feltárt, udvari jelenetet ábrázoló freskó tanúsága szerint — a királyi udvarhoz közelálló előkelő polgár lehetett. A ház birtokosa a XVI. század 30-as éveiben a környékbeli házakkal foglalkozó oklevelekből kielemezhetően Ethyeky Albert budai polgár volt. A hódoltság idején lezajlott átalakítás nyomát kődongaboltozatok (a Táncsics Mihály utcai oldal földszintjén és a pincében) és kisebb építészeti részletek őrzik. A török uralom alatt nevezetes személy lakóhelye, vagy legendás események színtere lehetett, mert az utókor emlékezetében mint a ,,török ház" maradt meg. A XVIII. században mindkét homlokzaton díszítésként turbános török fejet alkalmaztak. Az 1686-os ostrom alkalmával aránylag csekély sérüléseket szenvedett, és a Táncsics Mihály utcai oldalon a ház emeleti részei is megmaradtak. Az újjáépítés a XVIII. század folyamán több részletben történhetett, utolsó alakját a XVIII. század második felében nyerte, amikor előbb a Fortuna utcai szárnyat, majd 1780 táján a Táncsics Mihály utcai oldalt építették át. Ez utóbbi átalakításkor keletkezett a ma is meglevő török fejjel díszített copf kapu. A ház a XIX. század folyamán is jelentős változásokon ment át. 1936—37-ben Szepesy Sándor tervei szerint nagyobb arányú belső átalakításokat végeztek rajta. 1944—45-ben igen súlyos háborús sérülések érték. A Fortuna utcai szárny a földszinti falak egy részének kivételével teljesen elpusztult, a Táncsics Mihály utcai homlokzatnak pedig az északi utcai oldala omlott le a tetőzettel együtt. 1947-ben szerkezetileg helyreállították és lefedték a Táncsics utcai és a megmaradt udvari szárnyat. Feuer Istvánné SZENTHÁROMSÁG TÉR 7. SZ. Az itt állott épület 1944—á5-ben olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a háború után teljes lebontására került sor. Helyén eredetileg két középkori lakóház állhatott, ezek az 1686. évi ostrom során erősen megrongálódtak, újjáépítésük a XVIII. században barokk stílusban történt. A két házat a XIX. században egyesítették, majd 1870-ben a második emelet felépítésével a ház elnyerte végleges alakját. Haüy 1687-ben készült térképén a 122. sz. alatt szerepel, homlokzati hossza 46 láb, azaz 14,54 m. Ez a homlokzat mai méretét meg sem közelíti; de egyébként is nehéz a Haüy-térképet jelen esetben kiindulási pontként felhasználnunk, mivel épületünk mellett két telket is 123-as számmal jelöl. A két homlokzat méretét összevonva közli, ilyen formában a 123. sz. részben a mai Országház utca 2. sz. házzal, részben a Szentháromság tér 7. sz. telekkel azonosítható. — Az 1696-os Zaiger épületünket a 103. sz. alatt említi.