Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai és pesti vonatkozású reneszánsz emlékérmek 451-464

III. MAGYAR ÉRMEK Magyarországon az éremművészet első termékei a körmöcbányai pénzverdéből kerültek ki. Az itt dolgozó éremvésők első műveikben részint tiroli példák hatása alatt készítették emlékéremszerű vereteiket (II. Ulászló tallérjai, II. Lajos lovasérme stb.), részint a joachimsthali biblikus érmek utánzataként hasonló tárgyú műveiket. E korai emlékérmek sorában budai vonatkozású csupán egyetlen alkalommal készült három változatban. Ezek az érmek 1544-ben kibocsátott restituciós veretek, amelyek a hátlapi feliratban Buda nevét is említik. Előlapjuk a II. Lajos koronázására készült érmek előlapi éremképének utánzata, amely éremkép a vánkoson ülő koronázott gyermekkirályt ábrázolja az 1508. évi koronázás alkalmából. A hátlapi körirat pedig azt fejezi ki, hogy Buda város és a magyar nemzet hatalmas lenne, ha II. Lajos király még élne. A kis érmek készítésének közvetlen célja ismeretlen, csupán a hátlapi feliratok végén látható V—

G jegy alapján állapítható meg annyi, hogy Guglinger Farkas megrendelésére készültek, aki Mátyás király emlékére is készíttetett 1542-ben egy emlékérmet. Ez utóbbinak a feliratában magát mint ,,Volfgangus Guglinger Stirus Civitatis Cremnitiensis Praefectus" jelölte meg, és Matunák közlése szerint is városbíró volt 1546-ban. A II. Lajos-érem hátlapján a V—

G betűk közötti sisakábra is nyilván az ő jegye lehet.

31 Az érem készítője pedig Fuessl Kristóf körmöci érem véső (f 1561), aki a Guglinger által veretett Mátyás-éremnek is a mestere volt, és akinek a nevéhez egész sor emlékérem készítése fűződik az első körmöci tallérok bélyegeinek vésésén kívül. A szóban forgó típus három változatban ismeretes, főként a hátlapi többsoros felirat eltérései szerint (13—15. sz.). E három változat három különböző verőtőre vall, és ebből következtethető, hogy viszonylag nagyobb mennyiségben verhették ezt az éremfajt. Ezt különben aránylag gyakori előfordulásuk is bizonyítja. A körmöci eredetű emlékérmek sorában több közvetlen budai vonatkozású példány nem mutatható ki. A felsorolt, három csoportba osztott éremsorozat érdekes illusztrációs emlékanyagot nyújt Buda és Pest egykori történetéhez. Az ábrázolt személyek — II. Lajostól eltekintve —- olasz és német nemzetiségűek, magyar nem akad köztük. Ennek az az oka, hogy az éremművészet nálunk csak később kezdett olyan szerepet játszani, mint amelyet külföldön már elért; és a XVI. század elején, az egyetlen Bakócz Tamást kivéve, magyar személyt — jelenlegi ismereteink szerint — nem ábrázoltak érmen. Ezek az idegenek azonban tevékeny szereplői voltak a két város akkori életének, akár a királyi udvar humanistáira, akár pedig a lezajlott hadjáratok résztvevőire gondolunk. Nem látszik tehát céltalannak ezt a végeredményben bizonyos fokig heterogén éremsorozatot együttesen bemutatni, mert a közös vonás —a budai vagy pesti vonatkozás —számottevő ikonográfiái és történeti emlékké avatja; segítségével talán közelebb lehet jutni a csupán írott források adatai alapján megformált személyek megismeréséhez. 460