Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Feuerné Tóth Rózsa: Középkori hypokaustum a Margitszigeten 427-448

innen indul az a lépcső, amelyen keresztül a fűtőberendezést tüzelőanyaggal ellátták. Alaposabbnak látszik az a feltevés, hogy ez a helyiség a konyha és a refektórium között tálalóhelyiség volt, amely egyúttal a konyha és a kerengő között a déli oldalon elterülő nagy udvarra átjárókónt szolgált. Arra, hogy a refektórium, ill. a tálalóhelyiség (a kutatások kezdetén még calefactórium) területén 1958-ban kutatóárkot ássunk, az a tény ösztönzött, hogy Lux Géza 1938-ban készült felmérésén a tálalóhelyiség nyugati fala mellett csigalépcső látható. Az 1938-as publikáció ennek rendeltetéséről nem emlékezik meg, ezért ezen a helyen a lépcsőt ismét feltártuk (4. kép). A lépcső a refektórium keleti zárófala mellett, a fal középtengelyében nyitott ajtónyüáshoz vezetett. Ezen keresztül egy kamrácskába jutottunk, amely 3,46 X 2 m-es alapterülettel a refektórium padlószintje alá nyúlt

6 (2. kép). A kamra kitisztítása után azt észleltük, hogy annak fala, de elsősorban padlója kormos, erősen átégett felületű, nyilvánvalóan tüzelés célját szolgálta. A fütőkamra padlószintje a refektórium padlószintjéhez képest 1,40 m mélységben van; oldalfalai 100 cm magasságig emelkednek, rajtuk boltozat indítása már nem észlelhető. A fűtőkamrának mind padlója, mind bélésfalai téglából vannak. Apadió három sor egymás fölé helyezett téglából áll (3. kép). A legfelső sort szorosan egymás mellé rakott, élükre állított, 28 X 14 X 4,5 cm méretű téglák alkotják (5. kép). Ez a téglasor a feltáráskor a tüzelőnyílás előtti 95 cm szélességű sávban hiányzott. A második, középső padlóréteg elhelyezésben és méretben azonos a felsővel, azzal az eltéréssel, hogy a tüzelőnyílás előtti szakaszon fekvő téglákat találtuk a legrosszabb, hiányos, átégett, kormos állapotban. Ez a jelenség arra engedett következtetni, hogy ezen a részen égett a tűz. A harmadik, legalsó tóglasor már lapjukra fektetett téglákból áll, méretük: 28 X 13 X 4,5 cm (6. kép). A fűtőkamra keleti oldalfalát a refektórium keleti fala alkotja, a többi három oldalon kettős fal övezi. A külső, 25 cm vastag köpenyfal mészhabarccsal kötött törtkő falazat, a belső bélésfal a déli és a nyugati oldalon a köpenyfalhoz keskenyebb oldalukkal simuló téglákból áll (3. kép). A téglák kötőanyaga mind a padló, mind a bélésfalak esetében kályhásagyag. Az északi oldalon levő bélésfal a másik két oldaltól jelentősen eltér. Itt ugyanis a bélésfal a köpenyfalhoz nem közvetlenül simul, hanem a kettő között egy 15 cm szélességű légaknát hagytak ki. Maga a bélésfal sem alkot egységes téglastruktúrát, ugyanis azt négy faragott kőlap szakítja meg (3. kép). A kőlapok anyaga szentendrei amfibolandezit,

7 méretük: 0,65—1, 10 X 0,56 X 0,13 cm. A kőidomok egymáshoz képest a tüzelőnyílástól a kamra nyugati zárófala felé emelkedő lépcsővonalban helyezkednek el. A legalsó, IV. számú kőidom a legalsó, fekvő téglákból álló padlósíkon nyugszik, a III. számmal jelölt 56 cm-rel feljebb, a II. és I. számú az alsó padlósík felett 80 cm-re helyezkedik el. A kőidomok kialakítása nem egységes (9. kép); a négy közül háromnak közepén két-két, egymástól 30 cm távolságra vágott, 22 cm átmérőjű kerek nyílást találunk. A nyílások a feltárás kezdetén — éppúgy, mint a mögöttük húzódó légakna — tóglatörmelékkel vegyes agyaggal voltak betöltve, a légakna tetejét a refektórium XVI. századi padlószintjéig habarccsal kötött téglákkal fedték le. Minden jel arra mutatott, hogy a légnyílásos kőidomok ós a mögöttük húzódó légakna eredetileg füstelvezető járat volt; ugyanis megtisztításuk után azt tapasztaltuk, hogy belül is kormos volt a felületük. A kőidomok hosszú időn keresztül erős hőhatásnak kitéve elrongálódtak, széttöredeztek, ekkor — funkciójukat megszüntetve — a füstjáratokat agyaggal és téglatörmelókkel eltömték. Ugyanekkor a fűtőkamra boltozatát is elbontották. Hogy ez mikor törtónt, arra is választ tudunk adni, ugyanis az előbb említett habarcsos téglafedés között XV. századi edénytöredéket találtunk. A leírt tüzelőkamrához annak nyugati, keskenyebb oldalán f~\ alakú kőfal csatlakozik (3. kép). A fűtőkamrához nem épült hozzá, attól világosan, széles réssel elválik. Belsejét agyaggal kötött, szabályos rendbe rakott, lépcsőzetes alakban fennmaradt téglák töltik ki (10. kép). Rendeltetésére nézve az a feltevés kínálkozik, hogy a futőkamrát kezdetben túl hosszúra építhették, s amikor emiatt a tűztór falai nem izzottak át kellőképpen, a fűtőkamrát egy válaszfal közbeiktatásával kb. egyharmadával lerövidítették, a levágott szakasz belsejét pedig téglával kitömték. A téglák vagy a kőfal részei között koromnyomokat nem találtunk. Sok gondot okozott az ásatás során az, hogy a nélkülözhetetlen kémény nem került felszínre. Feltételezve, hogy a fűtőtérből csővezeték ágazik el, körülástuk a fűtőkamra köpenyfalát. Füst430