Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Seenger Ervin: A Kiscelli Múzeum grafikai gyűjteménye három látképének attribuálása 481-486

8. kép. Tabáni részlet. Fénykép az 1870-es évekből Utóbb említett tollrajzunkkal ós az ötlapos Jaschke-sorozattal egykorú az a gouache festésű kis látkép, amelyen a Gellérthegy északi lejtőjéről mint nézőpontról felvéve látjuk a királyi palotátjobb oldalon a Dunával, a Margitszigettel és alipótvárosi Duna-part egy csekély részletével. A 19,2 X 23,7 cm méretű veduta nemcsak technikájánál fogva áll közelebb az ötlapos vízfestménysorozathoz; a staffázsalakok ábrázolása ós a színkezelés is megegyezik (6. kép): a lombozatot a festő — hasonlóan a tollrajzokéhoz — ugyancsak a zöldet fedő sárgával keverve ábrázolja, a gouache-festésű látképen ugyanazt a ,,seprőszerű" levélzetet látjuk, mint a sorozat megfelelő képelemeinek esetében (7. kép). Szinte egyezők a magas, karcsú, térdben „megtörő" férfi és a merev, babaszerű testtartású női staffázsalakok. Liátképünk színkezelése azonos a sorozatéval: romantikus hangulatú, már-már a giccs határát érintő lilás, narancsba játszó, édeskés tónusú, amelyen mintha Ph. 0. Runge hatását éreznénk. Jaschke helyrajzi hitelességének bizonyítására 8. képünkön bemutatjuk a Tabán megfelelő részéről az 1870-es évek folyamán készült fénykép reprodukcióját is, amely a Kiscelli Múzeumban található. A mondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a két tollrajz közül az 1810-ben készült lap a bécsi Nationalbibliothek Jaschke-veduta jávai összevetve utal Franz Jaschke szerzőségére, az 1820 körül készült tabáni látkép mesterében pedig a korábbi tollrajz technikájával való rokonság alapján kell látnunk Franz Jaschket, végül a gouache-festésű veduta mesterét kutatva az ötlapos sorozat hasonló staffázsalak-ábrázolása és színkezelése utal a közös mesterre. 486