Budapest Régiségei 20. (1963)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga : 2. közlemény 395-425

Csuha — Esox lucius L. A csuka egy csonttal, éspedig egy nagy testű egyedből származó állkapocsrészlettel a korábbi vári ásatások anyagában is képviselve volt.

180 Ezúttal szintén egy elég nagy testű egyedből való koponyarészlet került elő. Ponty — Cyprinus carpio L. Pontymaradványok a korábbi várpalotai ásatások során nem kerültek elő, most viszont a ponty a leggyakoribb halfaj az anyagban. Az előkerült 10 pontymaradvány középnagy testű állatokból származik. Harcsa —• Silurus glanis L. A korábbi budai ásatásoknál több, köztük egy igen nagy harcsa csontjai kerültek napvilágra.

181 Most egyetlen, kisebb testű egyed két csontja került elő. * Ha össze kívánjuk foglalni a budai várpalota újabb ásatásaiból előkerült csontanyag vizsgálatának eredményeit, az alábbiakat állapíthatjuk meg: 1. Az újabban előkerült anyagban 22 állatfaj — köztük 8 háziemlős, 2 házimadár, 5 vademlős, 2 vadmadár, 3 hal és 2 puhatestű — maradványai kerültek elő. A 22 faj közül 5 olyan, amely a korábbi vári ásatások faunájában nem szerepelt. Velük a budai vár faunája fajainak száma 30-ra emelkedett. 2. A fenti 5 fajból 2 a magyar középkorból most került először elő, s közülük az egyik (bivaly) a faj első hiteles európai középkori előfordulásának tekinthető, a másik (bölény) pedig az egyetlen magyarországi középkori előfordulásnak. 3. Az előkerült gazdag XIII—

XIV., ül. XV. századi csontanyag alapján megállapíthattuk a palota lakói által a fenti korszakokban elfogyasztott állatok arányát. így meg lehetett állapítani, hogy mindkét időszak étlapján döntő többségben (90%-on felül) a háziállatok szerepeltek, míg a vadállatok csak elenyésző számban fordultak elő. A háziállatok közt az első időszakban az emlősök uralkodtak, köztük elsősorban a szarvasmarha, a második időszakra azonban a házimadarak vették át a vezetőszerepet. Ebben az időszakban a tyúk a lúddal együtt csaknem eléri az összes háziemlősök arányszámát. Ennek alapján megállapítható, hogy a házimadaraknak ez az előtérbe nyomulása, amely napjainkig odáig haladt, hogy egyedszámra az összes elfogyasztott állat 2/3-át képviselik, a XV. században indult meg. A vadállatok közt a halak gyakoribbak az emlősöknél, a madarak viszont egészen elvétve fordulnak elő. 4. Az előforduló háziállatok közt megtaláljuk az általánosan elterjedt európai középkori fajtákat, de gyakran előfordulnak helyi, speciálisan magyarországi fajták is, mint pl. a juh vagy a sertés esetében. Ezek azonosítása az írott forrásokban megemlített hazai fajtákkal még megoldásra vár. A lócsontok közt megtaláltuk a nyugati, hidegvérű lovak első hiteles magyarországi leletét. 5. A vadállatok közt előfordul néhány nagy testű egyed, mellettük azonban a kis és közepes termetűek vannak többségben. 27 Gerevicli: Budapest régiségei 417